Brutál egy körön vagyunk túl megint. A nagyok közül ismét az Arsenal bukott, kétségbeesésbe kergetve szurkolóit. A United és a Chelsea könnyedén lépett túl - az előzetesen kellemetlennek jósolt - aktuális ellenfelén, a Pool meg - úgy tűnik - megtanult nyerni is. A botladozó csapatok további mélyrepülése már nem is lep meg minket, sokkal inkább az újonc Hull remeklése. Nem elég, hogy kétszer annyi pontot gyűjtöttek eddig, mint a Spurs meg a Newcastle együtt, de nagyon úgy néz ki, hogy több napot lesznek a Premier League dobogóján, mint az említett két sztárklub az elmúlt öt évben. Lapozás előtt még megemlítjük, hogy direkt béna jóslataink megértő fülekre találtak és Zenzo győzelmet szerzett végre a kommentelőknek. Most már pontosan eggyel több van nekik, mint a Sarkantyúsoknak.

Sokan féltették a Chelsea-t a ragyogóan startoló Aston Villától, de ezek a félelmek alaptalannak bizonyultak. A birminghamiek úgy játszottak, ahogy egy riadt csapat szokott a Stamford Bridge-en. Ötlettelenül, gyáván, megúszósan, csak a védekezésre koncentrálva. Az első félidőben a hazaiak döntésre is vitték a dolgot. Joe Cole - rövid szünet utáni - visszatérése jól sikerült, és Anelka is lubickol Drogba sérüléseinek árnyékában (csökkentve a semleges szurkolók elcsábításának lehetőségét). (Chelsea - Aston Villa 2-0)
A MU is félve vághatott neki a hétvégi  túrájának, hiszen tavaly majdnem az Ewood Parkben úszott el a bajnoki cím, de aztán jött Tevez és sokat érő gólt fejelt az utolsó pillanatokban. Rooney megint tanári gólt szerzett és a gólpassz ismét CR-től jött. Úgy tűnik a portugál idén az asszisztokra gyúr rá. Wes Brown gólja meg olyan szempontból érdekes, hogy nagyon úgy néz ki, hogy Neville-nek epizód szerepek fognak csak jutni idén. A MU ugyanúgy beragadt, mint egy éve, és ugyanúgy nagyon hamar feljött, mint tavaly. (Blackburn - Manchester United 0-2)
A Pool ellenben teljesen másként viselkedik, mint ahogy megszokhattuk tőlük. A Stoke elleni meccs kivételével, tudnak nyerni olyan meccseket, amiket nem igazából szoktak (S'land, Boro), rangadón győztesen hagyják el a pályát (MU), a 2005-ös BL döntő után ismét reménytelen helyzetekből fordítanak (City). A világoskék szívünk már-már elhitte, hogy idén is nagy halakra fognak vadászni a kisebbik manchesteri klubnál, és 2-0 után ritkábban kacsingatott a livescore.com-ra. Aztán jött egy mintaszerű liverpooli akció, majd Zabaleta teljesen jogos kiállítása, és máris más volt a leányzó fekvése. Torres hamar ki is egyenlített, az utolsó utáni percben meg Kuyt emelte megfoghatatlan érzelni szintre a vörösök drukkereit. A holland idei gólerőssége és a Pool táblázaton elfoglalt helye/játékának minősége között komoly kapcsolatot vélünk felfedezni. A meccs majdnem tökéletes volt, hiszen volt bombagól, tökéletes akciók sora, kiállítás, hátrányból fordítás, ami szem szájnak ingere. De sajnos volt egy súlyos sérülés is, Skrtelnek innen is jobbulást! (Manchester City - Liverpool 2-3)
A nagyok közül megint az Ágyusok betliztek. Nehezen volt hihető a produkciójuk a hétközi BL meccs után. Szenvedés, ötlettelen játék, mintha senki sem a megszokott helyén játszana. A jogtalanul érvénytelenített góljuk ellenére sem lehet azt írni, hogy többet érdemeltek volna. Egy bajnoki címre, Bajnokok Ligája győzelemre hajtó csapat nem nagyon engedhet meg magának olyat, hogy egy kiscsapat ellen Fabregas fejesgóljával mentsen pontot a 93. percben. Nem is nagyon emlékszünk olyanra, hogy a spanyol így ért volna el találatot. Vagyis kijelenthető, hogy eggyel több fejes gólja van, mint a Spursnek győzelme. (Sunderland - Arsenal 1-1)

A két mélyponton lévő, jobb sorsa érdemes együttes kategória lassacskán háromra duzzad, mert a Tottenham és a Newcastle mellett az Everton is csapnivaló formában van. A liverpooliak pont a Szarkák ellen herdáltak el kétgólos előnyt, és a végén még ők örülhettek a pontszerzésnek is. Év elején még jó húzásnak tűnt a játékospiacon való sporolása Moyesnak, de nagyon úgy fest, hogy ez már nem az a világ. Nagy valószínűséggel már ő is úgy gondolja, hogy több poszton - ha nem is sztárigazolást - legalább vérfrissítést be kellett volna vállalni, hogy legyen konkurencia a stabil helyeken is. A Newcastle talpraállása 2-0 után dicséretes, de az régen rossz, ha egy ilyen kaliberű csapatnál ezt ki kell emelnünk. (Everton - Newcastle 2-2)
A Spursről meg már nem is tudunk, és igazából nem is akarunk mit mondani. Döbbenet, szégyen. Amit meg Ramos nyilatkozott a meccs után, hogy "különben jól játszottunk, nincsen semmi gond", magyar politikusok magasságába emelte őt. A Hull meg az idei Wigan/Alaves/Chievo. Kevés olyan fociszurkolót lehet találni manapság, aki nem szimpatizál velük, nekünk ráadásul honfitársunk is játszik ott. Kalapemelés továbbra is, és még több Geovanni bombát. (Tottenham - Hull 0-1)

A kisebb csapatoknál is érdekes eredmények születtek. A West Ham belefutott egy zakóba hazai pályán, pedig győzelmük esetén az első négyben lettek volna. A vereség oka a kapusban keresendő, Green kétszer is boltoni játékos elé ejtette ki a labdát. (West Ham - Bolton 1-3)
A Wigan a Boro ellen bukott az utolsó pillanatokban. Gera Zoli meg volt csapata stadionjából távozhatott szomorú emlékekkel. (Wigan - Middlesbrough 0-1, Wes Brom - Fulham 1-0)
A Pompey behúzta a kötelezőt a Stoke ellen, és közel csúszott a tabellán a milliókat érő helyezésekhez. A gólokat - idén először - a Defoe-Crouch páros szerezte. Utóbbi, a tőle már-már megszokott féloldalas ollózásból. (Portsmouth - Stoke 2-1)

A hét momentuma: Leadbitter gólöröme
Nem tudunk szó nélkül elmenni a Sunderland gólja mellett sem, mert Leadbitter gyönyörű találatot szerzett (Song bénázásával fűszerezve), ami után a gyepre feküdt és - egészen egyszerűen - elsírta magát. Ritka az ilyen érzelmi kitörés. Mint később kiderült, nyáron elhunyt apja emlékének ajánlotta, akinek hamvait azon a helyen temették el. Emlékezetes, megismételhetetlen jelenet volt.

Történelmi volt a forduló a mi szempontunkból is, mert egy kedves olvasónknak, Zenzónak, sikerült legyőznie minket a tippversenyünkben. Nem tudjuk szépíteni, megérdemelt siker volt. Mégegyszer gratulálunk neki. De az összetett állása még mindig brutális fölényt mutat.(NST - Kommentelők 3,5-1,5)

A következő bátor jelentkező most is az lesz, aki harmadikként küldi el az nst.pl@freemail.hu címünkre az eheti kérdésünk helyes megfejtését. Ami emígyen szól:
Kitől származik az alábbi szösszenet:

"olyan volt, mintha tizenöten lettek volna a pályán, nem is tizenketten"
(Segítségül annyit, hogy szakkomentátor, nem PL meccsel kapcsolatban és nem olyan régen történt)