Hi-bát-lan első fordulón vagyunk túl – mondatná velünk Lazio-szurkoló énünk, ha lenne nekünk olyan. Így sincs azonban okunk panaszra, hiszen a nagycsapatok remek meccsekkel bizonyították be, hogy többé-kevésbé igaza volt a közvéleménynek velük kapcsolatban: az Interből tényleg jó csapat lesz, ha Mourinho méltóztatik belátni, hogy tévedett, a Milanból talán még jobb, ha kezdenek valamit a védelmükkel, a Romának tényleg egy center hiányzik a legjobban, a Fiorentina tényleg jól igazolt, a Juve pedig tényleg nem világverő, de valóban rohadt nehéz játszani ellene. Az első forduló után egy római és egy torinói csapat áll az élen, mi meg 10/7-et lőttünk éhgyomorra. Hajtás után megkeressük a nagycsapatok döcögős indulásának felelőseit, és megpróbáljuk kitalálni, kik kerülnek ki a kezdőkből.

Az Interrel kell kezdenünk, mely csak döntetlenre volt képes a Marassiban, de egyből védelmünkbe kell vennünk Mourinhóékat: nem sok csapat fog nyerni Genovában, a Samp ugyanis masszív, mint a mamutszar. Ennek ellenére Mourinho talán észlelhette volna, hogy csapata védekezésének nagyobb hasznára lenne a középhátvédként is kiváló, de szűrőként világklasszis Cambiasso eggyel feljebb szerepeltetése, Maxwell pedig a kispadon mutatna a legjobban. A 4-3-3 valóban nem tűnt jónak (ne feledjük, egy fordulón vagyunk csak túl), ennek azonban lehet oka Figo impotens (és indolens) játéka mellett Mancini silány teljesítménye is, aminek köszönhetőn Ibrahimovic meglehetősen magára maradt – ennek ellenére fél helyzetéből is gólt tudott szerezni. Ez azonban nem ért győzelmet, mert a második félidőben feljebb jövő Sampra már semmiféle nyomást nem tudott gyakorolni az Inter, a támadók túl messze voltak a középpályásoktól, akik között egyébként sem volt senki, akitől pontos passzokat lehetett volna várni, az aktív, de sokat hibázó Cassano pedig így akár a hazaiak javára dönthette volna el a meccset. Most megjött Quaresma, akitől fogalmunk sincs, mit vár Mourinho, de erős a gyanúnk, hogy Figo posztját fogja átvenni, ez pedig azt mutatja, hogy a portugál nem hisz senkinek, és tovább fogja erőltetni ezt a szisztémát. Ez ellen pedig Olaszországban még a jövő heti ellenfél, a Catania is pontosan tudja, mit kell tennie. (Sampdoria-Inter 1-1)

A forduló rangadóján remek meccset vívott egymással a Fiorentina és a Juventus. A várakozásoknak megfelelően a csatárok és védők csatáját legtöbbször a hátvédek nyerték, ennek ellenére izgalmas, remek hangulatú derbit láthattunk, melyen aztán a megiramodó jobbhátvéd, Grygera remek előkészítéséből Nedved góljával megszerezték a vezetést a vendégek. A Juve védelmének közepén Mellberg kiválóan játszott, párharcai jelentős részét megnyerte, Molinaro viszont pont ugyanaz a vakparaszt, aki mindig is volt. Középen Marchisio olaszosan fegyelmezett, roppant hasznos játéka mellett meglepetés volt, hogy Poulsen negyvenméteres, hajszálpontos passzokat adott, Del Piero pedig bár a mezőnyben hasznos volt, a kapu előtt rendre rossz megoldásokat választott. A liláknál Vargas játszott nagyot, de Prandelli remekül érezte meg, hogy Molinaro nem tud mit kezdeni a jobbszélre kiparancsolt Santanával (Ranierinek le is kellett cserélnie a balhátvédet), Gilardino pedig váltakozó sikerrel harcolt hol Legrottaglie-el, hol Mellberggel. A 83. percben a bemutatkozó Melót elvitte az a nagy szíve, és kis híján  derékba törte Poulsen pályafutását (iskola-piros), de a futball közhelyszótárát felütve a kiállítás a Juvét zavarta meg jobban, így tulajdonképpen nem is volt meglepetés, hogy az ezredik Mellberg-Gilardino párharcot már az olasz nyerte, lefordult, és egyenlített - Gilardino gólt szerzett a Bl-selejtezőben, a válogatottban és most az első fordulóban is. Mi ez, ha nem feltámadás? A Juventus elveszített egy pontot, hiszen emberelőnyben már csak pár percet kellett volna kibírnia, de a döntetlen valójában megfelelt a játék képének, így egyik félnek sincs oka panaszkodni. (Fiorentina-Juventus 1-1)

A Romával kapcsolatos gondokat legszebben úgy tudjuk összefoglalni, hogy megjegyezzük, a gólja mellé Aquilaninak volt a legtöbb lehetősége eldönteni a mérkőzést – aki ugyebár minden, csak nem csatár. Bár most egy sorral feljebb szerepelt (ez nem rossz ötlet egyébként), talán mégsem neki kellene a gólokat szállítania a Farkasoknál, bár vasárnap sem Vucsinics, sem Baptista nem mutatott nagy hajlandóságot erre. A végén még kiderül, hogy Giuly hiányozni fog (most Cassetti és Cicinho szaladgált a jobbszélen), sőt, a hajrára fordulva a Roma kétcsatáros játékra állt át, de átütő erő nem volt a támadásaikban, a Napoli pedig így a firenzeiek mellett a másik csapat lett, mely emberhátrányban tudott egyenlíteni nagynevű vetélytársa ellen. A rómaiak jók lesznek, ha Totti nemcsak felépül, de jól is játszik, a Napoli pedig már most pont olyan, amilyennek egy ilyen szintű csapatnak lennie kell: harcos, kőkemény, és senki nem mehet ellenük biztosra – a jövő héten a San Paolóba látogató Fiorentina sem. A Roma először lépett pályára elnöke nélkül, akinek a posztját lánya vette át, ami olaszosan szép gesztus. (Roma-Napoli 1-1)

Kifejezetten sajnáljuk a Milant, mely azért ennél sokkal szebb bemutatkozást érdemelt volna. Láthattuk Ronaldinhót küzdeni, és végre játszani is, Flamini és Zambrotta is jól tette a dolgát, az újonc mégis elvitte az összes pontot a San Siróból. Újra elő kell tehát hoznunk a szezon felvezetéseként mantrázott okosságokat, miszerint a Milan hátsó alakzata elborzasztóan gyenge, ezt pedig Ancelotti megfejelte még azzal is, hogy a labdát felhozó játékosok esküdt ellenségét, Gattusót sem szerepeltette. Nem kérdés, Flamini sokkal jobb játékos Rhinónál, de a saját térfélen való labdaszerzés főmuftiját csak úgy lehet helyettesíteni, ha az embernek egy vasbetonból készített fala van a védelemben. A Milané Kaladzével a közepén hungarocellből készült, a Bolognának többször is komoly helyzete akadt, és végül valóban győzött is – bár egy döntetlennél sokkal többre nem szolgált rá. Elöl ugyanis a Milan támadói rettenetes formában céloztak: Inzaghi és Sevcsenko mindent elrontott, Pato a neki jutó 20 perc alatt többet csinált, mint a két veterán együtt, de sem Seedorf, sem Pirlo nem játszotta közel sem azt, amit tudnak. Pirlónál tűnik súlyosabbnak a gond, ő ugyanis többé-kevésbé egy éve ingázik az elfogadható és a gyalázatos teljesítmények mezsgyéjén. Érdekes módon a Milan-szurkolóknak egyáltalán nincs miért elkeseredniük, csapatuk ugyanis a mérkőzés bizonyos szakaszaiban nemcsak szépen, de kifejezetten hatékonyan is támadott, Kaká felépülésével pedig valóban bombaerős csapatuk lehet. Ráadásul a Milan idén bajnokságot akar nyerni, hatalmasat tesznek minden másra. (Milan-Bologna 1-2)

A tabella élén a Laziót találjuk, mely ugyan hátrányba került szardínián, de a 60 percben megkapott büntető-kiállítás kombót hatékonyan kihasználva csúnyán megszórták a Cagliarit. Zarate bemutatkozásként kettőt vágott, de óva intenénk mindenkit, aki a győzelemben a bugyikék dominancia eljövetelének hírnökét látják. Jövő héten fogadják a Sampdoritát, majd akkor okosabbak leszünk. (Cagliari-Lazio 1-4)
A Toro is belekezdett erősen, a támadósorát felpumpáló torinói bordók a Leccét boncolták élve, ám ehhez kellett az is, hogy a 29. percben a leccei Diamoutene valamilyen rejtélyes okból beleüssön a labdába a tizenhatoson belül. Rosina bevágta a tizenegyest, majd a szórványos vendégtámadások közepette a Torino simán gurított még kettőt. (Torino-Lecce 3-0)
Az Udinese elég simán verte a Palermót, Di Natale ott folytatja, ahol tavasszal (tehát nem nyáron) abbahagyta. Az udineiek pont azt csinálták, ami a legutóbbi szezonban sikereik kulcsa volt, a palermóiak pedig pont azt, amiért tavaly sem értek el semmit, ezért nem lesz meglepetés, ha a táblázat ugyanazon részét fogják támadni mindketten, mint legutóbb. Zamperinit még az első dér előtt megüti a guta. (Udinese-Palermo 3-1)

Igazi alsóházi csatát láthattak a Veronában szokás szerinte csekély létszámban kilátogató nézők a Chievo visszatérésének örömére. A Reggina szerzett vezetést, és Campagnolo elképesztő bravúrjainak hála tartották is az eredményt, de a bíró ellen már nem tudtak mit tenni: Celi röhejes büntetőt ítélt a hazaiak javára, az összezavarodó vendégek pedig előbb benyeltek egy potyát (kapussors…), majd a szezon első igazán undorító megmozdulásának köszönhetően emberhátrányba is kerültek. (Chievo-Reggina 2-1)
A Catania megnyerte azoknak a meccseknek az első felvonását, amiket mindenképpen be kell húzniuk, ha nem akarnak idén is az utolsó fordulóig izgulni. A Genoa nem lesz rossz csapat, de nagyon sok fiatalja van kulcspozícióban, ha ők felnőnek a feladathoz, nem lesz rossz szezonja a Rossoblunak. (Catania-Genoa 1-0)
Az Atalanta elég simán verte a Sienát, melyből ráadásul a végén kiállították Maccaronét, aki egy szabálytalanság kérdését vitatta meg a bíróval a kelleténél erőszakosabban (konkrétan meglökte Russót, aki ezután tessékelte az öltözőbe a veterán csatárt), de nem ezen múlt. Minden rendben lesz jövő héten, a Siena nyer otthon a Cagliari ellen, az Atalantát meg simán megcsinálja a Bologna. (Atalanta-Siena 1-0)

A másodosztályról azért nem írunk semmit, mert lesz poszt az Európában tevékenykedő magyar játékosokról, aki pedig képszerűen is látni szeretné a Serie A fordulójában történeteket, fáradjon Dinóhoz, aki példás gyorsasággal rakta fel a komplett forduló összefoglalóját.