Szavunk sem lehet, minden kincstári optimizmust és egyéb pártoskodó jóindulatot félretéve mondhatjuk, kiváló fordulóval kezdődött a Bundesliga, az új edzők bemutatkozásával is elégedettek lehetünk. Azzal meg különösen, hogy az egyre ínségesebb időkben (TV6 – BL, Eurosport2 – PL) öt darab bundás meccsnek örülhetünk/hétvége. Az elsők között indult a szezon, jó szívvel arra bíztatunk mindenkit, hogy ritmusban kapcsolódjon be a küzdelmekbe, mert az ugye van rogyásig. A tavalyi évhez képest elmaradnak a jóslatok, az összefoglalókat kedd reggel lehet majd felütni, míg hétközben ad hoc posztokkal szórakoztatjuk a nagyérdeműt.

(…)
SPOX: Mi az, ami zavarja?
Hoeneß: Bosszús vagyok, mikor hetente egyszer elmegyek tankolni. Az olaj-maffia kifacsarja a pénzt a zsebemből, és futballistákba invesztálja. Az egekig bűzlik ez az egész, és ez alól Mr. Abramovics sem kivétel.
SPOX: Ezek szerint nem a barátai között tartja számon…
Hoeneß: Nem. Ez a maffia uralja az egész világot, és manipulálja az olaj árakat. Ezt nem fogom tovább tűrni. 
SPOX: Mit tud tenni ellene?
Hoeneß: Meg kell vernünk a Chelsea-hez hasonló klubokat. Az módfelett örömteli lenne.

Bayern München – Hamburger SV 2-2
Ez a kis riport-részlet is sokat elárul a bulldog-természetű Hoenessről, aki egyébként a játékosokkal szemben sem különösebben elnéző. Schweinsteigernek például áperte megmondta, ha nem hozza a válogatottban mutatott játékát, nem fogják meghosszabbítani a szerződését. Ezt persze merő porhintésnek, pszichológiai unga-bungának minősítjük, de hogy a bogár ott van Basti fülében, az biztos – ezúttal 12 perc elég volt neki, hogy annyit rúgjon, mint az egész tavalyi szezonban. A HSV továbbra is változatlan lelkesedéssel hordja a mumus-jelmezt, és nem bír kikapni a BM-től (erről bővebben később), hiszen a Bundesliga nyitányán Schweini és Podolski góljait Guerrero (Luciónak csak a szemöldöke emelkedett a perui mellett) és Trochowski meg tudta kontrázni - nem mellékesen valaha mindketten a Bayernben játszottak.

Elfmeterschießen
Mathijsen kezezésénél még elmaradt a tizenegyes, de később szintén az ő munkássága nyomán Podolski lőhette a meccs első büntetőjét, majd egy kísértetiesen hasonló eset után egyenlített Trochowski. Ez önmagában nem lenne különösebben érdekes, de a körülmények megérnek egy gondolatotsort.

Nyilván, a régi idők focija, amikor a becsúszás meg a taktikai fault még ismeretlen fogalom volt, már nem fog visszatérni, nem is hiányoljuk. De valahol a férfias küzdelemnek is meg kell húzni a határát, mielőtt fociban is megszokott dolog lesz a védő kezében maradó herezacskó, mint azt a vízilabdából ismerhetjük. Ami szabálytalan, azt le kell fújni. Ha meg tizenegyes, akkor tizenegyes. Egyszerűen azért, mert a rengeteg – mostanra teljesen elfogadottá vált – fault, könyöklés, tusakodással egybekötött mezráncigálás és a szögleteknél jelentkező belharc – öli a szépséget, és egyben lassítja a játékot. A védőket le kell szoktatni arról, hogy pavlovi reflex legyen a gégeütés.

Végletes következtetéseket már csak azért sem lehet levonni, mert a müncheniek minden csapatrészéből hiányzott a legfontosabb játékos, emelkedő számsorrendben Kahn, Demichelis, Ribéry és Toni. Ha úgy nézzük, hogy a pénteki csapat képes három klasszissal jobban játszani, megint csak nem látjuk veszélyben a bajnokságot. Viszont megjelenhet az eredményekhez társuló jó játék is, amit Hitzfeld konkolyként gyomlált ki az Allianz arénából.

A védelem Rubik-kockaként variálható a széleken, ráadásul Sagnol, Lahm vagy Lell a támadásokat is érdemben tudja segíteni. Viszont Demichelis mellé meg kell találni a legmegbízhatóbb társat, mert van Buyten nem egy megnyugtató alternatíva, Brenóról egyelőre nincs látleletünk, Lucio meg csak nem játszhatja végig a komplett szezont. Az argentin sérülésére jobb nem is gondolni, de összességében elmondható, a Bayern védelem közepétől függ az idei szezon élességének mértéke.

Egy sorral előbbre a Milan védjegyeként elhíresült gyémántnak szavazott bizalmat Klinsi, mégpedig van Bommel – Kroos tengellyel, Schweini – Zé Roberto szárnyakkal. Az igaz elismerés szavait akkorra tartogatjuk, mikor az öreg Zé helyén látjuk viszont Ribéryt, és nem Kroos kárára kerül majd csapatba – ez a felállás az idegenbeli BL meccsek kivételével megállhat, ezért is fontos a jól záró védelem.

A győzelem ugyan elmaradt, ettől még pozitívan lehet értékelni Klinsi bemutatkozását, és ezt tesszük Martin Jol esetében is. Az a HSV, amelyik nyolc meccsen nem szerzett gólt a bajnokság záró szakaszában, most 0-2-nél sem rogyott össze, pedig immár az önmaga bálványába szerelmes van der Vaart nincs köztük. Saját mércéjükhöz képest kimondottan ötletesen támadtak, a gólok mellé két kapufát is lőttek – mindenképp jogos az iksz.

Az egy pontnál is több bizakodásra adhat okot a Zidan – Petric csere realizálása. A jobb üzletet kétségtelenül a HSV csinálta, hiszen az egyiptomi jobbára a padon porosodott a HSV-nél, míg Petric a Borussia legjobbja volt tavaly. A kimondatlan kérdésre elsősorban az a válasz, hogy Klopp már a Mainzban is együtt dolgozott Zidannal, aki azóta sem tudta megközelíteni az ott mutatott teljesítményét. Petric beszerzésének további hozadéka, hogy a horvát válogatottban is együtt játszik Olic-csal, minden bizonnyal itt is meglesz az összhang.

Bayer Leverkusen – Borussia Dortmund 2-3
A nyitómeccshez hasonlóan itt is két új edző feszült egymásnak – a kissé érthetetlenül érkező Labbadia és a nagyon is indokolt Klopp, részünkről viszont Hajnal volt a fókuszban.

Már az éved elején essünk túl a nehezén – nem jósolunk nagy szezont sem a BVB-nek, sem Hajnal Tamásnak, ami valahol szorosan össze is függ. Tesszük ezt annak ellenére, hogy most egy egészen kiváló, tipikus Bundesliga meccsen nyertek idegenben, és Hajnal gólpasszt is adott. De ez a gólpassz nekünk valahogy szimbolikus, lévén egy esetleges, az ötösön belülre lőtt szögletből született. Aggályaink a következők.

Az ő posztja megköveteli, hogy egész évben kiemelkedő teljesítményt nyújtson, hiszen szellemi vezérként jó részt rajta áll vagy bukik a csapat támadójátéka. E mellett, egyénileg is hoznia kell magát, cselekkel, átlövésekkel, kiharcolt szabadrúgásokkal – mindezt megnövekedett figyelem és elvárások mellett, ami nem biztos, hogy kompatibilis a jó-kisunokám karizmájával. Meccsenként két-három lövést, hat jó és három rossz cselt várunk tőle, egyszóval egyénileg sokkal többet. Senkit nem érdekel, ha nem jönnek be, de azt akarjuk látni, ahogy a felelősséget vállalva, önbizalommal telve próbálkozik, mutatja magát, mozgatja a csapatot.

Temessen maga alá a fikagörgeteg, ha minden mozdulatával rácáfol ezekre a szavakra, örömmel állok elibe. Ez ugyanis azt jelentené, hogy van egy kiváló irányítója a magyar válogatottnak, más pedig a történet szempontjából minket nem érdekel. Nem kérdés, el kellett fogadni a BVB ajánlatát, ez élete lehetősége. Az sem baj, ha nem sikerül, csak vállaljon minél többet, és elsősorban mentálisan próbáljon felnőni a feladathoz.

Arminia Bielefeld – Werder Bremen 2-2
Ha a HSV – BM reláció kapcsán mumust emlegettünk, akkor a Bréma-Bielefeld vonalon is meg kell tenni. Két éve a bajnoki címért folyó versenyben kaptak ki 3-2-re az Arminia otthonában, tavaly egy sovány 1-1-re futotta, most meg Wichniarek – Rosenberg különpárbaj után iksz. Jellemző a Brémára, hogy a 80. percben megszerzett vezetésüket egészen negyven másodpercig sikerült is foggal-körömmel védeni.

Schaaf, aki lassan Davy Jones módjára válik eggyé a klubbal (eddig 36 év a Werdernél), érezhetett valamit, hiszen a szezont megelőző sajtótájékoztatón különös vehemenciával beszélt a nehéz diók feltöréséről, mondván, nem engedhetik meg maguknak, hogy annyi pontot hullajtsanak, mint tavaly. A szezon akkor ment el 100%-ig, mikor Diegót három meccsre meszelték el Kyrgiakos felöklelése (s mi örvendtünk neki vala) miatt, nélküle a Bréma képtelen volt nyerni, csakúgy mint most. Erősítés címszó alatt most előásták a londoni lebujokban kesergő Pizzarót, aki a hátsó ajtót használva, tékozló fiúként térhet vissza a Weserstadionba, és ezzel együtt az európai porondra. Marco Bode ünnepelve, mi szkeptikusan fogadjuk. Cipőt a cipőboltból, dél-amerikai csatárt Brazíliából, esetleg Argentínából. Wiese meghívót kapott a válogatottba, kész téboly. Biztos kellett a bohóc a keretbe, ha már az öreg Jens visszavonultatta magát.

Schalke 04 – Hannover 3-0
Tökéletes folytatása a tavalyi szezonnak. A Schalke, aki fölényesen nyerte volna az előző bajnokságot ha csak 45 percig tartanának a meccsek, most megint hengerrel nyitott és hét perc alatt kétszer is betalált. A másik védjegyük a pontrúgás utáni fejesgól – ezt sikerült Husztiéknak is eladni háromszor (Kuranyi 2, Bordon), csak a jó ég tudja mire készültek, ha erre nem. Kajla egy csapat a Hannover, képtelenek bármilyen taktikai utasítást betartani. Az általunk örökösen ostorozott Rakitic két gólpasszt is adott, de pontrúgásból – ami csak felet ér. Viszont az új edzők közül Rutten is megérdemel egy pacsit, gyakorlatilag három csatárral nyomták végig a meccset, de ezt tőle el is vártuk.

Karlsruher SC - Bochum 1-0
A KSC már megint kezdi az egy nullákat, ami tavaly is a fő fegyverük volt, pedig Hajnal, Reinhard és Eggimann távozásával az egész ligában ők gyengültek a legtöbbet. A Bochum ellenben képes volt megtartani Sestakot, de ezúttal csak egy kapufát ütött az utolsó percekben.

Cottbus – Hoffenheim 0-3
Az évek során hat, azaz hat feljutást produkáló Hoffenheim nem tréfál az első osztályban sem. Újonc ellen sosem szerencsés kezdeni, a Rangnick banda igazolta is a régi tézist és a Kaiserslautern legszebb napjait idézve a tabella élére állt. Persze a bajnoki címre nekik nincs esélyük, hiszen egy Löw Zsolt nem tesz ki egy Szűcs Lajos – Hrutka Rudi párost. A tavalyi szezon a KSC-ről szólt, ez valószínűleg róluk fog. Ha megy majd nekik, akkor azért, ha meg nem, akkor azért. Hiába, nem csak nálunk, de a németeknél is büdös a pénz, de ez őket ritkán szokta izgatni. A lehetőségeikhez képest igazából csendes, de annál serényebb munka folyik a klubnál, ahol brazil tehetségek felkarolásával és az Arsenal utánpótlás rendszerével tervezik a jövőt.  A csapat mögött  Dietmar Hopp (a SAP AG alapítója) és 1.4 milliárd dollárja áll.  

VfL Wolfsburg – 1. FC Köln 2-1
Magathnak megint sikerül 28M euró seggére verni, összesen 14 új játékos került a klubhoz, úgy látszik ő a kényszeres csapatépítő. A nagyját a Palermótól érkező Zaccardo-Barzagli páros vitte el (7+14M), mégis két másik szerzeményről szólt a meccs, ugyanis a Stuttgarttól érkező Gentner és a Marcelinho pótlására igazolt Misimovics (büdös volt a másodosztály) fordította meg a meccset. Ha csak fele olyan gyalázatos lesz az őszi szezonjuk, mint tavaly, akkor bőszen ostromolhatják a BL helyek kapuit.

Mönchengladbach – Stuttgart 1-3
Az idegenben rendszerint arcpirító játékkal virító ficsúrok negyven perc alatt ötvenezer drukker vasárnap délutánját tették tönkre, miután lemosták a gyepről a nagy visszatérő Borussiát, elsősorban a Heimeroth kapus (?) vezette védelemnek köszönhetően, amely szemmel láthatóan még wiesbadeni rohamokra van berendezkedve. A Stuttgart legnagyobb fegyvere az lehet az idén, hogy Fernando Meirát rálőcsölték a Galatára, ráadásul Boulahrouz személyében kiváló társat találtak Magnin mellé a védelem szélére (bár most egyikük sem játszott), Lehmann megszerzése már csak hab a tortán.

Eintracht Frankfurt - Hertha Berlin 0-2
Kilenc év után először bírt szezonnyitó meccset nyerni a Hertha (természetesen mindkét bekapott gólt Kyrgiakoson kérjük számon), aki továbbra is a brazil importot erőlteti, ezúttal a hangzatos nevekből álló Kaká, Ciceró, Rodnei trió formájában, de az arctalanságból való kitöréshez ennél többre lesz szükség. Pajánk nem lépett pályára.

Ha a felforgatott csapat nem is, a közönség még mindig nagyon rendben van Frankfurtban.

Zárásként a már említett HSV veretlenségről, ez lesz itt a betevő-trivia rovat.

A Hamburg negyedik meccsén sem kapott ki az Allianz Arénában (két győzelem, két iksz), ezzel továbbra is az egyetlen csapat, amely a Bundesliga küzdelmek során veretlen a Bayern otthonában. Ebből a megfontolásból, így néz ki az Arena, ha a HSV ellen játszik a München:

és így, ha már egy legyőzött ellenféllel szemben (Bundesliga):