Furcsa dolog ez, még szokni kell. Mármint azt, hogy van olyan labdarúgó világesemény, ami igazából a kutyát nem érdekli. Mert lássuk be, hiába gyúrunk mi rettenetesen arra, hogy minden sportesemény csúcsa, az olimpia következik, ha egyszer a felvezetés kapcsán a legnagyobb hír a klubok és a FIFA iszapbirkózása, hogy akkor most menjenek a játékosok, vagy haknizzanak inkább a koreai első osztály gazdagabb csapatai ellen. A mi lelkesedésünkre azonban az ilyen apróságok csak elhanyagolható csapásokat képesek mérni (ehhez annyi elég is, hogy állandó látogatói vagyunk a magyar válogatott mérkőzéseinek), úgyhogy hajtás után következzék az első játéknap zanzája.

Kezdjük is mindjárt az olimpiákat általában igen komolyan vevő argentinokkal, akik most is címvédőhöz méltóan bivaly csapattal érkeztek, ehhez mérten azonban elég nehezen akart összejönni a győzelem a nyitómeccsen Elefántcsontpart ellen. Az afrikaiak harcosan játszva egészen a hajráig kapaszkodtak a döntetlenbe, de Messi második villanásának elhárítását még a Honvédban edződő Benjamin sem tudta megoldani, így végül Argentína győzelemmel mutatkozott be. Egyébként tegye fel a kezét, aki nem ad igazat a Barcelona szélsőjének, aki inkább felrántja a mászókakék-fekete csíkos szerelést egy olimpián, mintsem Amerikában autogramozza zsibbadtra a kezét. A gólja előtt egyébként parádés labdát kap, de ahogy pont annyit tol rajta balra, hogy a kapus seggreüljön, neki meg csak el kelljen passzolni mellette, az olyasmi, amitől gyúlnak a fények a két szűk esztendőt sirató Barca-fanok szemében.

A csoport másik mérkőzésén döntetlent játszott egymással Ausztrália és Szerbia, a vezetést Zadkovics szerezte meg (na, kinek?) a socceroosnak, mire öt perccel később Rajkovics egy szöglet utáni fejessel válaszolt. A döntetlen egyiküknek sem jó, és látva Elefántcsontpart bátor játékát, bizony nem lesz sétagalopp egyikük továbbjutása sem (főleg, mert Argentína legyalulja mindkettőt).

A Nigéria-Hollandia mérkőzés a B csoportban két dolog miatt érdemel említést. Az egyik, hogy a hollandok kapitánya minden bizonnyal keményen bepipázhatott, mert magával vitte, sőt, a kezdőbe rakta az ifjú titánt, Makaayt (aki egyébként nem mozgott rosszul, és talán nem 0-0 a vége, ha az edző nem tol a hasisra egy kis gombát a szünetben, aminek köszönhetően úgy lekapta a csatárt, mint a huzat). A másik Sno magánszáma volt, ami dübörgő tapsvihart generált a mérkőzést velünk végigizguló szadista jégkorongozók között, majd azonnal heves vita bontakozott ki, hogy ez vajon kiállítás-e a hokiban (itt az volt).
A csoport élére így az Egyesült Államok csapata ugrott, mely Holden góljával megverte Japánt. Baseballban izgalmasabb lesz ez a párosítás, na.

A C csoportban a sztárok egész sorát bevető Brazíliával igazából úgy feltörölhette volna a gyepet a belga válogatott, mint a pinty, de a történelem megismételte önmagát (Wilmots meg nem adott gólja megvan mindenkinek, vagy csak a sima 2-0-ra emlékszünk?), és Hernanes góljával végül az esélyesebb brazilok győztek. A gól maga mutatós volt, de hozzá kell tennünk, hogy addigra a belgák már tízen voltak csak a pályán, sőt, a vége előtt nem sokkal a lapokat egyébként is bőkezűen osztogató bíró (10 lap mutatósnak mondható termés) kiszórt még egy játékost tőlük. Belgiumot a vereség ellenére engedtessék meg a továbbjutás esélyesének kikiáltanunk, bár őszintén szólva fogalmunk sincs, mekkora érvágást jelent a két játékos hiánya a továbbiakban. Brazília ezzel szemben hiába birtokolta sokkal többet a labdát, és alakított ki rengeteg helyzetet, egyelőre még csak a bemelegítésnél tart, így biztosan nem bánják, hogy a csoportjuk meglehetősen satnyának mondható.
Merthogy rajtuk kívül a házigazda Kína és Új-Zéland szerepel még itt, és bizony a kiwik nagyon közel álltak ahhoz, hogy sporttörténelmi tettet hajtsanak végre a negyvenezer szurkolója által hajtott vendéglátók ellen. Egészen a 88. percig vezettek, pedig Oldot még az első félidőben kiállította a bíró, ám a lefújás előtt Kína Fangcso Tung góljával egyenlített, és ezzel megőrizte esélyét a továbbjutásra, mely várhatóan akkor is összejön nekik, ha ehhez tízpercenként büntetőket kell a továbbiakban ítélni a javukra.

Az olasz válogatottnak nyilván nem Honduras kell, hogy legyen a mérce, de azért a nagyválogatott siralmas EB-szereplése utána az értük szorítók is megnyugodhatnak valamelyest. A roppant gazdag utánpótlással bíró olaszok Giovinco iszonyatosan nagy góljával kerültek előnybe (micsoda vétek lenne, ha eladná a Juventus), majd előbb Rossi, öt perccel később pedig Acquafresca lőtt gólt büntetőből (utóbbi előtte csodálatosan homorítva etette meg a bírót), Hondurasnak viszont tizenegyesből sem jött össze a szépítés. Casiraghi csapatát egyébként érdemes abból a szempontból is figyelni, hogy itt valóban a közvetlen utánpótlás krémje látható, és ha ezek a fiatalok valóban megkapják a lehetőséget csapataikban, az olasz válogatott némi döccenéssel ugyan, de simán veheti a generációváltás mindig éles kanyarját.
Korea és Kamerun ikszelt, az afrikaiak itt is a lefújás előtt tudtak egyenlíteni, és itt is akadt egy kiállítás (Baning már az ötödik játékos volt a nyitónapon, akit nem érintett meg mélyen az olimpiai szellem). A két csapat között várhatóan az fog dönteni majd, hogy melyikük gyakja bele durvábban a gyepbe Hondurast, illetve melyikükkel bánik el kevésbé kegyetlenül Olaszország. Itt vannak a gólok mind egy szálig.

Holnap sípszó, három hétig éjszakázik mindenki dosztig! Jó mulatást!