A nagy futball derbik, kiélezett összecsapások mindig megosztják a drukkerek vegyes összetételű társadalmát, de ugyan azok a vérgőzös angol, olasz vagy francia drukkerek, akik shurikenekkel, boxerral és egyéb életidegen tárgyakkal mélyítik anatómiai ismereteiket egymáson, ölelkező elvtársakká, kvaterkázó jó barátokká szelídülnek ha arról van szó, hogy egy emberként kell sorakozni a németek aktuális ellenfele mögé. Kevés olyan kohéziós erő létezik a nemzetközi futballban, mint a Nationalelf engesztelhetetlen és határok nélküli utálata. A túloldalnak viszont olyan muníció van a tarsolyában, amit igencsak nehéz kezelni. Nézzetek a táblára – riposztol a germán horda és a tetejébe testvéri jóindulattal bemutatja a középső ujját mezén virító három (egyik lopott) VB csillagot is. Touché - préselné ki magából az ellentábor, ha nem éppen a németekről lenne szó, így viszont visszatérnek a szöges sodrony argumentatív erejéhez. Mindhiába.

A német válogatott minden idők toronymagasan legeredményesebb nemzeti alakulata, ha EB-ről van szó. Három győzelem mellé két második helyük is van (egyedül a franciák tudtak egynél többször nyerni), és mindössze egyetlen alkalommal fordult elő, hogy ne kellett volna a sörhasukat kerülgetni - még 1968-ban, mikor az Albániával nyomott iksz nem volt elég a kijutáshoz és a plávik voltak ott az EB-n.

1972-ben egy elég furcsa lebonyolítási rend mellett viszont rommá vertek mindenkit a selejtezőkben (az angolok a Wembley-ben kaptak egy hármast) és a legjobb négyben is átgyalogoltak a mezőnyön, a döntőben például a szovjeteket verték három nullra – a mai napig a legnagyobb arányú győzelem a finálék történetében. Sokak szerint ez a Helmut Schön irányította német csapat volt minden idők legerősebb Nationaelf-je, ezért is emlékezünk meg róluk külön.

1 Sepp Maier, 2 Horst-Dieter Höttges, 3 Paul Breitner, 4 Hans Georg Schwarzenbeck, 5 Franz Beckenbauer, 6 Herbert Wimmer, 7 Josef Heynckes, 8 Uli Hoeness, 9 Gerd Müller, 10 Günter Netzer, 11 Erwin Kremers

1976 – A válogatott alaposan kicserélődik, feltűnik például Berti Vogts, de a trend tovább él, ezúttal is döntőben a csapat. Ám Beckenbauer mindenkit maga elé tuszkol a büntető-párbajban, melynek folyamányaképp Uli Hoeness az égbe lövi a labdát, Panenka meg minden idők leghíresebb tizenegyesét mutatja be.

1980 – Allofs, Hrubesch és Rummenigge is egymaga nyer egy-egy meccset a Nationalelfnek, másodszor zsebben a kupa.

1988 – Hazai rendezés, de az elődöntőben buktaevés a vége, köszönhetően van Basten Telesport főcímből is közismert góljának.

1992 - Megint döntő, de újabb bukta – csak sokkal keservesebb. A holland zsenik triumfálása még az emészthető kategóriába tartozott, de a világ különböző strandjairól verbuválódott dánok elleni kudarc komoly bilagit importot indukált Németföldön.

1996 – Teljes a bosszú, tombol az idill. Nem volt félelmük az angol piszok-disznók ellen és minden idők egyik legjobb meccsét követő brutális tizenegyes párbajban természetesen az angolok rosáltak be. Bierhoff jutalomjáték és aranygól a döntőben.

Hanemaztán. A Nationalelf sem 2000-ben, sem 2004-ben nem tudott meccset nyerni…

2008 - Torwartdebatte, zsibbadt védelem, egysíkú középpálya és Mario Gomez.

Torwartdebatte: a német válogatott kapcsán rendszeresen jelentkező össznépi vita és okoskodás kapusfronton. A kapusposzt mindig is kiemelt jelentőséggel bírt, a németek dogmatikusan ragaszkodnak a tapasztalt, sokat látott hálóőrökhöz - az elmúlt negyven évben nagyjából négyen tudták megkaparintani a szerkót (’66-’79 Sepp Maier, ’79-’86 Harald Tony Schumacher, ’90-’98 Andi Köpke, ’94-’2006 Oliver Kahn).

A gondok akkor kezdődtek, mikor Oli, a segglyuk nyugdíjazta magát (önvallomás: én vagyok a német válogatott segge. Az én portámon csak kifelé jönnek a dolgok). Akkor egyértelmű alternatíva volt Lehmann, de örökös magyarázkodása, felegma ki-ha-én-nem pojácáskodása és rendszeres bakijai sokakat elgondolkodtattak, akik inkább a fiatal generációt képviselő, ámde nemzetközileg rutintalan Adler, Enke, Neuer, Rensing kompániát erőltetnék. Jogi Löw a szemöldökét sem mozdította a közhangulat irányába és kategorikusan Lehmann-t szögezte a kapuba. Egy jó közepes átlagot el tudunk róla képzelni, de azt, hogy Kahn-hoz hasonlóan hátán cipelje a csapatot sorsdöntő bravúrokat felhalmozva, azt már kevésbé. Egy-két eszetlen kifutást és megalázó leventét már annál inkább – semmi gond, már tudjuk Jens-től, hogy a rühes új labdák miatt lesz.

Zsibbadt védelem: Metzelder alaposan belejött a mediterrán sziesztába, az örökös sérülések miatt szinte értékelhetetlen a szezonja. Annak a Mertesacker-nek kell majd korrigálni a feltehetően jelentkező tárgyi tévedéseket, aki ehhez mocskosul szokva van Brémában. A széleken már jobban el vannak eresztve, annak ellenére, hogy Lahm-nak nem ez volt élete szezonja, de elhisszük neki, hogy egy EB-re fel tudja szívni magát és Jansen miatt sem kell aggódni, valószínűtlen mozgáskoordinációja ne tévesszen meg senkit. Westermann gyakorlatilag bármelyik poszton gyomorgörcs nélkül bevethető, nélkülözhetetlen a jelenléte a keretben, ám Friedrich-től Odin irgalmazzon.

Egysíkú középpálya: Hitzlsperger, Frings, Ballack és Schweinsteiger – másik ajtó, de egyazon emelet. A védelekezés szempontjából jó hír, hogy mindegyikük képes rojtosra szaggatni a gatyáját pályaszántásból kifolyóan, rossz hír, hogy ez a keret nélkülözi az Eilts oder Buchwald-szerű szívós kullancsokat.

Igaz ugyan, hogy a négyek bármelyike könnyedén felborítja a kaput 25-ről - ha arról van szó. De ha nincs? Egyéni szólóval, cselekkel vagy gyors megiramodással egyikük sem fog beviharzani az ellenfél tizenhatosára, akkor viszont marad az ő esetükben sablonos, kiszámítható passzolgatás és a távolság óvatos lopkodása – tüzeléshez felkészülve.

+1 Mario Gomez. A németek sikereire jellemző, hogy a porosz fegyelem és egységesség mellé betársult egy-egy géniusz (Beckenbauer, Gerd Müller, Rummenigge, Littbarski, Hassler, Effe stb.), vagy egy olyan, egyszeri alkalommal kimagasló performanszt előadó tag, mint Bierhoff, vagy Sammer. Márpedig erre a szerepre Gomez tökéletesen alkalmasnak látszik, ő lehet az, aki a Nationalelfet berugdossa a legjobb négybe. Igénytelen, mint egy albán hegyipásztor, nem bánja ha kiszolgálják, de egy betevő lepattanó, egy kósza szöglet is megteszi. A jó öreg Miro lesz a társa, aki tavaszra elhallgatott, mint a csuka, de azért fogadni mernénk, hogy Lengyelországot hidegre teszi.

Podolski csak egy bugyirószaszín leányálom.

A csoportot egy elnéző mosollyal intéznénk el, az egyetlen kérdés az, hogy meg kell verni a horvátot, vagy nemkellmegverni a horvátot, hiszen a cseh-portugál derbi végeredményének kellemes tudatával lépnek majd pályára. Mondjuk Kollerék egyetlen sansza, ha a cseh illetőségű Miss. Euro szépségkirálynői minőségében kifacsarja a komplett luzitán keretet. 

Közhely, meg minden, de a németek jó versenylovak, igazi tournament csapat és bár a megszokottól sokkal sebezhetőbb védelmük akár további EB vesszőfutásra is kárhoztathatja őket, nem fogadnánk ellene, hogy ott lesznek a négyben.

Kapusok 

• Rene Adler: Az új Kahn lehet, némi Hildebrand felütéssel – hosszú távú megoldás a ketrecbe
• Jens Lehmann: önjelölt géniusz és megmondóember, a német labdarúgás nagyvadra menő Pampalinije
• Robert Enke: jótanuló jósportoló tejbetök

Védők

• Christoph Metzelder: A német dog, kiváló őrző-védő fajta. Játékos intelligencia és porosz fegyelem jellemzi, ám nemmozgékony.
• Arne Friedrich: Brutális dízelnyomatékú Magirus Deutsch szervómentes fordulókörrel
• Marcell Jansen: Klinsmann lelte aranyrög gólyalábakon, a Hajráfot mindenkinek fedőnevű anti-Passarella egység megalakítója
• Philip Lahm: többfunkciós, kreatív felhasználású zsebrakéta
• Per Mertesacker: óbudai ministránsfiúnak álcázott galamblélek, ám ördögi valójában maga a brémai Roland oszlop
• Heiko Westermann: ’jönnek előre a jól fejelő védők’. Na ő az.
• Clemens Fritz: villanyvasaló és páternoszter kettő az egyben

Középpálya

• Thomas Hitzlsperger: Mr. Kalapács, oda sújt ahova köll
• Torsten Frings: szőröstökű box-to-box fregoliember
• Tim Borowski: jó munkásember optikusi továbbképzéssel
• Simon Rolfes: A Bayer legújabb intravénás doppingja
• Bastian Schweinsteiger: der Vaddisznó erős Effe utóízzel
• Piotr Trochowski: a lengyel nehézipar könnyűléptű exportja
• Michael Ballack: a legangolabb német, a görlitz-i David Beckham
• David Odonkor: pusztába kiáltott szó, gólhátrányban érkező cseremusztáng a 75. percben

Csatárok

• Miroslav Klose: Salto Klossale néven elhíresült gólgép, a német van Nistelrooy ehehemm
• Mario Gomez: Super Mario – spanyol technika német vázon
• Oliver Neuville: gidabőrbe bújt vén mirelit kecske 
• Lukas Podolski: a Bundesliga legdrágább padmelegítője
• Kevin Kuranyi: Ruhr-vidéki dizsi- és pajeszkirály olcsó arcszesszel. Bólints, Kevin!