Szuperválogatott, mert kell, mert illik. Nem volt könnyű, nagyon szubjektív, de vállaljuk. Sajnos van olyan poszt (itt nem az írásainkra gondolunk), amit úgy kellett megálmodnunk, így mindenképpen álomcsapatról beszélhetünk. Érzésünk szerint öt helyen támadhatatlan a keret, de azért a többi is megpróbáljuk megindokolni. Hajtás után az NST 2007/08-as Premier League válogatottja, zömében a bigfournak csúfolt négyesből.

Három jelöltünk volt a kapus posztra, de David James mellett döntöttünk. Kézenfekvő és vitathatatlan megoldás lett volna Van der Sar is, de a portsmouthinak talán több elképesztő bravúrja volt, mint holland riválisának. Harmadik versenyzőnk Friedel volt, de - tőle szokatlanul - lepkézett párat, így maradt neki az outsider válogatott. Visszatérve Jamesre, pár megszokott őrültsége mellett, úgy tűnik végre felnőtt a bohém gyerek. Ezt Capello is éles, talján szemmel észrevette. Döntésünket könnyen támadhatjátok a franciák elleni bakijával, de ez a PL szuperválogatottja, meg különbenis FA kupát nyert az örökifjú.

Nagyon nagy bajban voltunk a védelmi tengely felállításánál (lekopogjuk, hogy csak itt volt eddig gondunk felállítással). Na nem a középső védőknél. Az nagyon simán ment. Minden bizonnyal világviszonylatban is a legjobb a Vidic-Ferdinand duó. A MU akkor szenvedett a legjobban, amikor a szerb véletlenül Owen Hargreaves helyett Owent jelölte be az iwiwen, ezzel megindítva sérülési pechsorozatát. Az is egyértelmű, hogy a manchesteri duplázás sokkal inkább köszönhető a védekezésüknek, mint a támadójátékuknak.
Középső védők kipipálva, nem is volt egy nyugtalan percünk sem miatta. Nem úgy, mint a szélsőknél. Napokig izzadva keltünk, eredmény nélkül. Imádjuk a PL-t, szenzációsak a meccsek, de ebben az évben mi nem fedeztünk fel új Lizarazukat meg Cafukat. A.Cole-t nem szeretjük, másik csapatban kapott helyet, Wes Brown magához képest volt jó, Evra beszürkült, a Liverpoolnál meg nem is jut eszünkbe, hogy ki a szélső védő. Határidő miatt döntenünk kellett, így az északi belső védők kaptak londoni szélsőket. Bacardy Sagnát és Gael Clichy-it. Mindketten jó szezont futottak, és nagy szerepük volt az Ágyusok meglepő szezonkezdésében. Előbbi sajnos megsérült, ezért is támadható tagsága.

A középpálya egy igazi nókvescsönnel indul. Cristiano Ronaldót kihagyni szánalmas, nevetséges és primitív dolog lett volna. Ezt a mondatot még fel fogjuk használni. Hosszasan lehetne magyarázni, de már annyian megtették, hogy csak ismételnénk a dolgokat. Nagyon megérdemli, az tény, ha jövőre is megismételné ezt a teljesítményt, akkor már most ígérjük, hogy kimarad a másik válogatottunkból.
Az is fatális hiba lett volna, ha az ezüstérmes nem ad egyetlen játékost sem. Így a középpályára rögtön betoltunk egy kék szekeret. Essien szépen lassan a kedvencünk lett ezen a poszton. Nem nagyon van hibája, meglepően tisztán is játszik (nemúgy mint csapattársa a faragógép, ld. majd később), fontos gólokat szerzett, ritkán sérült. Nagyon úgy tűnik, hogy távozik Londonból és követi korábbi edzőjét Milánóba. Mi nem örülünk neki, de ha megtörténik, akkor _benitonak jövőre is kell interest tolni a szuperválogatottba. Gyomra nincs hozzá, esze lesz.
Védekező feladatokkal még a United JollyJokerét láttuk el szuperválogatottunkban. Hargreaves talán csak kapus poszton nem játszott (az Ferdinandra jutott). Óriási igazolása volt Sir Alexnek, nagyobb mint Tevez (Djemba Djembánál biztos). Ha kellett, akkor jobbhátvéd volt, ha kellett, akkor védekező középpályás, ha kellett, akkor jobbszélső, a Roma ellen meg befejező csatárként is felbukkant. Mindenhol, mindig megbízható. Sallagmentes, elegáns játék. Örülhet a Zenit is, hogy itt játszott.
Kell még egy pengés játékos is a középső alakzatba. Ezzel az Ágyusok egyik agyát bíztuk meg. Nem-nem, nem Fabregast, hanem Hlebet. Ő végig nagyon magas színvonalon játszott, átlagban sokkal jobban, mint spanyol társa. Szerettük nézni. Mi sem bizonyítja jobban tagságánnak jogosságát, hogy a Barca mindent elkövet a megszerzéséért. Oda is beillene, de mi maradnánk a helyében.

A csatároknál nem kellett agyvérzést kapnunk, itt bizony a számok beszéltek. Torres az egyik ék, mellé megkapja az év igazolása Sevcsenko díjat is. Míg a másik a mi Sámsonunk, aki fejjel, lábbal és kézzel is eredményes volt idén. Előbbi megkérdőjelezhetetlen, de Adebayornál már el lehet vitatkozgatni ezen. Mi vállaljuk a választás súlyát és a vele járó következményeket.

Hát, így nézne ki a mi Premier League válogatottunk. A padra őket ültetnénk le: Van der Sar, Evra, Terry, Carvalho, Flamini, Gerrard, Rooney, Berbatov, Tevez.

Rövidesen jelentkezünk a suttyó köcsög béna lúzer unszimpatikus másik válogatottal, megemlékezünk a United idei szezonjáról és próbálunk egy outsider válogatottat is kiállítani, ami big4-on kívüli életet is bizonyítaná. Mindezeket hamarosan, ha túléljük a kosárháborút döntőt.