A turáni (vagy turini) átok ősi magyar legenda, sokféle változata terjedt el, de mindegyikben közös az átok veleje: a magyarok közt legyen széthúzás, ellenségeskedés. Gyökereit a különböző reakciós csoportok saját szájuk íze szerint magyarázzák a) az évezredes táltos-átokkal (vs. kereszténység, mint államvallás), b) a hét vezér Turáni-alföldön elkövetett árulásával, illetve c) Vajk vérszerződés-szegésével, minekutána puccsal ragadta magához a hatalmat a jobb sorsra érdemes Koppánytól. Ám a XXI. sz. – nak is megvan a maga Juventus Turin-i (sic!) átka... Kihűlt szívvel, üresen olvassuk a híreket, a mohácsi csatamező síri lehelete söpör végig rajtunk. Cannavaro, Thuram, Zambrotta, Vieira, Ibrahimovics elhagyják a másodosztályba sorolt Juvét. Feldereng valami a patkányokkal, meg a süllyedő hajóval kapcsolatban. Pedig mindannyian szép reményekkel indultak az életben, mi több, eljutottak a legszentebb szentélybe ahová csak férfiember juthat, nekik mégis mehetnékjük támadt. Ám a turini-átok őket is torkon ragadta, korábbi önmaguk aszott vázává csúfítva a díszes kompániát. 

Fabio Cannavaro

A 2006-s VB hőse, tíz éve az első aranylabás védő, maga a megtestesült catenaccio. Mára egyszerűen Kanna. Nem hiába a hét főbűn egyike a hiúság. Kanna nem bírt ellenállni a Real Madrid királyi, hófehér mezének, már látta magát, mint új az Facchetti, Rava és Foni egyszemélyben. Önjelölt Ikaroszunk túl közel tévedt a naphoz – kozmásra égett Madridban. Világos, egy jól záró Juve (na jó, olasz) középpályához könnyen hozzászokik az ember, de mikor a spanyol foci slendriánsága okán egy az egyben találta magát a Real vérét áhító támadókkal, csak azt leste sűrűn, merre van itt a vészkijárat. Ettől persze nem kellene hetven méteres labdáknak nyeretlen kétéves módjára alászaladgálni, de akit elvakít önnön nagysága, az számoljon az ilyen malőrökkel. Mindössze két bajnoki cím a judáspénz.

Lilian Thuram

Szittya őserő. Juvés korában elég volt megvillantania hatvannégy, szikrázóan fehér szemfogát, az embernek menten heveny labdaundora támadt. Mára talán a serdülő kettőt lehet még riogatni vele, krampusz a mikulásbulin. Pörög, mint egy szélkakas (amerről a szél fúj, ugyebár) forog, mint a bakelit. Kanna legalább holmi bajnokságokkal vigasztalódhat, de Lilian még erről is csak ábrándozhat a kispadon, vagy még azon sem ülve. Talán lesz ideje, hogy eltöprengjen a Juvéval nyert négy scudettón – hálátlan céda.

Gianluca Zambrotta

A másik élvhajhász. Bari után Torino, az bezzeg tetszett. 2000-ben, mikor rajtad ment el a scudetto az utolsó fordulóban, vajon láncra verve húztak haza Perugiából? Veszett kutyák martaléka lettél? Óóó, dehogy. Juve anyád pihe-puha védőszárnya felfogta a lincshangulatot. Embert, játékost faragtak belőled, hogy az ördög bubozzon meg. Csak azt nem tudtad megtanulni, mi az, hogy Spirito Juve. Akkor nyeld a Villarreal porát.

Patrick Viera & Zlatan Ibrahimovics

Az Interista szekció - szakadjon rátok az ég firmamentuma. Van, aki az öreg hölgyet átsegíti a zebrán, és van, aki a Zil alá taszajtja. Mi lehetne gyomorforgatóbb, mint szarban hagyni társat, edzőt, klubot? Természetesen az, ha az ősi rivális, a gyűlölt Inter kétes értékű karjaiba csúsznak-másznak szaladnak a gerinctelen szakadárok. Figo, M. Laudrup, Szűcs Lali a megmondhatója, szerencsétlen dolgok ezek.

A veretlen Arsenal alapköve, a Roy Keane-t is tetemre hívó vezérbika, a 2005-s FA kupa nyerőembere. Mostani játéka, egy bármely gazda-és vetőmagboltban beszerezhető cséphadaró esztétikájával és funkcionalitásával bír – tucatáru lett  Tágouló orrcimpák, vérben forgó tekintet, Gumitarzant megszégyenítő csulák – nekünk ennyi maradt meg Patrick testvérünk szezonjából.

Ibra zsenialitása sajnos mit sem kopott. Hanem a térde... Isten látja lelkünk, sérülést vétkesen könnyelmű pillanatainkban sem kívántunk neki, de hát az átok már csak ilyen műfaj, sose lehessen tudni, kit hogyan talál meg. No nem mintha meg lennénk lepve, hogy Zlatanról a legfajsúlyosabb rontás is bolhaként pattan le.

Kár beléd, pajtás, átok és rontás. Csak lepereg rólad a végzet, mindig magadat néz(e)d, neked az is elég

Bezzeg volt, aki vállalta a másodosztály fojtó verejtékszagát és volt (betyár)becsülete kiállni a klubért.  A világ legjobb kapusának nem csípte a szemét a másodosztály, és Del Piero is ráerősített országismeretből (gólkirály lett a másodosztályban, majd...). Jutalomképp, még ha közben krisztusi korba lépett is, újra felült a Serie A tetejére, egyedül a nemönkéntdalolva maradó, de maradó Trezeguet veszélyeztette a trónt... Még mondja valaki, hogy nincs igazság a futballban.