Amikor azt hittük, a Siena remek helytállása teljesen hiábavaló lesz, érkezett Del Piero, és a 89. percben kiintegetett mindenkinek, hogy üljön vissza nyugodtan, mert egyetlen kérdés sem dőlt még el! Mert bizony hiábavaló lett volna az Inter pontvesztése, ha a Parma az utolsó fordulóban úgy lép pályára ellenük, hogy már nem oszt, nem szoroz a meccs, hiszen a Catania torinói győzelmével kiharcolta volna a bennmaradást, így viszont igencsak lesz miért harcolnia a Gialloblunak is – nem is beszélve a szicíliaiakról, akik meg ugyebár a Romát fogadják, más kérdés, nekik adott esetben egy iksz is elég lehet. A Milant kevésbé motiválja a Bl, mint a múlt héten már a Fiorentinának kiosztott Szezon Lúzere cím, ezért a megtisztelő titulus érdekében nem csak bucira verette magát Nápolyban, de egyúttal átengedte a negyedik helyet is a fogcsikorgatva bevágódó lila szerelvénynek. Hátul megmenekült a Reggina, viszont hiába áll hátulról a második helyen az Empoli, jelen pillanatban nekik a legjobbak az esélyeik, hiszen a két további fenyegetett a fenti ellenfelekkel találkozik, nekik pedig már csak az elsőnek távozó Livornót kell elrakniuk, és egymás elleni eredményeikkel (0-1, 2-0) meg is előzik az Elefántokat. Összefoglalva, ennél izgalmasabban csak akkor alakulhatna a Serie A, ha… nem tudjuk, hogy lehetne ennél izgalmasabb. Hajtás után megnézzük közelebbről.

Amennyiben összejön az Internek a bravúr, kezdeményezni fogjuk az elinterezte kifejezés labdarúgó szótárakba történő felvételét. Manciniék vezettek már idén 11 ponttal is, ebből az utolsó fordulóra 1, azaz egy maradt meg, ráadásul a leventehajú mester tovább áskálódik csapata ellen. Az Inter úgy kezdte, hogy a Siena torkába mélyesztette metszőfogait, de mégsem harapta át, csak játszadozott vele. A Robur elhalóan jelezte, készen áll elhalálozni a pezsgősüvegek között, ám abban a pillanatban, hogy gyengülni érezte a szorítást, Big Mac egy kósza ellentámadást góllal fejezett be (előre szeretnénk elnézést kérni, de hogy a szezonunk köcsögválogatottjában két Interista középhátvéd lesz, az már most biztos). Ekkor még nem tűnt idegesnek a Nerazzuri, és az igencsak Milánosra sikeredett 4-3-2-1 addig passzírozta a kapujához a Sienát, míg az a szünet előtt még egyszer megadta magát. Ha sikerült volna két góllal elmenni, a vendégek minden bizonnyal fel is adják, ám Mancini még nem végzett! A szokásosnál tompábbnak tűnő Jimenez helyett az Inter legjobbjaként virgonckodó Balotellit vitte le, azt pedig már végképp ne tőlünk, hogy miért kellett átállni 4-3-1-2-re egy tömörülő ellenféllel szemben. Érkezett is a bünti, a Siena második értelmesnek mondható támadása (ismét Burdisso közreműködésével) Kharja hajszálpontos lövésében kulminált, mely a nyújtózkodó Julio Cesar keze mellett a hosszú alsóba zúgott. Meghallgatásra talált tehát a beharangozóban emlegetett igény, ráadásul pont a 69. percben, Mancini ugyanis már valóban pánikolt erősen, mikor egy másik beharangozóban említett esemény is valóra vált: Gava sporttárs ha nem is ment fel fejelni, de befújt egy röhejes büntetőt a hazaiak javára, melyet Materazzi annak rendje és módja szerint ki is hagyott. Az egészben az a vicc, hogy Gava emiatt a kamubüntető miatt nem adta meg a másikat pár perccel később, ami viszont valóban jogosnak tűnt – és ezt már valószínűleg nem a muflák középhátvéd lőtte volna. Cruz és Jimenez előtt még adódott helyzet, de ezek kimaradtak, a 85. percben pedig jött még egy lángos: Cambiasso megsérült, ráadásul nem húzódásnak tűnt a dolog. Nem osztjuk a stúdióban pöffeszkedő Zomboui Sándor véleményét, miszerint az Inter nagyképűsködött volna, mi sokkal inkább dobáljuk báránybőr kucsmánkat a levegőbe a sportszerűség és mintaszerű fegyelmezettség mintapéldányát, a Sienát ünnepelve. És akkor lássuk, másik próféciánk valóra válik-e jövő héten. (Inter-Siena 2-2)

A Milan szurkolóit valószínűleg még az sem vigasztalná, ha az Inter elcseszné a végét, hiszen jelen pillanatban úgy néz ki, a Milánó fölött lebegő sötét felhő őket is maga alá temeti. Azt lehetett tudni, hogy a nápolyi kirándulás nem babazsúr lesz (a Juve, az Inter és a Fiorentina is kikapott itt), de azt még talán a lilák hívei sem gondolták volna, hogy ilyen simán bucira pofozzák a Rossonerit. Ancelottiéknak egyetlen percig sem volt esélyük a pontszerzésre sem, a három szerzett gól mellé legalább még egyszer ennyi hatalmas helyzetet puskázott el a Napoli, és bár a Milannak is voltak lehetőségei (Kaká és Pato is ordító ziccert hibázott), a hazaiak úgy átgyalogoltak a Milanon, mintha ott sem lettek volna. A győzelem nekik már valójában semmit nem számított, ezzel szemben a vendégeknek győzniük kellett volna az életük árán is, hiszen a Fiorentina sejthető volt, hogy nem kegyelmez a Parmának, innentől kezdve pedig a lilák kezében van a sorsuk. A Rossoneri nyári bevásárló listája kilóg a San Siróból, Zambrotta, Flamini, Ferrari és Sevcsenko pedig egyáltalán nem biztos, hogy Bl-csapatba érkeznek, és rajtuk kívül sem ártana még egy kapus és egy Vargas-típusú all-round játékos. Az Udinese ellen becsületből győzni kell jövő héten, aztán szurkolni, hogy a csutkaszar Torino kezdjen valamit a Fiorentinával, hiszen az egymás elleni eredmények (1-1, 1-0) a Milannak kedveznek a Viola elleni duellben. Minden más viszont ellenük szól…. (Napoli-Milan 3-1)

A Roma megtette a saját dolgát, s két ikonjának góljaival megverte az Atalantát. Panucci szokás szerint fejjel köszönt be (ötödször idén), De Rossi pedig egy szabadrúgást tekert be a gyalázatosan felállított sorfal mellett-felett, ezzel pedig – ha még az Inter kezében is van a sorsuk – feljöttek egy pontra az éllovas mögé. A Roma karnyújtásnyira van attól, hogy a legtovább állva maradt Bl csapat címe mellett hazai duplát is ugorjon, ami az ellenfelek ismeretében álomszerű teljesítmény lenne. Spalletti a milánói derbi után úgy nyilatkozott, hogy a bajnoki cím nagyon messze van tőlük így is, és nem szabad másra koncentrálniuk, mint saját magukra, mert rájuk is komoly feladatok várnak még idén. Biztosak vagyunk benne, hogy nem bánja, hogy tévedett, a második felével viszont egyetértünk, hiszen a kupadöntő előtt még Cataniában kellene megmutatniuk, hogy rajtuk nem fog múlni a bajnoki cím! Egy furcsa megjegyzésünk azért lenne: Totti nélkül valahogy jobbnak, de mindenképpen könnyedebbnek tűnik a Roma, azt pedig végképp nem tartjuk jó ötletnek, hogy többek közt a Capitanóval fennálló viszonyuk miatt eladják Aquilanit és Vucinicet. A bajnokság legnagyobb kérdése tehát továbbra is nyitott, nem állítjuk egyértelműen, hogy a Roma megérdemelné a bajnoki címet, de hogy nagyon sokat tettek érte, az vitán felül áll. Poppnak van igaza: ha ez mégsem lesz elég, a szurkolóik már akkor is büszkék lehetnek rájuk. (Roma-Atalanta 2-1)

A Juventus is elindult már nyaralni, ezt pedig az Elefántok a szezon egyik legtréfásabb góljával használták ki, mellyel sokáig úgy tűnt, nyernek is, egyúttal pedig az elbukott kupadöntő ellenére pozitív impulzusokkal, A-ligás csapatként indulhatnak ők is Norvégiába (vagy ahova az olaszok nyaralni járnak). Ám a 88. percben egy néző bekiabált, hogy ezzel bizony jó eséllyel bajnokot farigcsálnak az Interből, ettől pedig úgy felbőszült Chiellini, hogy tökéletes labdát tekert az ötösre berobbanó Del Piero elé, aki (a meccs során először) nem hibázott. Az 1-1 azt jelenti, hogy a Catania is kieshet még, ha kikap a Romától, miközben az Intert megcsapja a Parma – mindezt pedig törvénytelen vigyorral figyeli majd a harmadik helyről a szezon második felére egészen magára talált Juventus. Az Öreg Hölgy is érdekelt még egy versenyben, ezt pedig a gólkirályi címért vívja egymással a jelenleg egyaránt 19 egységnél járó Borriello, valamint a két Juve-csatár, Treze és Del Piero. Mi a magunk részéről a legjobban annak örülnénk, ha a szíve hölgyéhez minden körülmények között hű lovagot ütnék királlyá, habár vannak elképzeléseink, nagyjából milyen erőfeszítésekre lehet számítani jövő héten a torinóiaktól, amikor Genovában vizitálnak annál a Sampdoriánál, melynek már tuti az UEFA-kupa, de akár még ötödik is lehet. (Juventus-Catania 1-1)

A Fiorentina korán hátrányba került a Parma ellen, de a Nápolyból érkező hírek hatására magukhoz tértek és végül legyűrték a végveszélybe kerülő vendégüket. Pazzini és Osvaldo elpuskázta ugyan a helyzeteit, de a két trequartista, Santana és a frissen visszaért Semioli (Kuzmanovics helyére jött be, amikor már szorult a kapca) góljaival végül győzni tudott, sőt, a lefújás előtt Osvaldo mégis beköszönt, a Parmából pedig kiállították a megsérült Falconét húsz perc után leváltó Rossit. Középhátvéd nélkül nem ígérkezik tehát könnyűnek az utolsó forduló a Gialloblu számára, a Fiorentina viszont a saját kezébe vette a sorsát, és kínkeservesnek mondható szezonját csodálatos befejezéssel ünnepelhetné, ha győzni tudna Torinóban. A döntetlen ugyanis kevés, mert a Milan várhatóan randán elrakja majd az Udinesét, viszont a Fiorentina idén már többször bebizonyította, hogy idegenben nagyon csikorog a gépezet. Utoljára a 26. fordulóban győztek az Artemio Franchitól távol, azóta mind az öt idegenbeli meccsüket elveszítették (ezeken mindössze két gólt szereztek, kaptak viszont tízet!), így hiába csutkaszar a Toro, könnyen lehet, hogy elgáncsolják a lilákat. Szerintünk ha Donadoni mostanában határozza el, kikkel kíván együtt dolgozni a nyáron, akkor Pirlo helyett halál nyugodtan Montolivót viszi ki, hiszen az ifjú fedezet az egész szezonban jobban teljesített nagynevű elődjénél. Ha Mutu nélkül megcsinálják a lilák, kétség sem férhet hozzá, hogy meg is érdemlik (Fiorentina-Parma 3-1)

Az Udinese úgy megörült neki, hogy a kupadöntő résztvevőinek ismeretében a hetedik hely is UEFA-kupát ér, hogy hirtelenjében ki is kaptak otthon a Cagliaritól. Az Isolani legutóbbi 10 meccsén 20 pontot szerzett, csak az Inter és a Milan ellen szenvedett vereséget. Szóval ha valakinek, hát nekik biztosan jár a zúgó tapsvihar! (Udinese-Cagliari 0-2)
Cassano és Maggio szép reményekre jogosítja fel a Sampdoriát, kár, hogy jó eséllyel egyiküket sem sikerült megtartaniuk. A két játékos góljaival most éppen Palermóban győztek, és bár a szezon kezdetét figyelembe véve annak is örülniük kell, hogy már biztosan UEFA-indulók, a Fiorentina győzelmével eldőlt az is, hogy a Bl-re már nem érhetnek oda. Hogy az ötödik hely milyen jelentőséggel bír, azt pedig a Juve ellen mutathatják meg az utolsó fordulóban. (Palermo-Sampdoria 0-2)
A Lazio stílszerűen, a Rocchi-Pandev kettős vezérletével győzni tudott Genoában a teljességgel érdektelen utolsó előtti fordulóban. A Genoa egész szezonban hullámzóan teljesített, bravúrgyőzelmek után sorozatban verték őket laposra mindenféle jöttment csapatok, a Lazio pedig az egyik olasz Bl-csapatként jelenleg tizenharmadik, tíz győzelme mellé tizennégyszer kikapott és természetesen negatív a gólkülönbsége is. (Genoa-Lazio 0-2)

A Reggina, ahogy mostanra biztossá vált, a Serie A Menekülő Embere. Tavaly egészen elképesztő sorozatot produkálva maradtak bent, idén ezt megfejelték annyival, hogy most Bianchi nélkül sikerült a bravúr, hiszen nagyjából az egész szezont a kiesőzónában töltötték, most mégis elmondhatják: egy fordulóval a vége előtt megmenekültek. Ezzel szemben az Empoli, mely a Serie A egyik UEFA-kupa delegáltja volt, könnyen lehet, hogy kiesik, mint a tejfog. Ennek elkerüléséért ők tehetik a legtöbbet azzal, hogy jövő héten leverik a már kiesett Livornót, és kiszurkolják, hogy a két nagy győzzön a vetélytársak otthonában. Orosz rulett toszkán módra. (Reggina-Empoli 2-0)
A Livorno dicstelenül búcsúzott, hiszen a múlt heti, Atalanta elleni meccs után kitört ramazuriban hat játékosa összesen tizenhárom mérkőzésre szóló eltiltást zsebelt be, így reményük sem lehetett, hogy egy nagy vágtával és egy még nagyobb csodával esetleg odaérnek. Most a harmatos Toro rúgta arrébb a sánta veréb elől a lócitromot, hiszen még a szép búcsú sem jött össze saját szurkolóik előtt, ezzel pedig eldőlt, hogy az Amaranto jövőre a B-ligában virtuskodhat csupán. (Livorno-Torino 0-1)

A B-ligában kikapott az éllovas Chievo, míg a második Albinoleffét otthon alázta meg a Lecce (0-4), mely ezzel meg is előzte ellenfelét. A Bologna a negyedik, melyet Filkorék intéztek el nagyon durván (3-0), ám mivel a Brescia is kikapott, ez még simán beleférhet nekik. A magyarok közül Fecze végigjátszotta a megalázó 0-4-el zárult meccset, Vass nem lépett pályára, az 1-0-ra kikapó Avellinóban Kenő 10 percet kapott, Filkor még nála is egy kicsivel kevesebbel kellett, hogy beérje, Rajczi pedig egyáltalán nem kapott lehetőséget.