Esetleg a nagysikerű Alvó Menyét akció reinkarnálódott, Benson admirális helyett Hitzfeld tábornok vezeti az akciót, mely a nemzetközi klubfutball kiszabadításáról szólna, de ezen a szabotőr szerepét kiválóan megformáló Walter Smith előbb csak mosolyog, majd sátáni kacajjal átveszi a legkevésébé eredeti forgatókönyv díját. Igazából mi vagyunk a hülyék, hogy nézzük, már az előző két Rangers epizód is nézhetetlen volt és a séma mit sem változott, a cél, az otthoni null-null ezúttal is teljesítve. Ehhez képest kéjes hedóniát hozott a Bayern – Zenit derbi, öreg hiba, hogy Toni nem volt pályán, viszont roppantul megkedveltük Vjacseszlav Malafejev kartársat, a ruszkik kapujában. Az UEFA kupában folytatódott a tunnyadt kupahét, csak az üditő öngólok hoznak színt a sűrű melankóliában.

Prandelli bandájában volt minden bizodalmunk, hiszen eddig sportot űztek (és tényleg), az idegenben lőtt gólokból, de az Ibrox Park lélekölő aurája belőlük is kiszívta az életkedvet, még azt a keveset is... A meccs legizgalmasabb pillanata az volt, mikor a skót vaddisznók közé betévedt sértett primadonnát alakító Mutu és a frissen becserélt Vieri rögtönzött konzíliumban döntötte el, hogy alanyi jogon melyiküket illeti a szabadrúgás elvégzése. Ekkor felélénkültünk mi is, felváltva biztatván a feleket egy jófajta K. Dyer – L. Bowyer reneszánsz ütésváltásra, de ebben is csalatkoznunk kellett, Mutu elkullogott, az alfahímmé avanzsált Bobo pedig fejen bikkantotta a kirepülő embert. Pislákoló életkedvünk az esetet követő kisszöglet láttán azonnal lelohadt, és már nem is kapott erőre a folytatásban. (Rangers – Fiorentina 0-0)

Remek meccset szimatolva még korábban leárnyékoltuk a szobát, így boldog tudatlansággal ültünk le a Bayern meccs csúsztatott vetítése elé. A bajorok a szokásos UEFA kezdésüket vették elő, és a győztesek magabiztosságával rendezkedtek be a Zenit térfelére, de inkább kényelmesen, mintsem átütő erővel. A fordulatot egy Mátrix-os párosgyakorlat jelentette, mely során Zé Robertó és Ricksen is fejmagasságba nyújtott lábbal süvített el a labda mellett, és bár a holland érezte a vesztét, lendületét nem tudta annyira fékezni, hogy ne tarolja le az öreget. A tizenegyeshez a szezonban már többször is hibázó Ribéry állt oda, és itt jött a megkedveljük Malafejev kapust rész. Nem azért mert megfogta a gyalogkakukk tizijét, hanem a hogyan miatt. Egyszerűen meg sem mozdult, mert jól fejlett orosz túlélő ösztöne azt mondatta vele, Ribéry bizony tökközépre fogja rúgni a bűntetőt (szintén nem az első eset a szezonban). Ottmaradt és megfogta. Arról már nem tehet, hogy a kipattanó echte Ribéry elé került, aki másodjára be is terelte.

Szünetig is kitartott a bajor fölény, de a francia mellett maximum Schweinit lehet megemlíteni, meg persze Zé Robertót, elől újra és újra rá kellett csodálkoznunk, hogy Klose és Podolski is játszik pályán van.

Fordulás után egyre többször kalandozott előre a Zenit, és ha nem is voltak ezek kozákos rohamok, tovább tanuljuk a Pogrebnyak, Arshavin, Fayzulin, Tymoschuk agytröszt neveit, hogy jövőre, mikor feltűnnek valamely nyugati ligában, ne kelljen a vállunkat vonogatni nevük hallatán, az ilyen reakciókat meghagyjuk a Lucio megmozdulásokra. Az ál-brazil egész szezonban megszakad, hogy gólt szerezzen, a szándékot maximálisan értékeljük is, de ezzel több kárt csinál, mint hasznot. Az eddigi közvetett öngólok után most nem bízta a véletlenre, és megsegítvén a határozatlannak tűnő orosz befejezőcsatárokat, maga csúsztott egy jobb oldali beadást SirKán kapujába.

Maradt fél órája a Bayernnek, de semmi meggyőzővel nem tudtak előhozakodni, sőt, még örülhettek, hogy Zé Roberto-nak (perszehogy Zé Robertónak), volt ereje szögletre menteni a gólvonalról, miután a windows-ként lefagyó Rensing mellett Arshavin a kapu felé csetlette (ez a helyes kifejezés) a labdát – mivel időközben Oli meghúzódótt és cserét kért. Annyi furcsaságot még megemlítünk, hogy Dick Advocaat nem fárasztotta magát cseréléssel, végig a kezdő tizenegyet hagyta a pályán. (Bayern München – Zenit Szentpétervár 1-1)

A visszavágó élvezeti értékét csökkentheti, hogy a beszedett sárgák miatt Ricksen, Sirl és főleg Arshavin nem játszhat majd, növeli viszont, hogy a Bayernnek vesztett állásban kell pályára lépni az amúgy is a kontrákra bazírozó oroszok ellen. Meg fogjuk nézni.