Aki spanyol fociról akar írni olvasni, az előbb-utóbb elég tájékozott lesz minden spanyolok számára fontos sportágat illetően, mert szinte csak az egész nemzetet foglalkoztató dolgok vehetik el a főcímet a labdarúgás elől. Így aztán viszonylag hamar szembesültünk azzal, hogy Pau Gasol mostantól egyedül is konkurenciát jelent a La Ligának. Hogy ez a Lakers mezétől, vagy Kobe Bryant társaságától van, nem tudjuk, de nem is ezért szerződtünk, hanem a bajnoki küzdelmek lehetséges izgalmait próbáljuk közvetíteni elfogulatlan olvasóink felé. Mi persze pártatlanok akartunk lenni, ezért nyakon ragadtunk egy gyanútlan Barcelona drukkert, bemagyaráztuk neki, hogy a Barcelona győzelmi, míg a Real Madrid pontvesztési reményekkel vág bele a hétvégi fordulóba és elmentünk meccseket nézni. Aztán az eredmények úgy alakultak, hogy ezen a hétvégén nem tudjuk kikerülni azt,  hogy az elfogultság vádjával illessenek minket. Pedig a Barcelona pontot szerzett Sevillában, de még Hegyi Iván is csak a fejét rázta a katalán fogalmatlanságot látva. Ugyanakkor a tartalékos Real Madrid helyzetkihasználásán mély nyomokat hagyott holland mesterlövésze hiánya. Esett 23 gól és volt holland edző, aki megmutatta. Tovább után részletek:

Murciában kezdődött a hétvége, ahol a helyi kedvencek a Villarreal labdarúgóit akarták lebeszélni a Bajnokok Ligájával kapcsolatos álmaikról. A terv működött egészen a második játékrész hosszabbításának harmadik percéig, amikor Guille Franco pont abban a pillanatban kapott egy indítást, amikor nem állt fenn leshelyzet. Belőtte, így a Villarreal ismét harmadik helyen, mialatt a Murcia a valós csapatok versenyében az utolsó helyen áll. (Murcia – Villarreal 0-1) Pedig pontot kellett volna szerezni, mert a Deportivo bár feltámadni látszott poraiból, most kapura lövés nélkül (!), egy öngóllal játszott döntetlent a Getafe ellenében. Persze a fővárosiak se nagyon érdemeltek győzelmet, viszont ők legalább próbáltak tenni érte, azonban mindez csak az egyenlítéshez volt elég. Köszönhetően az Afrika kupáról visszatérő Uchénak, aki egy rohadt nagy gólt ragasztott a kapuba, viszont ezután a túlzott önbizalom jegyében akkor is lőtt, amikor nem az volt a szerencsés megoldás. (Deportivo – Getafe 1-1) Redemption Song. A Bob Marley klasszikust dúdolták az első félidő végét jelentő játékvezetői sípszó után a Barcelona labdarúgói. Nem tudjuk Rijkaard mit mondott az öltözőben játékosainak, de sok pozitívumot nem találhatott a mérkőzésben, mivel az egyetlen dicsérhető játékosa Victor Valdés volt, aki a rengeteg kiszolgáltatott helyzet ellenére, mindössze egyszer nyúlt a háta mögé. Pedig a Sevilla úriember módjára nem használta ki, hogy Oleguer pályán van és inkább az Abidal, Milito balszárny felől támadott, akik nagyon hamar rájöttek, hogy a labdával sok mindent nem tudnak kezdeni, így az egyetlen lehetőségük, ha legalább Jesus Navast nem veszítik szem elől. Ezt sem mindig sikerült megoldaniuk, azonban különösebb szégyellnivalójuk nem lehet, mert az egész katalán gárda egy emberként térdelt a Sevilla lábai előtt. Miközben nekünk a mosoly legkisebb jelét sem szabadott mutatnunk, mert félő volt, hogy a gránátvörös-kékekért szorító meccsnéző partnerünk sírásba kezd. Aztán majdnem mi is könnyekre fakadtunk, amikor a rutintalan Manolo Jimenez az eredmény tartására törekedve, lehozta Kanoutét is (de miért?). Ez megbosszulta magát, mert míg Márquez háromról kihagyta a ziccert a saját kapujára, addig Palop elfelejtette kivédeni a Barcelona első lövését. Később Keita is kiszállt a játékból, de az eredmény már nem változott. Xavi 3 pontot szerzett hét nap leforgása alatt csapatának, amely akkor még öt pont hátrányból várhatta, hogy mihez kezd a Real Madrid a Valladoliddal. (Sevilla – Barcelona 1-1)

Régen nem látott lendülettel rontott a Valencia a vendég Betis csapatára, így jelezve a közönségének, hogy ezen az estén nem lehet más az eredmény, mint hazai győzelem. Ennek megfelelően David Villa és David Silva jóvoltából már az első félóra végén kettőnél járt, s amikor a sevillai zöld-fehérek szépítettek, akkor sem bizonytalanodott el a hazai csapat. A vége megérdemelt győzelem, a gólarány lehetett volna nagyobb is. A végén még lesz valami ebből a Ronald gyerekből és csapatából. (Valencia – Betis 3-1) Bilbaóban is hazai győzelemnek tapsolhatott a nagyérdemű, azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a Levante ellen párszor igencsak rezgett a léc a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Természetesen a lényegen ez nem változtat, hiszen a három pont volt a hazai csapat célja, és a Llorente góljával kiharcolt győzelem igencsak komoly cselekedetnek számít a Levante mostani formáját figyelembe véve. (Athletic – Levante 1-0) Madridban is pályára lépett egy Llorente nevű mesterlövész, aki ráadásul remek formában futballozott az idei évben, ezzel is táplálva a katalán reményeket. Aztán az  első negyedóra végén egy Baptista gól és Robinho lecserélése miatt felemás érzések kavarogtak drukkerben és ellendrukkerben egyaránt. A harmincadik percben kezdődött a fáklyás menet: sorrendben Raúl, Robben, Raúl és Guti góljaival növelte előnyét ötre a királyi gárda a Santiago Bernabéut lila mezben megtisztelő vendégekkel szemben, akik nem tudtak mit kezdeni a hazai beindulásokkal, pedig rendületlenül tolták előre a védekezést és próbálták lesre állítani a hazai támadókat. Azonban mindig volt egy labdarúgó, aki éppen jó helyről indult és jó labdát kapott, így a bajnoki mezőny legfiatalabb elsőszámú kapusa szinte mindig kiszolgáltatott helyzetben találta magát. A második félidőben Guti és Drenthe tette teljessé a Valladolid kínjait. Az eredmény önmagáért beszél, viszont meg kell említenünk, hogy a hét gólt tizenegy lövésből érte el az egyébként tartalékos Real Madrid. Így a mérkőzés után a gyengébb ponthátrányban lévő csapatok szurkolóira való tekintettel meg sem mertem említeni, hogy egy Nistelrooy segített volna a helyzetkihasználás gyatra mutatóján.(Real Madrid – Valladolid 7-0)

Zaragozai rohamokkal kezdődött a mérkőzés, azonban a kicsit későn ébredő pamplonai gárda átvette az irányítást. Szerencséjükre a kiemelt figyelmünk egyáltalán nem zavarta meg a cseh válogatott Plasilt, aki egy szép átvétel után a legjobb megoldást választva juttatta hálóba a labdát. Maradhatnánk szerények is, de nem tesszük, mert a mérkőzés kapcsán egyetlen hazai játékos nevét említettük meg. Megérdemelt hazai győzelemmel ért véget a szórakoztató és szabálytalanságmentes találkozó. (Osasuna – Zaragoza 1-0) A Santander lendületből, míg a vendég Atlético rögzített helyzetek után szerette volna megszerezni a vezetést, azonban a gyámoltalan próbálkozások még a kapusok riasztgatásához is kevésnek bizonyultak, így gól nélkül vonulhattak a csapatok szünetre. Aztán az öltözőben a vendégek kaphattak pontosabb instrukciókat a folytatást illetően ugyanis észrevehetően átvették a kezdeményezést, és a rengeteg támadás annyira megzavarta a hazai csapatot, hogy egy alkalommal tökéletes gólpasszal ajándékozták meg Forlánt, aki ezen felbuzdúlva vágott egy bombagólt is. Nagyon kellett ez a győzelem a vendégeknek, akik számára az is jó hír, hogy Reyes hat pályán töltött perc alatt nem állítatta ki magát, sőt még sárgát sem kapott. Ugyanakkor a santanderi lufi most egy komoly tűszúrást kapott. (Racing – Atlético 0-2) A statisztikusok szerint pontosan négyszer próbálkoztak lövéssel  a mérkőzésen a mallorcai labdarúgók, míg a vendégek részéről ilyen jellegű kísérlet nem jegyezhető fel. Azt nem tudjuk, hogy hány dioptrián keresztül lehetett észrevenni azt a négy próbálkozást, de mi szemüveg nélkül maximum kettőre redukálnánk ezt a számot. Nem mondjuk, hogy bundameccs volt, de hogy a focit elcsalták, az biztos. (Mallorca – Almería 0-0) Sinama Pongolle egyedül elintézte az Espanyolt: volt két bíztató szabadrúgása, egy irgalmatlan nagy kapufája, 3 kimaradt lehetősége és két gólja. Miközben a katalánok részéről csak a szépítésre futotta, bár megesett velük az a szerencsétlenség, hogy háromszor is a kényszerű csere eszközéhez kelljen nyúlniuk. Ez volt az első félidő. A másodikat inkább kihagytuk volna, mert minden maradt a régiben. (Espanyol – Recreativo 1-2)