Egy kicsit kihagytunk, így most legalább illene összefoglalnunk, miként értek véget az A csoport küzdelmei, amelyet a guineai csapatkapitány személye körüli történések uraltak. Gólok, gólpassz, kiállítás, eltiltás és egy csomó érdekes dolog történ Pascal Feindouoval, mialatt mindössze hatvanhét percet töltött a pályán. Mindeközben gonosz emberek arra próbálták rávenni a namíbiai játékosokat sunyi módszerekkel, hogy feküdjenek le a guineai elefántok előtt. Azonban egy bátor harcos nem tesz ilyet, s ennek megfelelően inkább kiharcolt egy döntetlent az utolsó mérkőzésén. Miközben az Atlasz oroszlánjai imponáló kezdésük dacára, utolsó fogaikat is Accrában felejtették, így a hazai csapat továbbra is hibátlan. Tovább után részletek:

Az A csoport négy mérkőzéséről nem szóltunk még, amelyek során bebizonyosodott, hogy az afrikai válogatottakat azért szeretjük igazán, mert minden meccsen az elérhető maximumra törekszenek és sem csapat, sem egyéni szinten nem foglalkoznak a stratégiai és jövőbe mutató célokkal. Ennek megfelelően teljesen értelmetlen ugyanabban az időben rendezni az utolsó csoportkör két mérkőzését, mert az afrikai védelmekkel még egy német edző sem kockáztatna meg egy eredménytartásra épülő taktikát. Ráadásul most nem is volt semmilyen lehetőség rá, hogy ne Ghána és Guinea jusson tovább. S ez már akkor eldőlt, amikor Marokkót Pascal Feindouno egyedül térdre kényszeríttette annak ellenére, hogy az Atlasz oroszlánjai a hajdani német páncéloshadosztályokat megszégyenítő módon hatoltak át a namíbiai védelem által Maginot vonalán. Nem is Afrikába lennénk, ha a Syli Nationale csapatkapitánya és egyúttal legjobb védőjátékosa, középpályása, kapusa és támadója nem kapott volna hathatós segítséget a vendégek kapusától, aki a helyezkedés elrettentő példáját bemutatva, üresen hagyta a kaput. Ráadásul még egy embert sem állított oda. Aztán a második félidőben Pascal barátunk egy szép gólpasszal (ajánljuk mindenki figyelmébe az utolsó védő dinamikus mozgását, aki a szögletzászló irányában nagyon jól biztosított). Egy bombagóllal szépített Marokkó, majd Guinea futballistene egy büntetővel eldöntötte a mérkőzést, de a következményekkel mit sem foglalkozva egy kicsit fölöslegesen kiállítatta magát. Marokkó még bevitt egy utolsó ütést, de három elefántrúgással az arcában már felkészülhetett a búcsúra. (Guinea – Marokkó 3-2)

Hat kapott gól alatti szereplést már sikernek jövendöltünk a bátor harcosok számára, viszont egy kicsit elbizonytalanodtunk az első mérkőzésen bekapott öt gól után, mert még ezután kellett szembenézniük a félelmetes fekete csillagokkal. Valószínűleg az első támadás után cserét kérne a komplett magyar válogatott védelem - Juhász Rolival az élen – egy esetleges ghánai vendégjáték alkalmával. Különösen Junior Agogo fizikai tulajdonságai nyűgöznek le minket, mert a látványa olyan, mint egy vérdoppinggal narancslével felturbózott sprinteré, ráadásul még focizni is tud. Most az ő gólja döntött, de azért meglepő volt látni, hogy a Namíbiai gyöngyszemek kapura tudtak lőni. Háromszor. De legalább megismerhettük, hogy mitől is jó egy afrikai középpályás: Essien egy szabadrúgás után a kapusa előtt két méterrel biztosít, és mi tudjuk, hogy vetődik, és mellkassal tisztáz majd, ha jön a labda. Egyszerűen nem bízhatja a véletlenre kapusára. (Ghána – Namíbia 1-0)
Feindouo két meccsre szóló eltiltást kapott, ami igazán bánthatja, mert a Namíbia elleni –egyébként értelmetlen - szenvedés helyett biztosan jobb csajokat kergetni/ a lelátón szomorkodni, de a következő körben vele is nehéz lett volna, nemhogy nélküle. Ez legyen a szövetségi kapitány problémája, ugyanis egyelőre Guinea játékosai boldogok: továbbjutásért harcoltak, folytathatják. Namíbia hat kapott gólért jött. Igaz hétszer zördült a hálójuk, de legalább szereztek egy pontot, így otthon biztosan elejtenek egy-két zebrát és antilopot a bátor harcosok tiszteletére. Számunkra is öröm volt! Két év múlva találkozunk. (Guinea – Namíbia 1-1)

Nem történt csoda. 3 mérkőzésen szerzett kilenc pontjával simán nyerte csoportját a hazai csapat. Ennél simábban már csak ezt a mérkőzést hozta le a hazai csapat. Annak ellenére is, hogy Mind ügyeletes kedvencünk, Agogo, mind az ügyeletes sztártámadó, Asamoah Gyan látszólag minden lehetőséget túlkombinál, de ez nem számít, amíg Muntari és Essien csillognak a ghánai középpálya sötét egén. Egyébként egy jó centerük lenne, simán fogadnék rájuk, mint végső győztes, mert a bírók nem nagyon fognak ellenük fújni, és még majdnem annyi labdát össze is szednek középen, mint az erre specializálódott Diarra, Keita, Sissoko mali hármas. A mérkőzésen izgalom nincs, fogatlan oroszlánok igen. S nagyon fényes fekete csillagok. (Ghána – Marokkó 2-0)