Ezen a héten történt... Idi Amin magához ragadta a hatalmat Ugandában. Kit érdekel? A NASA vizet talált a Marson. Mit számít? A pápa reformokra szólította fel Kubát. Érdekes? Kiderült, hogy néhány, az olimpia helyszínére szavazó tagot megvesztegettek. Fontos? Ez a nap ennél sokkal többet hozott a futball szerelmeseinek. Egy világsztár született.

Ezen a napon, 1942. január 25-én, 66 évvel ezelőtt Maputoban, Mozambik fővárosában (a várost akkor Lourenco Marquesnek hívták és egy 16. századi portugál kereskedőről kapta a nevét, aki ebben a városban telepedett le) született az a korszakos zseni, aki Figo ide, Cristiano Ronaldo oda, a mai napig is minden idők legnagyobb portugál futballistája. Eusébio da Silva Ferreira, vagy ahogy a világ ismeri, egyszerűen csak Eusébio. A Benfica és a portugál foci sem ért el akkora sikereket azóta sem, mint az ő idejében, de ne szaladjunk ennyire előre.

A fiatal labdazsonglőr szülővárosa csapatában, a Sporting Lourenco Marquesben pallérozódott, de kivételes képességeinek hamar híre ment, persze elsősorban az egykori gyarmattartó, a portugál média, a lisszaboni lapokban számolt be először, a később Fekete Párducra keresztelt tinédzser kivételes tehetségéről. Számos pletyka kering Eusébio Portugáliába és a Benficához való szerződéséről. Egy biztos, az „As Águias”, azaz a Sasok akkori trénere a korszak egyik legnagyobb zsenije, na persze magyar, Guttmann Béla volt. A legenda egyik fele arról szól, hogy Guttmann épp a fodrászánál ücsörgött, amikor a várakozás unalmát elűzvén lapozgatni kezdte a szétterített sajtótermékeket, amelyek majdnem mindegyike egy fiatal tehetségről írt és a mellette ülő, egy korábbi brazil világbajnoki-résztvevő épp a fiúról mesélt. Jó érzéke lévén a tehetségek felkutatásához, személyesen utazott el Maputóba, hogy saját szemével győződjön meg a zsurnaliszták állításáról. Guttmannt lenyűgözték a látottak. Az akkoriban sztároknak kijáró gázsinak megfelelő összeget, 7500 angol fontot kínált a még alig 17 éves mezítlábas fiúért. Aztán Eusébio 1960-ban megérkezett Lisszabonba, de közben a helyi rivális, a Sporting is kiszagolta az ügyletet és lecsapott a srácra. De nem is akárhogyan, krimibe illő módon egész egyszerűen elrabolta. Állítólag egy algarvei halászfaluban tartották fogva, míg a két klub megegyezett a sorsáról. No persze ez rege, és talán az is az, hogy mivel Eusébio Európába érkezésekor még nem volt 18 éves, ezért mindenféleképp szülői beleegyezés szükségeltetett a szerződés aláírásához. A lelki és az anyagi terror, no meg a jól értesültek szerint a helyi hentes, aki a Benficát „képviselte” végül eredményt hozott és Eusébio aláírt a Benficához. Történhetett ez akárhogy is, egy biztos: egy olyan csillag került a reflektorfénybe, akit a labdarúgás statisztikájával és történetével foglalkozó nemzetközi szervezet, az IFFHS a 20. század 9. legnagyobb egyéniségeként tüntetett fel. A történethez még egy érdekes tény tartozik. Bauer, aki az 1950-es és az 1954-es vb-n is játszott a brazil válogatottban, a Sao Paulónak ajánlotta az ifjú titánt, de a dél-amerikai klub nem mutatott érdeklődést. A halovány emlékek szerint ekkor ugrott be Guttmann borbélyához.

19 évesen mutatkozott be a Benfica felnőtt csapatában, és nem is akármilyen premier volt ez. A Pelé-féle Santos ellen debütált, és egy laza mesterhármast vágott a futballt oktató braziloknak. 1961-ben portugál bajnok lett, majd 1962-ben egy újabb legendát söpört le. A korábban öt BEK-győzelmet begyűjtő Real Madrid ellen készülődött a fináléban. Az amszterdami Olympisch Stadionban rendezett döntő közönsége két világklasszist ünnepelt. A 38. percig 3 gólt lövő és ezzel a „Blanco”-k reményeit életben tartó Puskás Ferencet, és a 65. valamint a 68. percben eredményes, a Benficát másodszor a trónra repítő, mindössze 20 éves Eusébiót. 1963-ban az AC Milan, 1965-ben az Inter szúrt ki velük, elmaradt az újabb siker. 1968-ban a Manchester verte meg őket, nagyon. A BEK mérkőzésein összesen 46 gólt lőtt, ennél többre csak egy ember, Alfredo di Stefano volt képes, 49 találattal (ez a statisztika természetesen csak a hőskorra, azaz a Bajnokcsapatok Európa Kupájára vonatkozik).

1965-ben a legjobb európai focista lett, 1968-ban az elsőként kiírt Aranycipőt, a legjobb európai góllövőnek járó díjat vihette haza. 1964 és 1973 között mindig ő lőtte a legtöbb gólt a portugál bajnokságban és kupában egyszerre, 11-szeres bajnok (1961, 1963–1965, 1967–1969, 1971–1973, 1975), 5-szörös portugál kupagyőztes (1962, 1964, 1969, 1970, 1972). A Benfica mezében 715 tétmérkőzésen szerepelt és 727 gólt rúgott. A bajnokságban 301 meccsen 317 gól az eredménye. 1975-ben a tengerentúlra szerződött. Előbb az NASL-ben, a Boston Minutemen, majd a mexikói Monterrey játékosa lett, majd egy szezon hazai kitérő után (a Beira-Mar csapatához igazolt) Észak-Amerika, a Toronto Metros, a Las Vegas Quicksilver és a New Jersey Americans következett, a portugál II. osztályban szereplő Uniao de Tomarban fejezte be aktív pályafutását 1978-ban. 1976-ban NASL bajnok lett.

1961. október 8-án mutatkozott be a nemzeti csapatban, egy Luxemburg elleni világbajnoki selejtezőn. 1973-ig összesen 64 mérkőzést játszott, 41 gólt lőtt (érdekes, de méginkább furcsa, hogy csak 11. a portugálok örökranglistáján a meccsek számait tekintve és Pauleta mögött csak második a gólokat figyelembe véve. (Pedig Pauleta és Eusebio…?). Legnagyobb sikerét az 1966-os világbajnokságon érte el. És épp a mi csoportunkba kerültek. Az Old Traffordon játszott a magyar és a portugál válogatott. Eusébio nem rúgott gólt, de Bene Ferenc góljára három luzitán válasz érkezett. Aztán a bolgárok ellen már betalált, 3–0-ra nyertek. Jött a brazilok elleni szenzációs csata, és ahogy nekünk is, nekik is örökre emlékezetes marad. Eusébio két gólt lőtt. Aztán négyet (!) Észak-Koreának a negyeddöntőben. Jött az elődöntő és jöttek az angolok. No meg Bobby Charlton, aki duplázott, bár Eusébio 11-esből egyenlített, a 94 493 néző hazai sikernek tapsolhatott a végén. A bronzmeccsen legyőzték a szovjeteket, és Eusébio 11-esből volt eredményes, 9 góllal, gólkirályként fejezte be a világversenyt, ne felejtsük, ekkor még csak 24 éves volt. Aztán hiába próbálkoztak, nem sikerült újabb világbajnokságra kijutnia. 1973. október 13-án, Lisszabonban, Bulgária ellen búcsúzott a nemzeti meztől.

Eusébio fantasztikus játékos volt és talán tehetsége és tudása alapján sokkal messzebbre juthatott volna, ha abban az időszakban a portugál foci is magasabb színvonalú lett volna (bár a Benficának egy rövid ideig világverő alakulata volt).

E csodálatos karrier tisztelete jeléül az egykori kiváló lengyel focista, Wlodzimierz Smolarek fiának az Euzebiusz nevet adta.

Boldog szülinapot, duci fekete tesó!