A hét közepén a spanyol kupáért folytatott hadjárat csatáit láthattuk, s a helyzet komolyságát jelzi, hogy a négy párharc egyike sem tűnik lefutottnak. Valószínűleg a még versenyben lévő nyolc csapat is úgy gondolja, hogy egy esetleges kupagyőzelem sokkal elérhetőbb, mint a bajnoki aranyérem, mivel a Real Madrid a nem túl szerencsés sorsolása ellenére sem veszít pontokat. A hétvégén a Villarrealra hárulna a feladat, hogy pontot raboljon a királyi gárdától, így revánsot véve az őszi csúfos verségért és reményt adni az üldözőknek. A Barcelona Bilbaóban próbál lendületben maradni, az Atlético viszont Mallorcán próbálja meg feledtetetni két vereségét. A Zaragoza Santanderbe szeretné átmenteni győztes formáját, míg a Valencia ismét rálépne a győzelmi ösvényre. A Sevilla folytatja rapszodikus sorozatát, amelynek következő elemeként az idegenbeli vereséget hazai győzelem követi. Esni fog 32 gól és hosszú idő után pályára léphet a Riazor hercege. Tovább után részletek.

Sevilla – Osasuna 3-1
Egy héttel ezelőtt - hatalmas igyekezete és késői egyenlítőtalálata ellenére - pont nélkül utazott haza a fővárosból a sevillai gárda, amelynek így mindenképpen illene győznie, mert a mögötte felsorakozó kilenc csapat bármikor kész az előzésre. Ezek egyike a mostani látogató is, de egyelőre nem vagyunk hajlandóak hatpontos rangadóvá minősíteni a mérkőzést. Még akkor sem, ha Dady kétségtelenül imponáló tempóban lövöldözi a gólokat, amelynek köszönhetően a vendégcsapat egy önbizalom-növelő győzelmen van túl. Viszont most Luis Fabiano két csúnya találatával és Alves két megmozdulásával (egyik hazai kapu előtt) el is dől a mérkőzés.
 
Athletic – Barcelona 1-2
Nem fognak tanulmányokat írni a két gárda hétközi támadójátékáról, mivel egyszer sem sikerült az ellenfelek hálójába terelgetniük a labdát. Persze a Barcelona nem is kapott gól, így valamivel kedvezőbb helyzetből várhatja a visszavágót, mint a Racingtól kettőt is benyelő baszk csapat játékosai. Ősszel 3-1-es katalán siker született, de akkor még sérüléssel küszködött Yeste, aki múlt heti piros lapjának köszönhetően a kupamérkőzés helyett pihenéssel múlatta az időt. Azonban még a baszkok legnagyobb büszkesége sem biztos, hogy pont(ok)hoz tudja segíteni csapatát, mert már minden katalán tudja: egyetlen botlás könnyen az álmok végét jelentheti. Márpedig a Real Madrid nyert Bilbaóban.
 
Real Madrid – Villarreal 3-1
A királyi gárda az El Madrigal közönségét is csendre kárhoztatta. Történt mindez a második fordulóban, amikor az ötgólos győzelem után nem tudtuk eldönteni, hogy a Real olyan jó vagy a Villarreal olyan gyenge. Mi azt gondoljuk, hogy akkor a Realnak minden összejött, míg a Villarrealnak semmi, s ennek megfelelően azóta egész szépen összekapta magát a sárga tengeralattjáró, aminek köszönhetően a bajnokságban és az UEFA kupában is jól áll, míg a király kupáért folyó csatározások félidejében gólnélküli döntetlenre áll a katalánok óriásklubjával szemben. Utóbbi versengésben már nincs ott a királyi gárda, ami talán most először kamatozik is, mert így pihenten – és újabb sérült védők nélkül – fogadhatják Nihatékat. Ez pedig számunkra meggyőző érv a hazai győzelem mellett. Még akkor is, ha egy Salgadoval többen játszanak majd a vendégsikerért.
 
Espanyol – Betis 2-0
A csapategység roppant fontos. Öröm volt nézni, hogy Kameni az Afrika kupán Spanyolországban maradt csapattársaival szolidaritást vállalva bőgött le a kameruni fiúkkal. A kisebbik katalán klub szerencséje, hogy hétvégén Kamerun győzni fog, így a szimbiózis definíciója szerint most a hazai játékosoknak is kijár a győzelmi mámor. Ráadásul már a két vereség sem áll jól egy tizenöt meccsen keresztül veretlen csapatnak, így most mindenképpen meg kell verniük a sevillai zöld-fehéreket. Természetesen ehhez az is kell, hogy az előző forduló hétmásodperces sokkján túltegye magát minden hazai játékos. Ebben nagy segítség lenne, ha a közönség dermedt figyelmétől övezve lehulló pénzérme olyan oldalára esne, amely után Tamudo Riera megkönnyebbülve odamondhatja: Kezdés. Kétségünk ne legyen róla, hogy idén az Espanyol ellen mindenki – amennyiben megteheti - kezdést fog választani és a viccesebb csatárok majd Llorente-féle sprinteket fognak imitálni, hogy rémült katalán arcokat láthassanak.
 
Murcia – Levante 3-1
A kiesést jelentő vonal rossz oldalán állni eléggé lehangoló dolog. Pedig a Murcia ebben a megtiszteltetésben részesült egész héten, és ilyenkor nincs is szebb ajándék, mint egy Levante elleni mérkőzés. Hazai pályán. Pedig a valenciai kiscsapat játékosai néha úgy játszanak, mintha a bajnokságnak még lenne számukra értelme, és az esetleges pontokért még prémiumot is kapnának. Pedig fizetést sem nagyon utal a klub. Ennek ellenére bíztató teljesítmény az éllovas ellen, pontszerzés a fogalmatlan Mallorca ellen, s egy tisztes vereség a Murcia otthonában.
 
Racing – Zaragoza 1-3
A bajnokság  elején még fordítva gondoltuk helyezéseket: keret alapján hatodiknak tűnt a Zaragoza és tizenegyediknek a Racing. Aztán az őszi 1-1 után már gondolhattuk volna, hogy nem jól kalibráltuk be a két csapat helyét. Egyértelműen a hazaiak a favoritok és nem is igazán tudjuk megindokolni, hogy miért fog nyerni a vendégcsapat. Illetve tudjuk. A Racing egy szép kétgólos győzelemmel bizonyult a hét legjobb kupacsapatának, de talán még nem tudnak heti két mérkőzésre is formát időzíteni. A Zaragozának ezen a meccsen dől el a sorsa, mert ha a múlt heti győzelmüket nem sikerül most egy újabbal megfejelni, valószínűleg elillan az önbizalmuk. S végül, de nem utolsósorban még egy érv: Milito
 
Valencia – Almería 1-0
Falat kenyérhez tudnánk hasonlítani ezt a győzelmet. Bár irritáló, amikor  a második számú holland edzőpalánta (Frank után) még mindig a negyedik helyről beszél, azért annyira még nem utáljuk a Valenciát, hogy olyan játékosoknak, mint Morientes, Villa és Silva rosszat akarjunk. Ráadásul arcban jelentősen visszavett az összes valenciai játékos, s összeszorított fogaikkal sokkal szimpatikusabb csapat benyomását keltik, mint amikor még azt gondolták, hogy ők a legnagyobb sztárok. Természetesen ettől még simán rabolhat pontot az andalúz újonc, de nem most.
 
Mallorca – Atlético 1-1
A Real Madrid elleni bajnoki és a valenciai hétközi kupavereség után illene pontot szereznie a vendégcsapatnak. A Levante elleni szégyenteljes döntetlent és Getafe elleni kupakudarcot követően illene pontot szereznie a hazai csapatnak. Egyenes következményként nem marad más, mint a mindkét fél számára kellemes döntetlen. Reméljük, azért mindkét csapat győzni szeretne.
 
Recreativo – Getafe 2-1
Döntetlenre végződött az őszi felvonás, így most kellene dűlőre vinniük a dolgot, mert az egymás elleni eredmény kiemelten fontos lehet a végelszámolásnál. A Getafe ráadásul egy szép kupagyőzelemmel a lábában utazik el Huelvába, így talán a kipihent hazai játékosok talán otthon tartják a három pontot.

Deportivo – Valladolid 3-2
Normális körülmények között nem nyerhet a Deportivo a Valladolid ellen. Ősszel döntetlenre végeztek, de a mostani vendégek akkoriban még keresték magukat, és az azóta eltelt időben viszonylag elég szépen meg is találták, így most a vendégeknek áll a zászló. Azonban van egy szekrény a Deportivo öltözőjében. A szekrényben van egy mez, melynek száma 21. Két év hányattatás után a mez gazdája újra játékra jelentkezett, miután az orvosok zöld jelzést adtak. La Coruna összes lakója tudja, hogy lehet igazolni bárkit a csapatba, a legnagyobb erősítés az lenne, ha Juan Carlos Valerón pályára léphetne. Mindegy mennyi időre, mindegy mikor, mindegy milyen teljesítménnyel. Nem számít, mert nem lesz olyan Deportivo játékos, aki ne érezné át a helyzet komolyságát, ha látja a 21-es mez újbóli látványa miatt felálló közönség tíz perces vastapsát.