Újabb két nagyágyút vehettünk szemügyre közelebbről – vesztünkre, hiszen Kamerunról közben kiderült, hogy csak fegyvernek látszó tárgyakkal vannak felszerelve, ellenben a Fáraók duplacsövűvel készültek és nem félnek használni, avagy túl vagyunk az első egyiptomi csapáson. A Nílusi Krokodilok is kaptak három chipolopolót (rézgolyót, mint az közismert) a bordáik közé, így valószínűleg elúszott a remény, hogy 32 év várakozás után pontot fogjanak a Nemzetek kupáján.

Makanaky, Omam-Biyik és Roger Milla domesztikációra hajlamosabb utódait Egyiptom a térdére fektette, majd azonmód tűzpirosra csépelte a jobb megértés végett. Ahmed Hassan fiai sokkal taktikusabb és célratörőbb futballt mutattak be, egyszerűen lejátszották Etoékat a pályáról - továbbra is őrzi veretlenségét a címvédő, hiszen a selejtezőkön sem találtak legyőzőre.

Gyakorlatilag a sípszótól kezdve igencsak érett a vezetés, amit végül egy ostoba kezezés miatt megítélt, majd újrarúgatott tizenegyesből szereztek meg. Amúgy Rabou maga sem gondolhatta komolyan, hogy a nekifutás közben tartott kávé- és cigiszünetet elnézi majd a spori. Három perccel később Zidan aus Hamburg fejezett be egy mintaszerű kontrát, és a gongszó előtt egy perccel szintén ő kormolt be egy rakétát a rövid felsőbe, úgy látszik nemcsak mifelénk olyan nehéz megjegyezni, hogy nem fejelünk ki labdát középre. A második felesben velőtrázó kameruni rohamokkal számoltunk, Eto’o villant is egyet, de aztán fokozatosan megereszkedtek, mint az újévi lufik, különösen, hogy az általunk legjobb afrikai kapusként számon tartott Kameni benézett egy távoli Rabou lövést, így ő is kettőt vágott. Innentől már csak azért izgultunk, hogy olvasóinknak kiajánlott dupla tizenegyes fogadásunk hazajöjjön, és lőn… Eto’o újabb találatával egy gólra van az Afrika kupák örökranglistájának tetejétől, bár sokadszori újranézésre sem értem, hogy is ment ez be. Végül arra jutottam, hogy bizonyára a Ronaldó által is használt Hajmester2000 teszi a csodát, ami nem kerülte el a trendérzékeny Samuel figyelmét sem. Ezzel Egyiptom jó sansszal behúzza a csoportelsőséget, hiszen az utánuk következő Zambia – Szudán meccsen nem láttunk falrengető dolgokat, ők viszont a tournament eddigi legmeggyőzőbb játékával rukkoltak ki. (Egyiptom – Kamerun 4-2)

Szudán nem vette félvállról a tornát, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Mohammed Allah szövetségi kapitány vezeti a csapatot. Ugyan nálunk most pont nincs kapitány-kérdés, de talán nekünk sem ártana felvenni a kapcsolatot Jézus ’el-megváltó’ Krisztussal és akkor mi is ott leszünk egy nagy, afrikai tornán...

A gyakorlat azt mutatja, hogy nem érdemes késve kezdeni a meccsnézést, Zambiának most is csak három perc kellett, hogy egy formás kényszerítő után Chamanga kilője a hosszú sarkot, még a túloldalon Badreldin El Doud csak kapufáig jutott. Ezt a szűk tíz percet akár az egész meccsre is kivetíthetjük, hiszen végig ez történt. Szudán egyik helyzetéből sem volt képes betalálni, cserébe a második félidő elején is kaptak egyet (Mulenga nem satnya 120 centit emelkedett helyből, mielőtt deres szemöldökkel bólintott volna) majd egy óra játék után Katongo rövidre is zárta a meccset. Labdát még mindig nem ütünk középre. Grundjeleneteknek most sem voltunk híján, láttunk az ötösig belógó centerhalfot, szöglet utáni power-sarkalást és végre zsúfoltnak mondható lelátókat is. (Zambia - Szudán 3-0)

Közben osztják a szervezőket becsülettel. A nemzetközi média által silánynak minősített megnyitóért rádióüzenetben kértek elnézést, de a megítélésük szempontjából ennél is nagyobb szarvashiba volt 2-3 napig flippereztetni a sajtósokat a szükséges akkreditációk beszerzéséért. A játékosok krumpliföld pályákról beszélnek és azt is megtudhattuk, hogy a tegnapi teljes elsötétítés nem légvédelmi gyakorlat, hanem kommunikációs hiba (?) volt. Ezek után nem csoda, hogy az esemény hivatalos oldalán még egyetlen meccs eredményét sem tüntették fel. Sebaj, kicsire nem adunk, idegenben taccs is jó, valamint több is veszett Mohácsnál.