Szuper kis forduló volt, ezt abból lehet a leginkább megállapítani, hogy az összes létező edző a bírókat anyázza. Bizony, van köztük, aki jogosan…
A Juventus borzalmas játékkal örvendeztette meg az Inter-szurkolókat, cserébe az Inter még talán ennél is szörnyűségesebb teljesítményt tett a San Siro asztalára, a két csapat közti különbséget pedig mindennél szebben jelzi, hogy a Nerazzuri még így is behúzta a győzelmet, miközben az Öreg Hölgy pofára esett a bevásárlókocsijában. A Milan kiegyenlített meccsen döntetlent játszott az Udinesével, vagyis inkább mégsem, mert Kaká varázslatos passzal lepte meg Gilardinót (aki vagy lesen állt, vagy nem, de az biztos) és így végül a Rossoneri az összes pontot elhozta a Friuliból. A Roma temérdek helyzetet elhibázva győzte le a Cataniát, a Fiorentina is megverte a Torinót, de az egész forduló olyan bolond meccseket hozott, hogy a papírforma szó csak egy összefüggésben kerülhet szóba: újabb sérült van az Internél. (Mancini olyat rúgott a kispadba, hogy megreccsent a sípcsontja. Vehehe)

Kezdjük akkor a Juve-szurkolóit leginkább tűzbe hozó hírrel: úgy néz ki, végre sikerül valakire rálőcsölni Tiagót (a szerencsés nyertes a Tottenham lehet). Ranieri is megörülhetett a hírnek és egyből úgy tett, mintha a keretben sem lenne a portugál, így történhetett meg, hogy behúzta középre Szalihamdzsicset, a szélen pedig Machionni kapott bizalmat. Van egy olyan érzésünk, a mester már a 12. percben megbánta döntését, a Juvénál ugyanis nincs Marchionnin kívül senki (sem szertáros, sem rendszergazda), aki ugyanígy képes lett volna egy méterről kihagyni a meccs helyzetét. Az első félidőben még csipkedte magát a Bianconeri, volt is tűzijáték a Samp kapuja előtt, de gólt nem sikerült szereznie egyik csapatnak sem, pedig egy genovai ellencsapás után a Samp egy szögletet követően megdöngette a kapufát is. Ennyi összejött Trezeguetnek is, ezen kívül azonban semmi más, a második félidőben pedig elkerekedett szemmel néztük, hogy a győzelemért hajtó, bajnoki címre is esélyesnek vélt, hazai pályán játszó Juventus taktikája arra épül, hogy a négy védő gurigázik 60 méterre Castellazzi kapujától, majd amikor az egyikük elunja, átíveli a középpálya fölött a csatárok irányába. Magyar szaktanácsadók felbukkanását orrantjuk a háttérben… (Juventus-Sampdoria 0-0)

A Juve által elővezetett borzalom után véres könnyeket zokogva gondoltunk bele, hogy hamarosan a Copa Italiában az Interrel kellene negyeddöntőznie az Öreg Hölgynek, aztán valahogy estére mégis jobb kedvünk lett. Történt ugyanis, hogy az Inter is bebizonyította, tud kifejezetten szarul játszani. A Parma viszont olyan volt, mint Yoda mester, aki ránézésre járni is alig bír, de amint kificcen az övéből a fénykard, máris illik komolyan venni. A San Siróban a 88. percben vezetni az Inter ellen, hát ez bizony nem sok csapatnak jön összes mostanában, a Parma viszont tökéletesen koncentrálva talán még a győzelmet is megérdemelte volna. Olcsó dolog lenne a részünkről, ha elkezdenénk a bíróval jönni, az objektivitás esetünkben meglehetősen ingoványos talaján maradva annyit tennénk csak hozzá, hogy Gervasoni nem tűnt Parma-szurkolónak. A vendégek végül 9 emberrel fejezték be a meccset, hiszen a kiállított Couto (ez később még jól jöhet a Gialloblunak) mellett hárman is megsérültek, Dessena helyére pedig már nem maradt cseréjük, talán ezért is fordulhatott elő, hogy a lefújás előtt másodpercekkel Ibrahimovics simán levehetett egy labdát az ötösön belül.
Viszont! Ibra bajban lehet, mert a kamera elkapta, ahogy lekönyökli Rossit (majd később Dessénával is kekeckedett egyet) és a svéd finoman fogalmazva visszaeső. Ezen kívül meg kell említenünk, hogy a múlt héten már játszogató Sztankovics mellett visszatért Vieira is, így hamarosan eljöhet az a pillanat, hogy a Nerazzuri a legerősebb összeállításában kezd. Hogy jobbak lesznek –e, azt nem tudhatjuk, bár a vasárnapinál nem lesz nehéz… (Inter-Parma 3-2)

A gólszegény termés ellenére jó kis meccset játszott egymással az Udinese és a Milan. Hogy nem 4-4 lett a vége, azért a két kapus a felelős, mind Kalac, mind Handanovics bravúrok egész sorát mutatta be. A brazil háromszöggel támadó, de az eltiltott Pirlót (nagyon) hiányoló Milan kétszer is a kapufát találta el, miközben az általunk nem sokra tartott Kalac élete védését bemutatva ujjheggyel tolta mellé Pepe lövését. Már Ancelotti is elkönyvelte a döntetlent, hiszen behozta Gilardinót, amikor Pato labdát szerzett, Kakához passzolt, aki sarokkal tette le a labdát a gyanús pozícióban helyezkedő Gilának. Annyiból tehát már a régi Milant láthattuk, hogy egy simán ikszes meccset a 93. percben a saját javára fordítani senki nem tud úgy, mint a Rossoneri. Egyébként a szurkolók és a vezetőség pár hete már találkozott Gilardino ügynökével, hogy a folytatásról egyeztessenek, hiszen a formába lendülő KA-PA-RO hármas és Inzaghi mögött jelenleg csak negyedik számú csatárnak számít, most viszont nem győzik halálra dicsérni és marasztalni. Ez egy ilyen játék… (Udinese-Milan 0-1)

Bár a Roma végül számos hiányzója ellenére elég lazán, 2-0-ra legyőzte a Cataniát, azért ez nem volt ennyire sima. A bravúros védések mellett arcpirító leventékre is bármikor képes Doni ugyanis kétszer is nagyot kellett, hogy védjen a szicíliai ellencsapások során, bár az is igaz, a Roma kézben tartotta a meccset. Mancini (sokadszor is le kell írnunk róla: hiába remek játékos, egy gusztustalan, nagyképű paraszt) egymaga három ziccert puskázott el és az első gólt szerző Giuly sem mondhatjuk, hogy a passzolásra koncentrált volna Totti hiányában. Szóval tüzelt mindenki, ahogy a csövön kifért, végül pedig azt is megtudtuk, hogy De Rossi pont úgy be tudja verni a büntetőt a léc alá, ahogy Totti tette volna, ha a pályán van. A bánatos bagolyra emlékeztető Spalletti nekünk testületileg nagy kedvencünk, ezért merjük neki javasolni, hogy próbálja ki a támadóalakzatát így is: Giuly, Totti, Mancini – Vucincs. Mi baja lehet, nem? (Roma-Catania 2-0)

Bobo Vieri, a világ legjobban focizó krikettjátékosa, belőtte 200. gólját. A büntetőt kiharcoló Mutu átengedte a tizenegyes elvégzését olasz kollégájának, mi pedig szeretettel várjuk a kommentek között a Viola bírókhoz fűződő viszonyát firtató kérdéseket, ugyanis a Fiorentina két forduló alatt kapott két olyan büntetőt, mely pont kitett egy jogosat. Grella egy óra után a hálóba vágott egyenlítését (nagy gól!) követően aztán még egy tizenegyest lőhetett, amit Mutu már nem engedett át senkinek, ő maga panyenkázta (sic!) be. A 2-1 egyébként nem volt ennyire szoros, Sereni ugyanis néhány egészen elképesztő védéssel tartotta meccsben a Torót, más kérdés, hogy ezért egyetlen pont sem járt, így a Torinót ismét legyezgeti a kiesés szele (már csak gólkülönbséggel bennmaradók). (Fiorentina-Torino 2-1)

A kupa után bajnokin is döntetlent ért el a Lazio a San Paolóban. A mérkőzés után mindkét edző Rocchi sporttárs torkának ugrott, a hazaiak egy tizenegyest és egy jogtalan kiállítást kértek rajta számon, a vendégek pedig az órája minőségét kifogásolták, hiszen Hamsik már a 95. perc környékén szerezte önmaga és csapata második gólját. Mégsem őt, hanem Ledesmát emelnénk ki, aki hatalmas gólt vágott ballal, majd egy szabadrúgást (jobbal) terelt meggyőző magabiztossággal a lécre, talán nem véletlen, hogy a Fiorentina minden követ megmozgat a megszerzéséért. És persze ott volt Ballotta bácsi is, aki vicces látványt nyújtott, amint földöntúli bravúrjai után száz évének minden kínjával tápászkodott fel a földről. Nem hazudunk, legalább három góltól mentette meg a csapatát! (Napoli-Lazio 2-2)
Furcsa meccset játszott egymással az Atalanta a Genoa vendégeként. Előbb megszerezték a vezetést (ki más, mint Doni), majd két kapufa jelezte, hogy a kómában fekvő elnökéért is játszó Orobici komolyan vette az NST felé áradó bizalmát. Aztán hipp-hopp, a Genoának is feltűnt, hogy megy a meccs és a hajrára fordulva 15 perc alatt megfordították az állást. Figueroa a 88. percben szerezte meg a győztes gólt, mégis belefért még utána egy Atalanta-kapufa és Gigi Del Neri is addig szövegelt, míg elzavarták a padról. (Genoa-Atalanta 2-1)

Ugy-ugye, mi megmondtuk, hogy a Siena elszántságban McClaine hadnagyhoz mérhető csak. És azt is megmondtuk, hogy a Palermo teljesítménye úgy hullámzik, hogy idegbeteg elnöke azonnal tengeribeteg lesz, amint belép a Barbera kapuján. Gyors ütésváltás után itt is, ott is egy kapusbravúr jelezte, hogy nagy meccs van kialakulóban, majd Big Mac már a vendégeket juttatta előnyhöz. Még mindig csak a 15. percben jártunk, amikor Miccoli tizenegyest hibázott, de ez nem akadályozta meg, hogy a 76. percben is odaálljon a labda mögé és ezt már be is ütötte. Két teljes percig volt iksz, mert érkezett Loria és a Siena mindhárom pontot elhozta Szicíliából (Palermo-Siena 2-3)
Az Empoli hiába alakít ki sok helyzetet és küzd foggal-körömmel, valahogy semmi nem akar összejönni nekik. Most éppen a hátsó fertály egy másik állandó reprezentánsa, a Livorno verte meg őket egy büntetőből szerzett Tavano-góllal. A helyzet azonnali megoldás után kiállt! (Livorno-Empoli 1-0)
Kiesési rangadó. Hatpontos. Élet-halál. Ezek közül mindegyik igaz volt a Reggina-Cagliari meccsre és ahogy várható is volt, a hazaiak legyalulták a Cagliarit, mely könnyes szemmel lassan csomagolni tér. (Reggina-Cagliari 2-0)