Két rangadóra hívtuk fel a figyelmet beharangozókban, de ilyen szempontból csalódást okozott a bajnokság első tavaszi fordulója. A Valencia nem volt méltó ellenfele a Villarrealnak, s egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül. Míg a sárga tengeralattjáró ismét a bronzérmes pozícióban tölthet egy hetet, köszönhetően a fővárosi rangadón alulmaradó Atlético vereségének. A Real Madrid győzelmével egy hatalmas lépést tett a bajnoki cím felé.  A Barcelona próbálja követni a királyi gárdát, s szűk győzelmének köszönhetően nem nőtt tovább a nagy rivális mögötti hét pont hátrány. Az Espanyol nem tudta feledtetni múlt heti kisiklását, de egy sporttörténeti eseményben elévülhetetlen érdemeket szerzett. A Zaragoza hosszú idő után ismét a győzelmi ösvényre lépett, a Deportivo továbbra is a menthetetlennek, míg a Sevilla elátkozottnak tűnik. Esett 26 gól és egy újabb érv született a pénzfeldobás fontossága mellett. Tovább után részletek.

Madridban kezdődött a forduló egy egészen izgalmas mérkőzéssel, amelyet a Getafe és a Sevilla játékosainak köszönhetünk. Luis Fabiano - jó szokásához híven - egy nem túl szép góllal motiválta a hazaiak játékosait egy kicsit nagyobb erőkifejtésre, aminek eredményeként Casquero egy hatalmas lövéssel egalizálta az eredményt és a vendégek szerencséjére ez már nem változott az első játékrészben. Ami késik, nem múlik, így a hazaiak átvették a vezetést és a hazai nézők már a - teljesen megérdemelt - három pontnak tapsoltak, amikor Dragutinovic fejese után elhallgatott a madridi publikum. Azonban a Getafe játékosai érezték, hogy a döntetlennél mindenképpen jobb eredményt érdemel a csapatuk, s a csereként pályára lépő Contra találatát már eufóriában ünnepelhették. Ezzel párhuzamosan a Sevilla játékosai ismét elgondolkozhattak azon, hogy vajon ki és mikor átkozta el őket, mert - egyébként rendszeresen - jó idegenbeli teljesítményükkel szánalmasan kevés pontot gyűjtögetnek. (Getafe – Sevilla 3-2) Valahogy hasonló helyzetben volt a Zaragoza együttese is, csak annyi eltéréssel, hogy nekik otthonukban is csak a teljesítmény jelentett némi vigaszt az október óta tartó nyeretlenségi sorozat közepette. Aztán elment Victor Fernandez és magával vitte az átkot. Bár szerintünk vele is hozták volna ezt a mérkőzést, most utódja arathatja le a babérokat. A mérkőzés eleje és vége a vendég Murcia csapata fölényét hozta. Igaz, hogy ez mindösszesen tízpercnyi mérkőzés feletti kontrollt jelentett, de ez is több, mint a semmi. Különösen, mert most nem csak egy kimaradó ziccert (az elején), hanem egy gólt is (a végén) eredményezett. Viszont a végletek között Milito két góljával utolérte Luis Fabianot a góllövőlista élén, s még Oliveria is betalált, így igazi hangorkán és tapsvihar közepette vonultak az öltözőbe a hazai csapat jétékosai. Azt nem tudjuk, hogy ezúttal meddig tart a lendület, de talán tovább, mint az ősszel. A vendégek viszont elgondolkodhatnak azon, hogy a bíztató bajnoki rajt után, miként sikerült a tizenhetedik helyig letornázniuk magukat. (Zaragoza – Murcia 3-1) Pamplonában is hatalmas kétségek között lehetnek a helyi csapat szimpatizánsai, mert a kedvencek, csak akkor tudnak nyerni, ha a kiesőzónában tölthetnek egy kis időt. Ilyenkor viszont az olyan kilátástalannak tűnő ütközeteket is el tudják dönteni, amelyek Lewis Hamilton célegyenesbeli sebességével robognak a 0-0 felé. Persze ehhez van egy nagyon jó emberük Dady személyében, aki egyre gyakrabban szorítja a kispadra Portillot és Pandianit, így van módja és ideje egy-egy szép találat kivitelezéséhez. Ez most a ködben majdnem követhetetlen szabadrúgással valósította meg, majd egy perccel később egy előrevágott labda lefejelésével hozta kihagyhatatlan helyzetbe Carlos Velat. A Bilbao ekkor már emberhátrányban játszott, miután Yeste nem tudta elviselni az őt rendszeresen rugdosó védőket, így a vendégek egyenlítése szóba sem kerülhetett. (Osasuna – Athletic 2-0)

A Valencia egyelőre még nincs a veszélyes zóna közelében, de van rá esély, hogy előbb-utóbb újra – a kiesési szóval kiegészülő - rangadóvá nemesül a Deportivo elleni mérkőzésük. Pedig papíron rangadónak tűnt a mostani találkozójuk is, de a harmadik percben már tisztában voltunk vele, hogy ez most nem a vendégek mérkőzése lesz. Egyszerűen hízelgő volt rájuk nézve, hogy mindössze egy góllal megy az ellenfél, mert egy Baraja lövéssel szemben legalább tucatnyi hazai próbálkozás veszélyeztette Hildebrand kapuját, amelyek közül csak Pires jól kivitelezett lövése talált utat a hálóba. Aztán a második félidőben már az eredmény is a játék képét tükrözte, bár a háromgólos hazai győzelem talán még a vendégek számára hízelgő. Nem tudjuk meddig él a bizalom a szőke holland mester irányában, de pozitív jeleket még nem láttunk csapatán, pedig az elmúlt két hónap során már halvány elképzelésnek derengenie kellene. Ráadásul meg kell jegyeznünk, hogy a Villarreal pár héttel ezelőtt még az Espanyol lábai előtt térdelt.(Villarreal – Valencia 3-0) Azóta viszont sok minden megváltozott a kisebbik barcelonai csapat háza táján, ugyanis oda lett a veretlenségi sorozat, s ennek terhével kellett nekik elutazni ahhoz a Valladolidhoz, amelyik már tavasszal is megtréfálta őket. Llorente révén. S ez most nagyon fontos mozzanat, mert a mérkőzés nyolcadik másodpercében ismét eredményesnek bizonyult a hazaiak gólfelelőse. Egyszerűen senki nem vette komolyan a sprintelő csatárt, aki rendeltetésszerűen kapta a labdát és fejezte be az akciót. Nem csoda, hogy az egész vendégcsapat csak saját maga árnyékaként ténfergett a pályán az egész első félidőben, így a mumus második góljával már magabiztos hazai előny tudatában vonulhattak szünetre a csapatok. Aztán a második félidőben sikerült szépíteni Valverde edző fiainak, de az egész hazai publikum mosolyogva figyelte az újabb hazai középkezdésre immáron rákészülő vendégcsapatot. Ha Llorente elindult volna, akkor biztos lerúgják az első méter után, de ettől függetlenül az Espanyol összes játékosát kacsintva fogják üdvözölni a spanyol pályákon. A viccesebbek meg majd - egy hamis mosoly kíséretében - azt is odavetik Tamudónak, hogy: térfél vagy kezdés…(Valladolid – Espanyol 2-1) Andalúzia soros rangadóján a Betis próbált még messzebb menekülni a mezőny végétől. S ez részben sikerült is nekik, bár mindössze egy árva pontocskával gazdagodtak most. A döntetlen igazságosnak mondható, bár a vendégek jóval többet birtokolták a labdát, viszont helyzetek kihagyásában egyformán teljesített a két csapat, s még a góljaikat is egy percen belül érték el. (Betis – Recreativo 1-1) Andalúzia negyedik csapata a Deportivo ezer sebtől vérző gárdáját fogadta és egy újabb szeget vert a nemrég még méltán híres együttes koporsójába. A helyzet egyre reménytelenebb és még mindig nincs egyetlen új játékos sem a csapatban, akitől valami csodafélét várhatnának a szurkolók. Bár a helyzetek megvannak, néha tetszetős az összjáték is, de valami/valaki még hiányzik. Mindez persze cseppet sem érdekli az Almería játékosait, akik már a táblázat első feléhez tartoznak. Köszönhetően a hajárban esett Pulido gólnak. (Almería – Deportivo 1-0)

Harmadik hely a bajnokságban, bíztató eredmények, jó játékosok és végre valós esély a városi rivális legyőzésére. Ilyen előjelek után a Vicente Calderon közönsége csendben szemlélte az El Derbi madrileño-t. Raúl hűtötte le a nézők lelkesedését az első percben, majd amikor kezdett visszatérni a publikum hangja Nistelrooy lőtte meg szokásos gólját a félidő hajrájában. Az igazán kiábrándító az egészben mindössze az volt, hogy mind labdabirtoklásban, mind kapuralövések arányában egyértelműen a hazai csapat vezetett. Csak gólokban nem. Ráadásul az embernek volt egy olyan érzése, hogy akár reggelig is játszhatnák a mérkőzést, akkor sem esne hazai gól. Pedig Michel Salgado nem éppen úgy mozgott, mintha a Real Madrid csapatáért játszana. Azonban még ezt is elbírta a vendégcsapat, amelyik ismét egy nagyot lépett a bajnoki cím felé. Egy nagyon nagyot. (Atlético - Real Madrid 0-2) Valószínűleg már a katalán fővárosban is tudják, hogy egyszerűen nem hibázhatnak többet, ha valóban bajnokok szeretnének lenni. Ennek megfelelően neki is ugrottak gyorsan a Racing Santander csapatának, és pár helyzettel jelezték, hogy ezúttal szeretnék feltörni a vendégek hátsó alakzatát. A meddő próbálkozásokat végül siker koronázta, igaz ehhez kellett egy kis segítség a vendégek védelmétől, aki egy remek fejessel hozták helyzetbe Henryt, aki el is kezdte feledtetni az Afrika kupán tevékenykedő Eto’o-t. Nagyon boldogok voltunk ekkor, mert már régóta várjuk, hogy valaki tömje ki rendesen a Santander kapuját, s most felcsillant a remény, mert a barcelonai játékosok mindig sokkal gólérzékenyebbek a vezetés tudatában. Pedig hiba volt reménykedni, mert ismét bebizonyosodott, hogy a Racing nem véletlenül kap nagyon kevés gólt, így az eredmény nem változott. Meg a hét pont hátrány is. (Barcelona – Racing 1-0) A Mallorca kiejtette a Real Madridot a kupából kettős győzelemmel, majd elutazott Valenciában, hogy leégesse magát ország-világ előtt. A Levantét - többek között azért is - illett volna legyőzniük, mert rohamléptekkel közeledik a kiesési zóna és már csak egy pont az előny a legjobb kieső előtt. Egyetlen szerencséjük az, hogy Güiza velük van, mert nélküle, illetve két találata nélkül ez az egy pont sem született volna meg. (Levante - Mallorca 2-2)