Először is, kik azok a Gyurik, így, nagybetűvel? A Toon lakói. Jól hangzik? Hát, ha nem is feltétlen jól, de éppen azért hívják Newcastle és a környék lakóit Geordie-knak, mert a környéken járatos akcentussal beszélők szájából pont így hangzott a George név, amelyet az egyetlen biztos pontként fogadnak el a név erdetét kutatók. Úgy tűnik, azt már nem tudják eldönteni, hogy a gőzmozdonyos George Stephenson által feltalált bányalámpa, vagy az egy időben az egész Tyne környékét elárasztó George-ok sokasága miatt kapták a nevet, de ez most mindegy is... És mitől Toon a Toon? Természetesen attól, hogy a város lakói így ejtik a "town" szót. E kérdést így le is zárhatjuk, a Toon Newcastle, a Geordie-k pedig a városnak és szűk környezetének lakói. (Igazán nem akarunk itt nyelvészkedni, ráadásul ez elé objektív akadályt gördít a futballkapuk hálójához hasonlóan lyukas műveltségünk az angol dialketusok és akcentusok területén. Két weblapot viszont jó szívvel ajánljuk minden angolul tudónak és tanulónak, más-más okból: 1;2) Már csak a Messiás Egérről kell lerántanunk a leplet, aki nem más, mint Kevin Keegan, kétszeres aranylabdás futballista, volt angol szövetségi kapitány, aki azután, hogy tegnapelőtt még hanyagul a vállára dobott sporttáskával a vállán láttuk, amint éppen "nem zár ki semmit", tegnap hivatalosan is a Newcastle menedzsere lett. Hogy mitől Egér és mitől Messiás, az is kiderül, miközben a körmére nézünk Sam Allardyce utódjának.
Kevin Keegan nem volt őstehetség, a futballhoz azonban minden adottsága megvolt azon a kettőn kívül, amelyek esetében a szélsőségeket Ronaldinho és Peter Crouch testesítik meg. Mi tagadás, nem tudott olyan kunsztokat a labdával, amelyeket csak rajzfilmekben láttunk a brazil előtt, és anélkül jut be minden ajtón, hogy megfogja a bokáját. Szorglma, hozzáállása és az, ahogyan olvasta játékot, különösen saját partnereiét, mégis különlegessé tette. A Hatalmas Egér Armthorpe szülötte, és azok között a játékosok között volt, akiknek pályafutása első húzásával már sikerült balfácánná avatni valakit, egész pontosan a Doncaster válogatóit, akik elutasították Keegan felvételét. A Scunthorpe-nál 1968-ban nem így tettek, ezzel akár a szerencsések közé is sorolhatnánk őket. Meg sem kellett mozdulniuk, náluk jelentkezett egy gyémánt, és köszönte szépen, jól érezte magát.. ( Íme a 17 éves Kevin)
Aztán ők is benyújtották a pályázatukat a balek címre, amikor 1971-ben a Liverpoolnak bagóért adták el. Két klubot hagyott maga mögöt, és egy kupac balekot. "Fényes nappal kiraboltunk egy klubot"-mondta Bill Shankly, miután harmincötezer susogó fontért az Anfieldre vitte az akkor húszéves Keegant. Fura Egy percig nem kellett bánnia. Keegan az első trófeáit az 1972/73-as idényben szerezte a Poollal, mindjárt kettőt is, a bajnokságot és az UEFA-kupát. Ezzel a Pool az angol csapatok közül elsőként szerzett európai kupát és bajnoki címet egy évben. Fura időszak volt, a bajnoki címet védő Derby County a BEK elődöntőig jutott, a Liverpoolt két évvel azelőtt a Vásárvárosok kupájából a Ferencváros ütötte ki. Az UEFA kupában a Juppe Heynckesszel, Berti Vogtszal felálló Borussia Mönchengladbach volt az ellenfél, a Liverpool Keegan kettő és Lloyd egy góljával nyerte az akkor még két meccsből álló döntő első mérkőzését, amely egyébként egy égszakadás miatt már eleve újra kellett játszani. A 3-0 elégnek bizonyult a kupagyőzelemhez. (3-0;0-2). A döntő második mérkőzése után hat nappal aztán végre megszülettem.
1974-ben aztán az FA kupa is a vitrinjébe került, vigaszként a gyengébb bajnoki után. Ahogy az az ikerpár, akik összeházasodtak nagy tudatlanságukban, sem Keegan, sem az akkori ellenfél, a Newcastle képviselői nem voltak tisztában azzal, hogy egykor milyen viszony fűzi majd egymáshoz a feleket. Messiás? Eszébe sem jutott egyiküknek sem. Pöröly? Annál inkább. Mondanunk sem kell, Keegan két gólt lőtt, ezt Heighway toldotta meg egy harmadikkal, így három nullára verték a vonalkódos csapatot a Vörösök.
Az FA Kupa elnyerése akkor még a KEK szereplésre jogosította fel a csapatot, és annak újabb bizonyítékaként, hogy mennyire agyament időszak is volt az, jó, ha megjegyezzük: az akkor már Bob Paisley által vezett Poolt a Ferencváros búcsúztatta el a kupából 1-1 és 0-0 volt az eredmény, ki nem találná senki, ki rúgta a Liverpool gólját... A Fradiét Máté János. És innnentől datálódik a Liverpool igazán nagy korszaka. '76-ban bajnokságot és az UEFA kupát is megnyerte a csapat, az európai kupa két döntője között előbbit a Wolverhampton elleni győzelemmel szerezték meg - ki unja már? - Keegan persze akkor is gólt lőtt. Ahogy a kupadöntő első mérkőzésén is.
És a másodikon is. A kupa így a Liverpoolé lett (3-2;1-1), és megkezdődött a Kevin Keegan utolsó éve a Mersey-parton, amely megint csak bajnoksággal, és immár BEK-győzelemmel végződött. Az FA kupát a Manchester United emelte el szó szerint az orruk elől, azaz a Wembleyben, a fináléban. A BEK döntőjében régi ismerősökkel, a Mönchengladbachhal küzdöttek, és Keegan-gól nélkül nyert a vörös sereg 3-1-re. Azért egy tizenegyest kiharcolt..
A Szuperkupa döntője már az ellenfélnél, a Hamburgnál találta, ahol nem csak egy csomó fritz, hanem egy csúnya 6-0-ás vereség is várt rá - ajándékba régi csapattársaitól, sok szeretettel. És egy új becenév. A rajzfilmek szuperegere, a Mighty Mouse után nevezték el a zsinórban két aranylabdát begyűjtő, a Hamburgot BEK-döntőbe vezető Keegant, aki ekkor már szupersztár volt. Olyanyira, hogy nem átallott a poppiacon is próbálkozni, és egészen rémes zenével maga mögött, meglehetősen erőtlen hanggal a TOP10-be került Németországban, ahová nemsokára a Brian Clough Martin O'Neillel felálló Nottingham Forestjétől a BEK-döntőben elszenvedett vereség után vissza is tért. Akkor esett csak le mindenki álla. Európa éppen regnáló aranylabdását kiszemelte a Southampton, és ami még meglepőbb, ő is kiszemelte magának a Southamptont... Így egymásra találtak. Amit lehetett, azt itt is elérte, a Szentek éppen aranykoruk elején jártak, Keeganen kívül is félelmetes igazolásokkal álltak elő. Az egykor Chic Brodienak egy meccsen kilenc gólt berámoló Ted MacDougallen kívül olyan klasszisok mentek a Southamptonba, mint Alan Ball, vagy az Arsenalt még Bajor Imrével is megszerettető Charlie George, és a Hamburgot a BEK-döntőben verő Nottingham Forest Phil Bowyere. Akkor Southampton azelőtt soha nem látott magasságba ért - hatodik lett a ligában -, egy évvel később a januárban még a liga tetjén trónoló csapat a hetedik helyen zárt. 1982-ben Keegan a Newcastle kedvéért elhagyta a Southamptont, és két év alatt a Geordie-k legendája lett. Olyan csapattársakkal, mint a 73-as FA kupa döntőben még ellenfél, később a Liverpool sikerei idején csapattárs Terry McDermott, az utóbb Liverpoolban is sztárrá váló válogatott Peter Beardsley, vagy Chris Waddle. A Newcstle-ben a Toon Army imádott kedvencévé vált, a Szarkák visszatértek az első ligába, Keegn 78 meccsen összesen 48 gólt vágott... A búcsúja méltó volt. Mután bejelentette visszavonulását, utolsó meccsét a Liverpool ellen játszotta, majd rögtön utána ahogy volt, Newcastle mezben egy helikpoter vitte az égbe a Messiást első St James' Parkban töltött időszaka után.
Hétvégén jövünk vissza Keegan válogatott pályafutásával és menedszeri pályájával, addig is üdv.. Ja, hogy mit dalolt be Keegan a TOP10-be? Hát ezt:
Utolsó kommentek