Valahogy így kell feltámadni, ahogy a Milan csinálta (nem hiába hívő népség az olasz). A Rossoneri gondjai nem lettek sokkal kisebbek, de hogy tegnap a szezon eddigi legjobb meccsét kerekítették – nem kis mértékben a roppant szimpatikus Napolinak köszönhetően – azt ne vitassuk el tőlük. Eközben az Inter Ibrahimovics duplájával leverte a keményen küzdő Roburt és csak azért nem nőtt tovább a különbség, mert a Roma is győzni tudott Bergamóban. A nagycsapatok közül egyedül a Juventus botlott, és ha már, akkor nem is kicsit, hiszen a Catania ellen a lefújás előtt pontot menteni egy kamutizenegyessel nem kifejezetten hízelgő. A Fiorentina is kiharcolt a hajrában egy büntetőt (Bobo homorított csodaszépen), de Mutu gólja számukra a győzelmet jelentette a Parma otthonában, ami nem elhanyagolható különbség. Az Udinese hozta a kötelezőt (győzelem Cagliariban), csak úgy, mint a Lazio (vereség otthon a reménytelen Genoától) mi pedig pironkodva kérünk elnézést a Sampdoria szurkolóitól, hiszen nagyon rondán mellényúltunk a Palermo elleni meccsük beharangozójában. Serie A, 18. forduló alant.

Kezdjük is akkor mindjárt a Milannal, mely remek vasárnap estét varázsolt nekünk, sőt, azt kell mondjuk, még a Napoli szurkolói is jól szórakozhattak, hiszen csapatuk egyáltalán nem vallott szégyent, ráadásul nekik nem itt kell nyerniük (mint az Empolinak). Kaladze nem tud annyit hibázni, hogy ne kezdjen - lett is böjtje – középen pedig a Milantól meglehetősen szokatlan gyémánt biztosította a kezdőben Pato helyét a Trio della Meraviglie csúcsán. De nem, a Rossoneri nem azért gyalulta a San Siro gyepébe a Napolit, mert ott volt Pato, nem is azért, mert kényszerből csak egy Ambrosininyi emberhátrányt vonultattak fel a középpályán, hanem azért, mert három olyan káprázatos intelligenciával passzoló játékosuk van, mint Ronnie, Kaká és Seedorf (aki szerény meglátásunk szerint nagyon is képes még a legmagasabb szinten játszani). Hátul viszont baj van, hiszen Nesta egyedül képtelen gatyába rázni ezt az öregecske, mégis meglehetősen szeleburdi társaságot, de sebaj, annál jobb lesz nézni a Milan meccseit, ha rámennek erre a lőjünk többet, mint amennyit kapunk taktikára. Ennek első jeleként tegnap este kis híján megduplázták a szezonban eddig a San Siróban szerzett góljaik számát, cserébe hátul az összesen Yoda mesterrel egyidős védelemnek fogalma nem volt, mihez kezdjen az ifjú Anakin szerepét igen meggyőzően alakító Lavezzivel.
Pato egyébként még keresgélte a helyét, több ziccert is elhibázott, viszont ahogy telt az idő, egyre jobban játékba lendült, a gólja előtti csel pedig igazi mestermunka volt, sőt, ha Iezzo nem véd ilyen fantasztikus formában, még ennél is szebb lehetett volna a debütálása. Mégis, ha Milan-szurkolók lennénk, mi Ronaldo visszatérésének sokkal jobban örülnénk a Rossonerik helyében, mint Pato érkezésének... (Milan-Napoli 5-2)

Valamiért kommentelőink között a legelvakultabb Juventus-szurkoló a Calcio di Rigore nevet választotta magának, mely tizenegyest jelent, most pedig egy minimum véleményes büntető miatt kaphat újabb lökést a beharangozó postban kialakult ádáz vita a Juve és a bírók szerepéről. Del Piero a 91. percben a helyére küldte a kiharcolt tizenegyest, de a megszerzett egy ponttal még kitörölni sincs értelme, maximum a betyárkörtéket lehet vele lepöckölgetni. Nem irigyeljük a Bianconeriért szorítókat, mert ezt a Juventust egyszerűen rossz nézni, márpedig az Öreg Hölgy ritkán fordul elő, hogy ne a bajnoki címért harcoljon. Most viszont azzal kell szembesülniük, hogy kedvenc csapatuk a Nocerino, Tiago, Zanetti, Nedved középpályával indul csatába, melytől botorság volna azt várni, hogy méltó ellenfele lehet akár egy sérülésektől tizedelt Internek is. Tiago azért külön fájó pont, mert a Juve ritkán nyúl mellé az igazolásaival, ennyire legalábbis nem szokásuk. A Catania simán győzelmet érdemelt (igen, láttuk mi is, hogy Del Pierót tévesen állították meg lesen), hiszen nagynevű ellenfelük látványosan nem tudott mit kezdeni velük, Spinesi pedig boldog emberként halhat majd meg nagyon sokára, hiszen gólt lőtt a világ legjobb kapusának hálójába. Még annyit, hogy Alex nem véletlenül futott neki úgy a büntetőnek, mint aki egy rozmárral mulatott előző éjszaka, mert Polito tavaly (még a Pescara kapusaként) megfogta egy tizenegyesét. Szar meccs volt, egyébként… (Catania-Juventus 1-1)

Az Inter is megkapta a maga vitatható büntetőjét, de egyáltalán nem ezen múlt. A Siena ugyan próbálkozott becsülettel, öt percen belül össze is jött az egyenlítés, de Cambiasso gyorsan visszavette a vezetést, majd jött Ibrahimovics és hatalmas gólt ragasztott a hosszú felsőbe, ezzel pedig el is döntötte a meccset. A Robur a lefújás előtt még közelebb lopózott Forestieri életerős löketével, és bár korábban egy jogosnak tűnő büntetőt nem kaptak meg és Julio Cesar is mentett néhányszor szoros helyzetekben, az Inter igazából megérdemelten győzött. A meglepően rossz napot kifogó Cruz egymaga hármat lőhetett volna, de ez egy olyan év, hogy a Nerazzurinak semmiért nem kell aggódnia: két csatárából az egyik mindig nagyot játszik. Mivel az ellenfelek elmulasztották kihasználni, hogy az Inter középpályásai sorra kihullottak, azt kell mondanunk, szinte el is dőlt minden, a második félidőre ugyanis már beszállt Sztankovics és a hírek szerint Vieira is szépen javul. Ha pedig a Zanetti, Chivu, Cambiasso, Jimenez középpályával hármat lőnek idegenben és tartják a Roma előtti jelentős előnyüket, akkor mit várhatunk majd a Figo, Vieira, Cambiasso, Sztankovics fedezetsortól? (Siena-Inter 2-3)

Valamilyen furcsa oknál fogva a Serie A legerősebbnek tűnő védelme (Panucci, Mexés, Juan, Tonetto) nem képes rendesen összeállni. Az Atalanta ellen ez még belefért, amihez azért kellett Doni kapus orcájának szebbik fele is, hiszen néhány kritikus helyzetben bemutatott bravúrja nélkül nem távozhattak volna a farkasok három ponttal Bergamóból, bár az is igaz, hogy Mancini győztes gólja mellett legalább három ziccert elpuskázott. A másik oldalról viszont nagyon hiányzott az ő Donijuk, Muslimovics ugyanis egyáltalán nem bizonyult méltó helyettesnek. A győzelem mellett jó hír, hogy a hajrában beszállt kicsit játszogatni Aquilani is, így ha minden igaz, jövő héten a Cataniával már a létező legerősebb Roma néz majd szembe. Meg majd a Reallal is. (Atalanta-Roma 1-2)

El sem kezdjük felsorolni, hányan játszottak volt csapatuk ellen a Parma-Fiorentina meccsen. A hazaiak kezdtek veszélyesebben, egy támadáson belül ötször is kísérletezhettek lövéssel, de nem sikerült betalálniuk, majd kezdetét vette a Vieri-show. Előbb centikkel lőtt fölé ígéretes helyzetből, majd olyan taktikusan könyökölte fecnikre Falconét, hogy a védőt le kellett cserélni (Couto pályára küldésében már erősen benne volt a Viola győzelmének ígérete), ő pedig még egy lapot sem kapott érte, majd a meglehetősen izgalmas meccs hajrájában ő harcolta ki azt a büntetőt, amivel a Fiorentina az összes pontot magával vitte a Tardiniből. A döntetlen talán igazságosabb lett volna, de mivel a Parma célja úgyis csak a sima bennmaradás, ez pedig nagy valószínűséggel meglesz, örüljünk inkább annak, hogy a lilák győzelmével tovább tömörült az élboly. (Parma-Fiorentina 1-2)

Azt írtuk a Lazio-Genoa beharangjában, ha a rómaiak megfogják Borriellót, meglesz a győzelem. (Ez már tényleg vicc: a bemelegítés (!) alatt megsérült Mudingay). Ennek ellenére Mauri góljával megszerezték a vezetést Del Neri Delio Rossi fiai, amivel egészen a második félidő elejéig szépnek is tűnt az élet, de akkor érkezett Borriello és négy perc alatt vágott kettőt, miközben a Lazio körme alá még mélyebbre tolta a sors a tüskét, hiszen Rocchi is megsérült. Valamiért nagyon berágtak odafenn a Sasokra… (Lazio-Genoa 1-2)
Még náluk is rosszabbul áll a Torino, melyet most már egyre erőteljesebben legyezget a kiesés szele is, kivált azután, hogy sikerült otthon kikapniuk a Livornótól. A Toro 16 szerzett gólját csak hárman tudják alulmúlni, míg ellenfelük az edzőváltás óta csodálatos metamorfózison ment át és pillanatnyilag nemhogy a kiesőhelyeket biztonságos távolságba hagyták, de maguk mögött tudhatják többek között a Milant is. Tavano duplájával már nyolcnál jár, ezzel előkelő helyen tanyázik a csatárok különversenyében is. (Torino-Livorno 1-2)

Rengeteg helyzetet, mégis csak egy gólt hozott az Udinese szardíniai vendégjátéka. Azt az egyet Quagliarella lőtte a reménytelenül csüggedő Cagliari hálójába, aztán lendületből kihagyott még két ziccert, amivel csatlakozott a másik hármat elhibázó Di Nataléhoz. Mégsem szólhatunk rájuk egy rossz szót sem, hiszen kerek egy órán át emberhátrányban játszva győztek idegenben, amiért jár a vállveregetés Handanovicsnak is, aki parádés védések egész sorát mutatta be (főleg a hajrában). A hazaiak is képesek voltak egy bravúrra: Larrivey 15 másodpercen belül kapott két sárgát a lefújás előtt. Bravó! (Cagliari-Udinese 0-1)
Cassano hatalmasat játszva vezette győzelemre a Sampdoriát a Palermo ellen, előbb Maggiónak, majd Belluccinak adott gólpasszt, más kérdés, hogy előbbi még kihagyta a (kihagyhatatlant? Olyan gáz ilyet leírni…). A 45 percben Cassano szabadrúgása a lécről pattant le, érkezett Sammarco és máris kettővel ment a Blucerchiati, majd saját teljesítményére feltéve a koronát (nesze még egy közhely) a 77. percben ő maga is betalált, jó eséllyel élete legrandább gólját szerezve. A Samp ezzel egy pontra megközelítette hétvégi vendégét, nagy csata van kibontakozóban az UEFA-kupáért, melybe a Napoli és a Milan (vehehe) lép még be. (Sampdoria-Palermo 3-0)
Aki végigizgulta az Empoli-Reggina meccset, az láthatta, hogy annak ellenére, hogy az ötödik percben kialakult a végeredmény, nem volt eseménytelen a két kiesőjelölt csatája. Az első percben mindjárt Balli kapus gondoskodott a remek kezdésről, hiszen úgy futott ki harminc méterre a kapujából, mint egy szélfútta kalapját kergető kisnyugdíjas, Ceravalo pedig köszönte szépen. Volt azonban egy szövetségese az ellenfél soraiban az Empolinak, Cirillo ugyanis fertályórán belül kétszer rúgta fel az emberét, Saudati viszont csak az első büntetőt tudta belőni, a másodikat Campagnolo kiszedte. Ettől aztán megnyugodtak a csapatok, és hatalmas egyetértésben kerülhetett bevezetésre a Serie A-ban a terzo tempo, mely során a játékosok a kezdőkörben összegyűlve lejattolnak egymással. Micsoda szép gondolat már ez, pajtások! (Empoli-Reggina 1-1)