Véget ért a bajnoki szünetnek nevezett két hét és a spanyol fiúk újra pályára lépnek. Nem olyan régen ott hagytuk abba, hogy az El Clásico madridi diadalával hét pontra nőt a különbség a két óriásklub között, ami enyhén szólva nem kecsegtet hihetetlen izgalmakkal a bajnoki cím sorsát illetően. Szerencsére létezik a spanyol kiscsapat, amelynek köszönhetően az izgalom iránti vágyunk kielégülhet a tabella hátsó részén várható helyezkedéssel. Vagy nem. Azonban ez sem érdekel már minket, mert nagyon hiányzott életünkből a spanyol futball. A kommentátorok és szakértők annyira nem, de idén próbálunk mindenkihez nagyon kedvesek lenni, így nem is mondanánk el Európa meghódítására szánt titkos terveinket. Na jó. Legyen! Az expanziót magyar szakértők külföldre küldésével és a nemzeti sporttelevíziókban történő szakértésével gondoltunk véghezvinni. Már látjuk magunk előtt, amint Kovács Kálmán Németországot, Telek András Spanyolországot és Zombori Sándor Olaszországot kényszeríti térdre. Mindent megadunk, csak ezt ne! – zengené több tízezer torok Európa szerte. S akkor jönne a csodafegyverünk, akinek első mondatai után titokban mindenki azt suttogná: Csak a magyarok Nyilától, ments meg minket! Visszakanyarodva a La ligához: Lesz valenciai, sevillai és kis andalúz rangadó. Összecsapnak a harmadik helyért a csapatok. Esni fog 32 gól és talán már kilenc az a hét pont. Tovább után részletek:

Sevilla – Betis 3-0
A mérkőzés, amely során bebizonyosodik, hogy a fák nem nőnek az égig, s a Betis szerencséje is elfogy egyszer. Pedig Fortuna már megfogta a kezüket egy andalúz rangadó alkalmával, amikor kétembernyi fórt brusztolt ki a zöld-fehér alakulat számára egy - zöld-fehér szempontból éppen megfelelő - bíróküldés felmutatásával. Egyenlő feltételek mellett gólokkal jobb a hazai csapat. Persze ezt jó sokszor elmondtuk már róluk, aztán mindig sikerült valahogyan keresztülhúzniuk a számításunkat. Most viszont nem fogják, mert egy új év köszöntött be, és illene törleszteni a tavalyi üvegdobálós incidensért. Akkor is, ha a célpontot megtestesítő Juande Ramos már csak lélekben van fiaival.

Recreativo – Almería 2-1
Kis andalúz rangadó, amin bármi megtörténhet. Különösen hazai győzelem. A Recre négy decemberi mérkőzésen nyolc pontot szerzett és még gyengébb képességű olvasóink is ki tudják számolni, hogy ezt csak a veretlenségük megőrzésével teljesíthették. A vendégek ezzel ellentétben éppen két vereségből érkeznek, s talán nem volt elég a bajnoki szünet, hogy simára nyalogassák sebeiket. Persze azért Negredo bármikor vághat egyet, de érzéseink szerint ez most kevés lesz.

Valencia – Levante 3-0
Ekkora mákja csak a Valenciának van. Úgy kezdheti 2008-at, ahogy mindenki szeretné: hazai pályán, a Levante ellen. Hívhatnánk helyi rangadónak is, de egyelőre a Valencia nem süllyedt olyan mélyre, hogy ezt a minősítést kiérdemelhesse a most tárgyalt mérkőzés. Persze ami késik az nem múlik, így még aláereszkedhetnek a Mestalla hős fiai is, akik most három veterán harcossal kevesebben vágnak bele a kilábalási hadműveletbe. Albelda, Angulo és Canizares lettek kikiáltva bűnbaknak, s szolgálatukra nem is tart igényt többet Koeman mester. Persze nagyon nehéz bármit is mondani ezzel kapcsolatban, mert a hibás alkatrészek kiszerelése után, a holland mágusnak valami jövőbe mutatót is illene felmutatnia. Most fog.

Mallorca – Barcelona 2-2
Szegény Frank. Neki bezzeg nem a Levante ellen kell feledtetni az El Clásicon elszenvedett vereséget. A szituációra tökéletesen illik: szegény embert az ág is húzza. Mivel a Mallorcának van egy nagyon rossz tulajdonsága: szereti a nagyobb csapatok bajszát ráncigálni. Persze a szigetlakókkal sohasem mehetünk biztosra, mert pont annyira állnak jól a bajnokságban, hogy ne kelljen hátratekintgetniük és a nemzetközi kupaindulást érő helyekért is esélytelenül indulnak harcba, így felszabadultan játszhatnak hétről-hétre. Vendégeknél Messi még nincs, Henry már van. Két gólra mindenképpen jól. Talán Güiza is mutat valami extrát a miatta idelátogató menedzsernek, akik mind Angliába vinnék. Jó meccs lesz ez, bármi megtörténhet.

Real Madrid – Zaragoza 3-1
Egyre magasabb léceket helyezünk a Real Madrid elé és ők mindet képesek átugrani. A spanyol szuperkupa óta folyamatos és egyenletes fejlődésen mennek keresztül, így most szinte biztos a hazai három pont. Pedig a Zaragoza erős csapat, jó játékosokból, jó edzővel, csak valahogyan nyerni nem tudnak és a papíron őket megillető helynél 4-5 hellyel lentebbről néznek a mezőnyre. Természetesen ez érdekli legkevésbé a királyi gárda játékosait, akik nem tudtak olyan tartalékosan kiállni a kupában, hogy veszítsenek, s ez nagyon jó, mert legalább Guti is játékban marad, hogy bármikor beugorhasson a cserepadról. Annak ellenére, hogy a hét pontos előny nagyon sok: könnyen elkényelmesedhetnek az éllovas játékosai. De nem Raúlék, és nem 2008-ban.

Espanyol – Villarreal 2-2
A győztes mindent visz. A döntetlennek csak a jelenleg még második, gránátvörös-kék barcelonai csapat örülne. Egyértelműen rangadó szaga van a mérkőzésnek, és az Espanyol az ilyeneket nem szokta elbukni. Igaz a sima meccseket sem, így már 13 veretlenül megvívott bajnoki összecsapáson vannak túl. Ezután nem lenne meglepő a győzelmük. Főleg, ha azt is bekalkuláljuk, hogy a Villareal nincs jó passzban. Persze Rossi visszatér, de megmondjuk őszintén Nihat remekül helyettesítette, így ez nem biztos, hogy önmagában bármi javulást jelent a decemberben jelentősen tudása alatt teljesítő alakulat számára.

Getafe – Valladolid 3-2
Madridban nyerni kell Laudrupéknak, mert az év végét nagyon elrontották. Persze ebben közrejátszottak a rendkívül gyenge, spanyol bírók is, de a szezon végén úgyis csak a pontok és az egymás elleni eredmények számítanak majd. Különösen ennek a két csapatnak az esetében, mivel a szezonkezdeti gyengélkedésen mindkét oldal sikeresen túllépett. Eredményben és mutatott játékban egyaránt. Izgalmas mérkőzés, sok gól és nulla kiállítás. Ennyit szeretnénk. Reméljük, ez nem túl nagy kérés.

Deportivo – Atlético 1-1
2007 végén a sors visszavett valamit az Atléticotól. Elvégre a kettős emberhátrány eleve esélytelenné tette őket egy Espanyol szintű csapat ellen. Azonban ennek ellenére az a kilenc pályán maradó ember érdemelt volna legalább egy pontot, mert egy percig nem lehetett érezni, hogy megtörtek volna. Futottak, küzdöttek és próbálták megoldani a lehetetlen feladatot.  Ehhez hasonló mentalitásra és alázatra lenne szükségük, ha ismét szeretnék magukat beverekedni az első négybe. Ez a mostani egy pont nem is a vendégeknek szól, hanem a Deportivonak. Amolyan megkésett karácsonyi ajándék, hogy érezzék: velük vagyunk. Még egyszer. Utoljára.

Murcia – Osasuna 2-1
A két csapat, amelyikre utálunk tippelni. Az Atlético esetében legalább tudjuk, hogy mindig a jóslat ellenkezőjét teljesítik be. Mindkét csapat kiesett a kupából hét közben, ami talán előnyös is, mert a másodosztály elől való menekülést semmi nem zavarhatja meg, hiszen könnyen azt dobhatja a gép a végén: Mission Failed. Ezt meg jó lenne elkerülni, még akkor is, ha a Levante, Betis és Deportivo hármas elég kilátástalan ilyen szempontból. Szóval az egy pont senkinek nem jó, a háromra meg igazán csak a hazaiaknak van esélye. Persze kizárólag akkor, ha nem a vendégek szerzik meg az első gólt. Ugye, hogy nem is olyan egyszerű ez?

Racing – Athletic 1-0
A vendégeket jobban szeretjük, mert valahogy mindig szimpatizáltunk az elnyomott baszk néppel. Még akkor is, ha nem értünk egyet bombák robbantgatásával és más terrorcselekmény elkövetésével. S mi még ezt hitelesen is mondhatjuk, mert nem akarunk amerikai elnökök lenni. Persze az Athletic utánpótlásra épülő játékospolitikája is szimpatikus nekünk, de a Santander idén mindenkit meglepett és a helyezésük előtt mi is meghajolunk egy tipp erejéig, még akkor is, ha már többször is céloztunk rá, hogy a 17 forduló alatt elért 17 góljukkal nyugodtan egy mediterrán félszigettel jobbra folytathatnák a bajnokságot.