Karácsony hetében a focivilág figyelme szinte kivétel nélkül a brit szigetekre fókuszál. Az ünnep hevében sem áll meg az élet a bajnoki pontvadászatban és ez így van már több, mint száz esztendeje. Természetesen jómagam is a Boxing Day kapcsán próbáltam kutatni az évkönyvekben és Tony Evans, a The Times kiváló, focival foglalkozó publicistája sietett a segítségemre. Négy olyan mérkőzést választott ki, amelyet őmaga a december 26-a legnagyobb összecsapásainak titulált. Idézzük fel mi is ezeket a találkozókat. Jöjjön a Greatest Boxing Day.

A Tyne-Wear derby. Mindenki tudja e három szó, az egymástól alig több, mint 15 kilométerre fekvő két város, a Tyne folyó partján elterülő Newcastle és a Wear folyó mellé épült Sunderland rivalizálását fejezi ki. Persze a két Észak-Kelet angliai iparváros csatája sokkal korábbra nyúlik vissza. Az angol polgárháború idején Newcastle a royalisták híveinek fészke volt, ennek megfelelően Sunderlandben csakis a Roundheads-szek, vagyis a Parlament elkötelezett hívei vertek fészket. Aztán a jakobinus felkelés során is két ellenkező oldalon álltak. A Tyne partiak a Hanoveriansok, azaz György király elkötelezett követői, míg a másik oldal a Stuart-háziak mellé állt. Az ipari forradalom során sem csitultak a kedélyek és végre eljött nap, 1883-ban, amikor új szórakozást találtak egymás zrikálására. Ekkor játszotta első, akkor „barátságos” mérkőzését egymással a Sunderland Albion Football Cub és a Newcastle United Football Club. Az első hivatalos bajnoki 1898. december 24-re, a Christams Eve-re esett, és a premier a Roker Parkban, az akkor vendég Newcastle csapatának sikeredett jobban, 3–2-re nyertek. A fekete-fehérek góljait Jock Peddie kettőt, és Willie Wardrope szerezte, míg a másik oldalon James Leslie lőtt kettőt.

1.: Sunderland AFC–Newcastle United 1–6, 1955. december 26.

A „Rokerites” (a Sunderland egyik elnevezése volt abban az időben, az akkori stadionjuk, a Roker Park után) karácsony előtt még  két pont hátránnyal, a második helyen állt a későbbi bajnok Manchester United mögött, míg a Newcastle a 15. helyet foglalta el. A Sunderland a Huddersfield Town elleni 4–0-s vereséggel, míg a Newcastle a Preston elleni 5–0-s sikerrel a tarsolyában érkezett a rangadóra. A leedsi Luty játékvezető sípjelére vette kezdetét a küzdelem és húsz perc után már 3–0-ra vezetett az FA-kupa akkori védője, a NewcastleVic Keeble, Jackie Milburn és Bil Cury góljaival. A félidőben már négy gólos előnnyel és tíz emberrel vonulhattak pihenőre a Szarkák, ugyanis Bobby Mitchel a vendégek csatára Charlie Fleminggel történt ütközés következtében, a 42. percben bokasérülést szenvedett és nem tudta folytatni. Ugye, abban az időben még nem volt csere. A második félidő elején Fleming szépített, de a második gólját lövő Curry és Milburn révén még kettőt vágott a Newcastle. Ez volt a Tyne-Wear derbik során a Newcastle legnagyobb idegenbeli sikere.
A két csapat összeállítása: Sunderland: Fraser – Hedley, McDonald, Anderson, Daniel, Aitken, Shackleton, Fleming, Purdon, Chisholm, Eliott. Newcastle: Simpson – Batty, McMichael, Scoular, Paterson, Casey, Milburn, Davies, Keeble, Curry, Mitchell. Gólszerzők: Keeble (2., 28.), Milburn (14., 67.), Curry (18., 81.).

A képen Jackie Milburn, a meccs egyik hőse, a Newcastle akkortájt legjobb játékosa. 1943 és 1957 között 397 liga- és kupamérkőzésen 200 gólt lőtt. Pályafutása befejezése után, 20 éven keresztül a News of the World újságírója volt. 1988-ban hunyt el. Egykori csapatától szobrot kapott.

Egy kis videó és emlékezés Milburnről:

Több szempontból is rekordokat döntött a második kiválasztott. Ez a találkozó volt a Fulham történetének legnagyobb arányú győzelme, és ezen a találkozón egy világcsúcs is született. Az összesen négy gólt szerző Graham Leggat 3 perc alatt vágott egy mesterhármast az Ipswichnek. Ennél gyorsabban erre, a második világháború óta még soha senki nem volt képes.

2.: Fulham–Ipswich Town 10–1, 1963. december 26.

A találkozót megelőzően a Fulham 14., míg az Ipswich az utolsó, 22. helyen állt. Tán nem e találkozó hatására, de tény, az akkori vendégek a szezon végén ki is estek az élvonalból. A Fulham a találkozót megelőzően 0–0-s döntetlent ért el a Birmingham otthonában, míg az Ipswich hazai pályán 3–2-re verte a West Ham Unitedet. Ez volt akkor a két együttes 11. bajnoki mérkőzése és az Ipswich azt megelőzően csak egyszer, 1962-ben tudott nyerni Londonban. A találkozón egyébként Bobby Howfield szintén 3 alkalommal talált a hálóba.

Összeállítás a Fulham történetéből.

Az, hogy a minden liverpooli utálja a manchesterieket és vissza, az már régóta köztudott, nem egy affér támadt már korábban is a két város szurkolótáborai között. Igaz legfőképp az LFC és a MU rajongói nem szívlelik egymást, de az Everton és a United hívei sem ettek korábban egymás tenyeréből. Fente is a fogát az Everton, hiszen 1977-ben, 18 meccses veretlenségi szériát követően várta Liverpoolba, az akkor erősen bukdácsoló, mindössze 13. helyen álló Manchester Unitedet. A nagy készülődésnek azonban nem lett meg az eredménye, az Everton írtózatos nagy pofonba szaladt bele. A szezon végén a Manchester a 10. helyen végzett, míg a két liverpooli alakulatot a Nottingham előzte meg.

3. Everton–Manchester United 2–6, 1977. december 26.

Az előző szezonban a Man United nyerte az FA-kupát, a fináléban a Liverpoolt verték 2–1-re, azonban a sikeredző, Tommy Doherty néhány héttel a siker után hangosan távozott a United kispadjáról. A derék skótot rajtakapták a klub fizikoterápiásának, Laurie Brown-nak a feleségével, amint papás-mamást játszottak… Mary asszony hüppögött, Doherty viszont azonnal távozott a klubtól. Dave Sexton, az új menedzserrel láthatóan gyengült a klub. Szerény eredményeket értek el abban a szezonban. Karácsonyt megelőzően gyalázatos formában volt a csapat. Előbb kikapott a West Ham vendégeként, majd a Nottingham az Old Traffordon oktatott, 0–4 lett a vége. Semmi jót nem sejtetett a liverpooli fellépés. Az Everton úgy fogadta a Manchester Unitedet, hogy azt megelőzően sorban előbb a Birminghamet 2–1-re, a Coventry-t 6–0-ra és a Middlesbrough-t 3–0-ra verte. A Goodison Parkban 48 335 néző jött össze és a manchesteri gólokat Lou Macari kettőt, míg Sammy McIlroy, Steve Coppel, Jimmy Greenhoff és Gordon Hill rúgták.

A videón a United 1977-es FA-kupa győzelme.

A múltidézés negyedik fejezete pedig nem szólhat másról, mint egy városi derbiről. Most nem London, Manchester, vagy Liverpool a helyszín, hanem Sheffield, az Úr 1979. évében. Az első Boxing Day találkozóra 1895-ben került sor a két csapat között (ez volt az 1893 óta íródó közös történetük 6. összecsapása) és döntetlen született. Még háromszor találkoztak december 26-án, 1896-ban és 1898-ban is hazai pályán a United győzött, 2–0-ra, majd 2–1-re, ezt követően1908-ban szintén United siker odahaza és ismét 2–1. Ezek a találkozók mind élvonalbeli mérkőzések voltak, a választás mégis egy Division 3-as találkozóra esett.

4. Sheffield Wednesday–Sheffield United 4–0, 1979. december 26.

Először játszott a két csapat a Wednesday otthonában Boxing Day-ek alkalmával, és szenzációs nézőcsúcs született. Azóta ennyien harmadosztályú mérkőzést még sosem tekintettek meg, mint akkor, 49 309 néző volt a Hillsborough-ban. A találkozón, a második félidőben három gólt rúgott a vendéglátó és simán nyerte a találkozót. Akkor még a United volt a listavezető, a 24. forduló után, a Wednesday csak a 4. helyen állt. Aztán a bajnokság végére nagyot fordult a kocka. A Wednesday a 3. helyen végzett és a másodosztályba jutott, míg a United a 12. helyen zárta a bajnokságot. Az ő idejük később jött el.