Úgy megyünk el pihenni három hétre, hogy egy csomó triviális, egy rakás szubjektív és néhány erősen megkérdőjelezhető meglátást osztunk meg kedves mindnyájukkal így karácsony szent napján. Ezek közül a legelső kategóriába sorolható a megállapítás, hogy az Inter szinte már csak elveszítheti ezt a bajnokságot (jó hír az ellenük szurkolóknak, hogy ez már-már hagyomány náluk). Ugyanakkor szubjektív véleményünk, hogy Ancelotti a csapatánál is rosszabb formában van, míg az erősen megkérdőjelezhető kategóriába egy olyan megjegyzésünk van, miszerint a Milan csatárjátéka (Pippo Mio ide, mellé feltolt Kaká oda) leginkább a magyar válogatottéra emlékeztet, hiszen bár sok focit nézünk, ilyen mélységekig láthatatlan támadókat szinte kizárólag meggypirosban látunk.
Karácsonyi ajándékként eltaláltuk, hogy az Udinese nem bír majd otthon az Empolival, nem nagy kunszt, de a többi nagycsapat győzelmével sem fogtunk mellé, míg a Genoa meccsen csak egy kamutizi miatt nem regisztrálhattunk találatot a szezon eddigi legtöbb kiállítását hozó fordulóban. Most tehát három hét szünet következik, a Serie A január 13-án jelentkezik legközelebb, most pedig a hajtás előtt az egész olasz élvonal üzenetét tolmácsolnánk az NST olvasói felé, miszerint buon Natale e felice anno nuovo (tükörfordításban: savanyú káposzta van a bőrnadrágban)

Nyilván mindenki látta a meccset, aki nem, az most megteheti itt, úgyhogy inkább a derbi tanulságaival foglalkoznánk az események mellett. Ez a derbi a mindenki által várt (és igazából senki által nem bánt) országos iksz volt. A Milan bazi nagy 0-0 feliratot hímzett a zászlajára, az Inter pedig az elképesztő sérüléshullám miatt olyan középpályával kezdett, amitől botorság lett volna lehengerlő támadójátékot várni, ám némi meglepetésre kifejezetten jó meccs kerekedett a Derby della Madonnina 2007 őszi kiadásából. Ez azonban az Inter éve, minden a kezükre játszik, így nem lett döntetlen, mert míg Dida például a Juventus ellen pontot mentett csapatának, most az ő bakiparádéja miatt veszített a Milan, de erről majd később.
Ancelotti a támadásokat kevésbé (tegnap semennyire) segítő, de masszívabb hátsó alakzatot szavatoló Maldini-Oddo párosra szavazott a két szélen, ami elsősorban azért tűnt nehezen érthetőnek, mert azt azért lehetett sejteni, hogy sem a Kaká-Cambiasso, sem a Seedorf-Zanetti csata nem a Rossonerinek áll. Szerencséjükre azonban Nesta a szebbik arcát mutatva levette a pályáról Ibrahimovicsot, így mivel Pirlo gyönyörű szabadrúgásával vezetett a Milan, Ancelotti tervei sikerrel kecsegtettek. Egészen addig, míg Cruz ritkán látható gólt szerzett (gólpassz: Cambiasso), hiszen négyen is hatalmasat hibáztak az egyenlítés előtt, legnagyobbat talán Kaladze, akinek három másodperc alatt kétszer is sikerült nagyon messze lemaradnia az emberéről – Dida ebben még kevésbé volt benne, a második képest legalábbis…
Kaká közben addig forgatta Samuelt, míg annak kifordult a bokája (Iversont hívják az NBA-ban bokatörőnek kiismerhetetlen cselei miatt), az egész szezonban remekül teljesítő argentint Materazzi váltotta.
Az 1-1 miatt nem esett kétségbe a Milan, Ancelotti cseréi is arról árulkodtak, hogy ez az eredmény tökéletesen megfelel nekik, így a levegőt sem kapó Seedorf helyén Serginho, míg a labdát csak nagyon messziről látó Inzaghi helyén a másik semmittevő, Gilardino jutott szóhoz, a Gattuso-Emerson csere pedig a tizenkilc-egy híján húsz sorba tartozik. A meccs változatlanul jó iramú volt, az Inter magabiztosan támadott le, de közben a Milan előtt is adódott helyzet (Ambrosini egymaga kétszer dönthette volna el a meccset, de az ötös vonaláról egyszer sem sikerült nem eltörnie a labdát. Bravó!).
Aztán jött Dida és egész egyszerűen elugrott Cambiasso lövése elől. Innen pedig már nem volt visszaút, a meccs végét még megnyomta a Milan, volt is esélyük az egyenlítésre, de nem jött össze. És akkor a végére egy a bevezetőben említett igencsak megkérdőjelezhető vélemények közül: az ilyen meccseket sokkal jobb arányban húzná be a Milan egy Tottival a csatársorban, mint Kakával. Az Inter szinte tökéletes évet zár, nem is tudnánk senkit javasolni, akivel tovább lehetne erősíteni a csapatot, a Milannak viszont hosszú listát küldünk, amin szerepel egy kapus, egy csatár – és egy edző. (Inter-Milan 2-1)

A Juventus erősítgeti jó kis csapat -státuszát és bár a Siena legyőzése kötelező feladat volt, azért az Öreg Hölgy szurkolóit nagy megnyugvással töltheti el a tény, hogy a csapat eleje és vége nagyon rendben van Buffonnal és Trezegoallal. A Capocannoniere most csak bebiztosította a győzelmet, előtte Szalihamidzsics teljesítette a nem különösebben megerőltető feladatot, hogy négy méterről az üres kapu közepébe lőjön. (Juventus-Siena 2-0)
Karácsonyi ajándék a Juvénak: Egy belső középpályás (Lampard, Schweinsteiger)
Karácsonyi ajándék a Sienának: Vergassola életre keltése, nélküle ugyanis kiesnek.

A Fiorentina pontosan azt tette a Cagliarival, amit az ellenfelek mostanában rendszeresen elkövetnek a szardíniaiak kárára: síkosító nélkül, frottír zokniban. Mutu és Santana is duplázott, így hiába egyenlített Fini a hatodik percben (!), a Viola randán átgyalogolt az utolsó helyen telelő Cagliarin. (Fiorentina-Cagliari 5-1)
Karácsonyi ajándék a Fiorentinának: még egy haszno középpályás (Ledesmát emlegetik)
Karácsonyi ajándék a Cagliarinak: síkosító

Ilyen fasza kis kommentátoros hetünk van, úgy látszik. A Roma Samp elleni győzelmét Carlo Zampa a megidézett urakhoz hasonló lelkesedéssel ünnepli, amivel egyébként a farkasok tartják a hétpontos hátrányt az Inter mögött (már ennek kell örülni, őrület!). A Sampot szerkesztőségileg kedveljük, de meg kell jegyeznünk, hogy nem azért kaptak ki, mert Volpit egy óra után kiállította Gervasoni sporttárs. Hanem azért, mert a Roma sokkal jobb csapat náluk. (Roma-Sampdoria 2-0)
Karácsonyi ajándék a Romának: egy Totti klón (az eredeti 160. Serie A gólját lőtte)
Karácsonyi ajándék a Sampdoriának: agyműtéten (cserén?) átesett Cassano

Háháá, de rég vártunk már erre a pillanatra! Eltaláltuk az Udinese eredményét, ráadásul Di Natale a 85. percben vezetést szerzett nekik, így elsüthetjük az obligát szóviccet (a neve szabadfordításban: Karácsony Antoniója). A győzelem viszont nem jött össze, mert a véleményünk szerint bennmaradó, a meccs utolsó fél óráját emberhátrányban teljesítő Empoli Marzarotti 93. percben szerzett góljával egyenlíteni tudott. (Udinese-Empoli 2-2)
Karácsonyi ajándék az Udinesének: további száz Di Natale gól (gratu az első százhoz!)
Karácsonyi ajándék az Empolinak: gólképesebb középpálya (eddig kettőt szereztek összesen, mindkettőt a leginkább trequartista Vannucchi)

Megrázta magát a felemás szezont produkáló Palermo és a tragikust elszenvedő Lazio és kifejezetten parázs kis meccset játszottak egymással. Ráadásul ha Amauri belövi a büntetőjét, telibe is találjuk az eredményt, de szokásától eltérően fölé lőtt, a Lazio pedig a fényévente pályára lépő Tare góljával egyenlíteni tudott. Mindkét csapat 10 emberrel fejezte be a meccset, a szezon (szerintünk) egyik felfedezettje, a Lazio jobbhátvédje De Silvestri is a kelleténél korábban ment pancsolni az öltözőbe. (Palermo-Lazio 2-2)
Karácsonyi ajándék a Palermónak: Amauri röghöz kötése
Karácsonyi ajándék a Laziónak: kapus, védő, középpályás, irányító, a tejesnek írd ki: a sajtból elég!

Izgalmas meccset játszott a Napoli és a Torino, a bordók pedig méltónak bizonyultak pontban manifesztált bizalmunkra, hiszen Rosina büntetőjével egészen a hajráig vezetni tudtak (miközben a Napoli kihagyta a saját tizenegyesét, Sereni egyébként idei harmadik büntetőjét hárította. Riszpekt.), amikor Hamsik egyenlített. A pont értékét növeli, hogy Grellát még az első félidőben kiállították, végül csak hajszálon múlott, hogy a Napoli ne fordítsa meg a meccset, Calaio ugyanis a 93. percben a lécre fejelt egy beadást. (Napoli-Torino 1-1) 
Karácsonyi ajándék a Napolinak: rutin-injekció a szeleburdi ifjoncok alfelébe.
Karácsonyi ajándék a Torinónak: csatár, aki gólt is szerez. Legyen mondjuk kettő.

A Livorno vezetett ugyan az esélyesebb Atalanta ellen, de Tissone szabadrúgásból egyenlített, így megosztoztak a pontokon a csapatok. A jó ég tudja, mi történt a Livornóval, de már csak rossz emlék a kiesőzóna az edzőcsere óta, az Atalanta pedig úgy véljük, pont ott fog lehorgonyozni, ahol most áll. (Livorno-Atalanta 1-1)
Karácsonyi ajándék a Livornónak: a hazai pálya előnnyé változtatása.
Karácsonyi ajándék az Atalantának: a Doni-Floccari páros sebezhetetlenné tétele.

A Reggina rápihenése a fordulóra olyan jól sikerült, hogy Vigiani mesterhármasával a porba alázták a meglehetősen jó formában érkező Cataniát. Minő meglepetés, kiállítás itt is volt, de Sardo 87. percben történt leküldése – bár két gól is esett utána - már nem osztott, nem szorzott. (Reggina-Catania 3-1)
Karácsonyi ajándék a Regginának: Amoruso góllövő cipője.
Karácsonyi ajándék a Cataniának: gólok a szigettől távol is.

A Genoa-Parma meccset volt szerencsénk végignézni, véleményünket így zanzásítanánk:
Karácsonyi ajándék a Genoának: virgács
Karácsonyi ajándék a Parmának: két virgács.

Önöknek pedig, akik vannak az olasz futballt szerető jóemberek, azt kívánjuk, hogy váljanak valóra az összes álmaik és békében, szeretetben, azokkal ünnepeljenek, akikkel szeretnének.