Néhány héttel a 2008-as ghánai Afrika Kupa kezdete előtt túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a készülődéssel járó izgalom és hangulat a tetőfokára hágott a nyugat-afrikai országban. Ugyan a szervezőknek bőven van okuk aggódni különböző problémák miatt, de az biztos, hogy az érdeklődés hiánya nem tartozik ezek közé, hiszen a rajongók már nagyon készülnek az afrikai labdarúgás legnagyobb seregszemléjére. Errefelé ráadásul nem úgy közelítik meg a labdarúgást, mint a legtöbb európai országban: a ghánaiak és a legtöbb résztvevő nemzet számára a foci egy igazi vallás. (NST: vagyunk még így páran) Ennek megfelelően a nélkülözésben, a konfliktusokkal teli hétköznapok közben nagyon jót tesz az emberek moráljának egy-egy izgalmas és sikeresen megvívott focimeccs. Az utcákon, tereken rengeteg fiatal gyűri-gyömöszöli a focilabdát.  A legkisebbek mezítláb, félmeztelenül kergetik a bőrgolyót, míg az idősebbek már Michael Essien mezében feszítenek büszkén. Az újságokban, a rádiókban, televíziós csatornákon szinte minden órában van olyan műsor, amelyben valamilyen okból kifolyólag szóba kerül az Afrika Kupa, így a foci iránt közömbösek sem húzhatják ki magukat a rendezéssel együttjáró láz alól.

Ha az ember végigmegy a ghánai főváros, Accra utcáin, nagyon hamar (gyakorlatilag azonnal) ráakad egy olyan boltra, kereskedőre, aki nemzeti színű zászlókat, mezeket, baseball sapkákat, pólókat és egyéb szurkoláshoz elengedhetetlenül szükséges kelléket forgalmaz. Persze a helyiek mind azt szeretnék, ha a hazaiak nyakába akaszthatnák a legvégén az aranyérmet, de egyrészt Ghána csapata az utóbbi időben nem sok mindent tett le az asztalra (NST: számunkra Essien léte a legtöbb, mit egy ország labdarúgása adhat), másrészt a többiek is hasonló céllal érkeznek. Nigéria, Elefántcsontpart, Kamerun? Mind akkora nevek az afrikai futballban, hogy a teltház az ő meccseiken is garantált, hiszen játékuk mindenki számára örömet jelent. Ahogy néhány megkérdezett ghánai fogalmazott: „Afrikaiak vagyunk, minden afrikai csapat a mi csapatunk. Még szép, hogy ott leszünk a mecsseken.” Persze, a nagy szeretet gondokkal is jár, Accra kivételével a másik három rendező városban (Sekondi-Takoradi, Tamale, Kumasi) jelenleg is az a szervezők legfőbb problémája, hogy az érkező vendégszurkolók elhelyezését hogyan oldják meg. Mert sajnálatos módon, az Európa keleti részén és így hazánkban is divatos gyakorlatnak megfelelően, a készülődés során a legtöbb forrást itt is a főváros, Accra fejlesztésére biztosították, ami persze most már problémát jelent.

Sekondi helyzete a legrosszabb, itt a jelenlegi becslések szerint az érkező vendégszurkolók (és sokan fognak jönni, hiszen Elefántcsontpart és Nigéria is itt játszik) 55-60%-át nem tudják elhelyezni normális körülmények között. Ennek következtében valószínűleg egy sátras megoldás fog valóra válni, azaz a hajógyári szigethez hasonló sátortábort vernek fel a drukkerek számára. S hogy ez mennyire lesz higiénikus? Az már más kérdés. Egy pillanatra itt meg is állnék, gyorsan ismerjük meg közelebbről kicsit a rendező városokat, mert azt hiszem, Ghána országát magát, nem kell bemutatni senkinek (NST: Essien, Appiah - tudunk minden fontosat, nem?), de ezek a városnevek nem igazán napi szinten kerülnek a magyar köztudatba. Kumasi, a „kertek városa”, nem messze található a fővárostól, másfél milliós lakosságával az ország második legnagyobb, és a környék bányászatának köszönhetően leggazdagabb városa. Ami egyértelműen a legismertebbé teszi az, hogy a város szülötte Kofi Annan egykori ENSZ-főtitkár (NST: igen, őt tényleg ismerjük). Stadionja 1959-ben épült, de a mostani kupára teljes mértékben újjáépítették és 40.000 fős befogadóképességével várja a rendezvényt. Tamale városa messze északon található, alig 300 ezer főnyi lakosságával és erőteljes falusi kinézetével inkább tűnik egy szétterülő, lepusztult és elmaradott helységnek, mint egy modern, Afrika Kupát rendező városnak. Azonban az errefelé tradicionális vályogházak falai kellemes meglepetéssel szolgálnak: a legtöbb esetben elektromos vezetékeket rejtenek és a házak tetejéről TV antennák merednek a zavartalan napsütésbe. Ráadásul az internet szolgáltatás is könnyedén és relatíve olcsón (NST: nincs Matá...) hozzáférhető bárki számára. Az északi országrész egyetemi központjának is Tamale számít, amely egyébként vallását tekintve nagy többségben iszlámok muzulmánok lakta helység. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy európai normák szerinti szuperfejlett településről van szó, de az afrikai viszonyokhoz képest jó állapotok uralkodnak errefelé is.

Sekondi-Takoradi, vagy ahogy nagyon sok forrás egyszerűn említi, Sekondi, szintén nem fekszik messze a fővárostól (Kumasi, Sekondi és Accra tulajdonképpen egy háromszöget alkotnak az ország déli részén), és 350 ezer fős lakosával Ghána harmadik legnagyobb városának számít. Rohamosan fejlődik, a környéken lévő bányák, és az ide özönlő nyugati turisták nagy tömege miatt sok a betelepülő vállalkozó, akik egészen korrekt ipart virágoztattak fel az utóbbi időben. Nem szeretném túlságosan földrajzra kihegyezni ezt, a tulajdonképpen az Afrika Kupának szentelt bemutatást, így gyorsan lépjünk is tovább a negyedik, egyben utolsó rendező településhez, a ghánai fővároshoz, Accrához. A szokásos lexikon szagú, „mindennek ez a központja, ipari, kereskedelmi, technikai centrum” meghatározás mellett elmondható róla, hogy 2 milliós lakosával az ország legnagyobb városa, 1877 óta főváros, és a kormányzat székhelye. Aki a régióban turistáskodik, az feltétlenül utazzon el ebbe a városba, a helyiek kedélye és az itteni piacok szépsége könnyedén magával ragadja az embert, de múzeumok terén is igen széles választék áll az egyszeri utazó előtt. (NST link: bepakoltunk, készen állunk az utazásra) Ráadásul az Afrika Kupára rengeteg új szálloda és szórakoztató központ épült, amelyek a rendezvény végeztével állnak az ideutazó vendégek rendelkezésére is.

Ha a csoportokra pillantunk, az afrikai focit valamelyest ismerők kapásból kiemelnek egy-egy csapatot, akit nagyon esélyesnek tartanak (főként azért, mert igazából sokat nem ismer senki behatóbban), de ha a valóságra vagytok kíváncsiak, akkor böngésszétek a Nou San Trafford összeállítását, amelyből minden kiderül. (NST: éppen a felkészülési időszak legkritikusabb pillanatában vagyunk: sört veszünk, fiatalítunk) Azért megjegyzés szintjén, anélkül, hogy elvenném focihoz igazán értő szerzőtársaim kenyerét, fontosnak tartom kiemelni, hogy az A csoportban Namíbia a fekete ló, óvatosan kell róluk ítélkezni, a B csoportban Nigéria régi fényének visszaszerzéséért fog harcba szállni, a C-ben Szudán bármikor bárki ellen képes lehet meglepőt alkotni, míg a D egy valóságos halálcsoport, ahol az egykoron az afrikai foci ékkövének számító Tunézia tűnik a legesélytelenebbnek! Egy biztos, minden meccs igazi élményt fog jelenti a nyugati focihoz szokott szemnek, és az Afrika esetében megszokott fanatikusan tomboló hangulat valószínűleg mindenkit magával ragad, aki követni fogja az eseményeket (ha máshol nem, hát itt a Nou San Trafford blogon). (NST: lelkes hölgyszurkolók jelentkezését várjuk magával ragadás céljából)

Bármi is lesz a végeredmény, egy jó dolog már biztos történt, hiszen az Afrika Kupának köszönhetően két teljesen új stadion épült, (NST: kontinenstorna és stadionépítés egy mondatban - ezért az MLSZ beperel minket "a büdös úristenit neki") kettő pedig teljesen megújult, számtalan hotel és edzőközpont emelkedett ki a semmiből, valamint a helyi kereskedők forgalma biztosan az eddiginél is nagyobb mértékben fellendül majd. Ezt pedig az ország gazdasága sem hagyhatja figyelmen kívül, nem hiába veti vigyázó szemeit az események alakulására szinte az egész kormányzat, hiszen a téves hiedelem ellenére az egész projektet Ghána és nem nemzetközi alapok finanszírozták. Nem hiába, hogy a pénzügyminiszter múlt csütörtöki, 2008-as költségvetést bemutató beszédében nagyon sokszor említette az Afrika Kupát, hiszen egy ilyen elég szegény ország életében nagy dolog a tökéletes rendezés megvalósítása. Bár kisebb problémák - a fentebb említett helyhiány, infrastrukturális nehézségek, bizonyos jogvédő szervezetek ellenséges viselkedése (NST: szerverlefoglalás, illegális feltöltés, Megy a gőzös, ghánai ASVA!) - ugyan vannak, de ha az elmúlt évtizedek Afrika Kupáit vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy valószínűleg az egyik legsikeresebb és legjobban rendezett tornával állunk szemben, amelyre végre felfigyelt a nemzetközi média is. Talán Magyarországon is lesz olyan, sokak számára hozzáférhető tévécsatorna, amely egy-két mérkőzés bemutatását is felvállalja. (NST: jurószport nem kettő) De egy biztos, és úgy gondolom ez az egész labdarúgás üzenete is: Afrikának nagy szüksége van az összetartásra és a felszabadult szórakozásra, mert az itt élő népek megérdemelnek már egy kis „jólétet”.