Az, hogy a mesterhármas nem elég a győzelemhez, nem csak elmélet, tény. Hogy ez miről jutott eszünkbe? Történetesen arról, hogy pote nevű kedves olvasónk mint tananyagot idézte meg a problémát a Három dolog.. kommentjei között, és nem kérdés: Roque Santa Cruz mesterhármasára gondolt, amelyet a Wigan-Blackburn 5-3-as meccsen lőtt szombaton. Egy percig nem jutott eszünkbe vitatkozni az igazsággal, az viszont igen, hogy készítsünk kis összeállítást amelyből kiderül, mennyire nincs új a nap alatt, sőt.. Nem egy játékos akadt már a futballtörténelemben, akiknek a paraguayiénál is nagyobb hőstettét árnyékolta be a vereség, nem ritkán a maró cruzi kínoknál jóval nagyobb fájdalmat okozva .
Ha már mesterhármasról volt szó eredetileg, kezdjünk csak mi is szolidan, mesterhármassal. Sőt, egy BEK-döntővel, ha pedig még ezt is lehet fokozni, egy magyarral.. Persze, hogy Puskás és a Benfica-Real BEK-finálé 1962-ből. Sajnos a portugálok napja volt, Öcsi bácsi hiába növelte hétre BEK-döntőbeli góljainak számát, a többi madridival együtt a rövidebbet húzta. Három gól ide vagy oda, a vége kettő oda. Mármint a Benficának, azaz: Benfica-Real Madrid : 5-3 BEK-döntő (Puskás 3)
Lépjünk időben húsz évet előre, az aktuális gólzsákunk képességeit illetően pedig kicsit vissza. No, persze azért nem kutyaütőről beszélünk. 1982 szeptemberében Kerry Dixon, a Chelsea későbbi gólvágója rúgott négy gólt a Reading színeiben, mégsem vehetett fel pontprémiumot. A meccset ugyanis Doncaster Rovers nyerte 7-5-re, - mielőtt bárki rákérdezne, igen, a Doncaster, ugyanis ez egy harmadosztályú mérkőzés volt. Doncaster Rovers - Reading: 7-5 (Kerry Dixon: 4)
Újabb hét év ugrás, 1989-ben vagyunk. Glasgowban járunk a Celtic Parkban, UEFA-kupa meccsen. A belgrádi Partizan 2-1-re nyert az első mérkőzésen - amit akkor éppen Mosztarban játszottak - így a Celtic jó eséllyel várta a viszavágót: az 1-0 már bőven elég volt a skótoknak, sőt, sok skót között egy lengyelnek is.. Darius Dziekanowski számára az utolsó percben, amikor még 5-3-ra ment a Celtic, okkal tűnt minden szépnek és jónak.. Rúgott négy gólt, továbblőtte a világ egyik legpatinásabb csapatát a kupában. Nem ragozzuk sokáig, mégsem lőtte tovább. 5-4 lett a vége. (Sajnos csak a jugók góljait sikerült felhoznunk a bányából, így a mesternégyes nincs meg..)
Dziekanowski tehát négy gól után, győztes csapat tagjaként sem találhatott okot a mulatozásra.. Celtic-Partizan Belgrád:5-4 (Darius Dzieknowski: 4)
Idén volt tíz éve, hogy a spanyol Király Kupa negyeddöntőjében találkozott egymással a Barcelona és az Atletico Madrid. Csak azért, hogy képben legyünk, kik is szaladgáltak a pályán, a lassan-lassan a "Közelmúlt" dossziéból a klasszikusok közé átkerülő korszak Barcája és Atletije talán megérdemel egy párszavas áttekintést.. A Blaugrana padjáról éppen távozott Johan Cruyff, helyére egy évre az angol Bobby Robson ült, akinek tolmácsát és segítőjét Jose Mourinhónak hívták. Az a csapat pedig.. Figo, Ronaldo, Guardiola, Sztoicskov, Luis Enrique.. Velük szemben az éppen szlávos korszakát élő Atleti, a padon Radomir Anticscsal, a pályán Bejbllel, Panticcsal, Prodannal, Camineróval és persze Kikóval. A Vicente Calderónban 2-2-es döntetlenre végződött az első találkozó, így az Atletinek még a sovány döntetlen sem volt elég, nemhogy a kövér vereség. Úgy is fogtak munkához: Pantics már a szünet előtt három gólt lőtt- amivel kissé megművelte Robson amúgy is mélyen barázdált arcát-, és arra késztette, hogy Blanc és Popescu helyére Pizzit és Sztoicskovot küldje pályára. Rizikós, de.. Az Atletico az 51. percben rúgta negyedik, egyben utolsó gólját, persze Pantics volt a tettes, és akkor éppen 4-2-t mutatott a tábla. 4-4 után viszont már nem ő, hanem Pizzi talált be, aki a riporter szerint egyébként Pizzi Pizzi Pizzi Pizzi. (A gól pedig gol gol gol gol gol, de ez mellékes..) 5-4-re nyert a Blaugrana. Barcelona-Atletico Madrid: 5-4 (Milinko Pantics:4)
Biztosan sokan nem hitték el, hogy ez létezhet, mert az Atleti a következő idényben megismétlte a bravúrt, mintha csak bizonyítani akarnának. Az ő szemszögükből ismét 4-5, a győztes ezúttal a Salamaca, a négygólos dühös ember pedig Bobo Vieri. A 84. percben Bobo még kiegyenlített, a 89. percben pedig megint vesztésre álló csapatban kezdhetett közepet.. Állítólag olyannyira mérges volt társaira, hogy a folyosón gyorsan ruhát váltott és elvágtázott, nem ment be a többiekhez az öltözőbe.. Nem rúgtunk még négy gólt vesztes csapatban, így nem ismerjük az érzést, de Vieritől minimum ezt vártuk. Sőt, ha csak ennyit tett, egy igazi úr. Sajnos Bobo góljai nincsenek meg, de azt az egyet megtaláltuk, ami miatt Vieri egyszer koszosan ment haza. Salamanca-Atletico Madrid: 5-4 (Christian Vieri:4)
Valószínűleg a skót Denis Law-ra még a fentieknél is irritálóbb módon mutatott rá a balsors nagy görcsös ujja. Az Old Trafford későbbi királya első Manchester Cityben töltött időszaka alatt, 1961-ben rúgott hat gólt a Lutonnak egy vasárnapi FA-kupa meccsen. Kár, hogy a pálya állapota miatt félbeszakították a meccset. "Mély sár váltakozott sekély tavakkal", ez elegendő ok a lefújásra, igen.. Law persze úgy emlékszik, hogy a szerdai újrajátszáskor még rosszabb volt a helyzet, de lehet, hogy csak a méregtől nem látott már jól. Gólt persze rúgott az újrajátszáskor is, de nem hatot. Egyet. Az ellenfél - akit három nappal korábban egyedül szabdalt fel - viszont hármat. Négy nap alatt rúgott hét gólt két meccsen egy olyan ellenfélnek, amely összesen ötöt, és mégs kiesett a csapata.. Luton Town-Manchester City, (Denis Law:6+1)
Azért van jó hírünk is: úgy tűnik, aki négy felett jár az már megnyugodhat.. Persze, először azért nézzen körül, lát-e maga körül sekély tavakat és sok-sok sarat.
Utolsó kommentek