6 nap múlva lesz a mérkőzések mérkőzése. A világ egyik legnagyobb párharca azonos nemzetbeli (tudjuk a katalán nem spanyol) klubcsapatok között. Egy héttel a megmérettetés előtt a Barcelona elvesztette legnagyobb ütőkártyáját, míg a Real Madrid mindennemű extra teljesítmény nélkül begyűjtötte a három pontot. A Valencia szétesett végleg és a reménytelenség legmélyebb bugyraiban tanyázik. Ettől függetlenül Koeman edző helye biztosnak tűnik, mert nem látunk olyan félkegyelmű edzőt (hazánkban nem néztünk még szét), aki vállalná ennek a csapatnak a felkészítését. Esett 19 gól, ami kivágta a biztosítékot nálunk, mert az efféle remek (!?) statisztikai mutatókat meghagynánk a Serie A sokra hivatott csapatainak. Ráadásul ebben nagy szerepet játszottak a fekete ruhás sporttársak, akiknek síp helyett valami csúnyábbat tennénk a szájukba, mert ez a forduló volt az előjáték a jövő heti élvezethez. S miattuk nagyon gyengére sikerült. Tovább után részletek.
Kapcsolatunk a La Liga tizenhatodik fordulójával a kisebbik katalán és valenciai gárda párharcával indult és be kell vallanunk, csak nagyon kevésen múlott, hogy ne alternatív programok keresésével töltsük a mérkőzésből hátralévő időt. Ekkor jártunk a tizedik percben és voltunk mindössze két minutummal a hazai vezető gól után. Az Espanyol indokait még meg is értjük, hiszen ők sorozatban gondolkodnak és ennek megfelelően ez elég is volt a tizenkettedik veretlenül megvívott párharchoz. Viszont az számunkra elfogadhatatlan, hogy a Levante is megelégedett az egygólos hátránnyal. Ráadásul az eddig szerzett hét pontjuk és mutatott teljesítményük után, a vendégjátékosok dühítően jókedvűek voltak. Eddig azt hittük, hogy mindössze az a baj velük, hogy nem tudnak focizni, de most kénytelenek vagyunk megkérdőjelezni sportemberi mivoltukat is. (Espanyol – Levante 1-0) A kialakult katalán-valenciai párharc fóbiánk enyhítésére rögtön kaphattunk volna gyógyírt, mert nem sokkal a két kisebbik gárda párharca után a Barcelona csapata futott ki vendégként a Mestalla szent gyepére. Ronaldinho nélkül, amivel nem is lenne probléma, ha Gudjohnsen is kimarad a kezdőből, így viszont továbbra sem értjük, hogy a holland stratéga miért erőlteti az utóbbi középen szerepeltetését. Azonban most legalább beigazolódott "zsenialitása" és csapata simán begyűjtötte mindhárom pontot. Persze nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a hazaiak pontosan annyi ellenállást fejtettek ki, amekkorát a város másik csapata szokott. Így aztán a vendéggyőzelem ténye önmagában nem meglepetés. Viszont Eto’o duplája mindenképpen az, mert a szerény hazai teljesítmény mellett is meg kellett rúgni azokat a labdákat és a háromból kettő még a BLSZ-ben is szép teljesítmény, nemhogy Canizares csapata ellen. Ha ugyan csapatnak lehet nevezni azt a tizenhárom embert, aki fehérben próbálta elhitetni velünk, hogy ők a harmadik (rosszabb esetben negyedik) legerősebb spanyol gárda játékosai. Legszívesebben elküldenénk őket szebb és jobb helyekre, mert az a lélektelen produkció, amit előadtak értékelhetetlen. Ezért aztán nem is csodálkozhat senki, hogy a végére kiürült a stadion, mert minek maradtak volna, ha Messi állapotáról otthon is lehetett informálódni. S ez volt itt az egyetlen kérdés a második félidőben: jövő héten lesz-e Messi vagy nem? (Valencia – Barcelona 0-3)
Az Atlético Madrid még mindig harmadik a tabellán, de büntiből most legszívesebben beállítanánk a Betis és a Depor közé két hétre. Egyetlen mentségük az lehet, hogy megint ők kapták a leghülyébb és talán skót felmenőkkel rendelkező bírót: egyszer továbbot intett, egy olyan szabálytalanság után, amelyiknél csak a lap színe volt a kérdés, egyszer meg egy tizenegyes helyett a támadó kapott sárgát. Ráadásul mindezt következetlenül, mindkét csapat kárára tette, így gyakorlatilag elfogult és semleges szurkoló is joggal szidhatta. Persze ez nem menti fel a csapatokat a passzív játék vétsége alól, mert a gólnélküli döntetlen a spanyol bajnokság legnagyobb szégyene, s ettől a kellemetlen érzéstől akart mindenkit megmenteni Pernia, amikor mellel levette a labdát egy alkalommal, s az pont így lett tökéletes az egyik huelvainak. Abiatinál csak a támadó lepődött meg jobban, így ez is kimaradt. Más nem történt, csak bebizonyosodott, hogy Reyes egy nagyobb állat szintjére küzdötte le magát szemünkben: az előző két bajnokiján játszott összesen 25 percet. Ennyi idő alatt kétszer szabálytalankodott kirívóan és indokolatlanul durván: a múltkor egyből pirosat kapott, most megúszta sárgával. (Recreativo – Atlético 0-0) A döntetlennek köszönhetően a Villarreal pontban utolérte a madridi piros-fehéreket, mert sikerült nekik már másodszor is győzni a fővárosban. Valószínűleg így akarnak méltó bosszút állni a Madrid elleni 1-5 0-5-ért, de a táblázat szempontjából a motiváció nem számít, kizárólag az elért eredmény és gyűjtött pontok száma mérvadó. Persze várható volt, hogy összekapják magukat a srácok, mert múlt heti szappanleejtős játszadozás után nem maradt más számukra, mint előre és így Cani, Pires és Guille Franco is kezdőként lépett pályára. A csapat stabilabb lett, a mérkőzés kiegyenlítettebb és a vendégek egy Nihattal mindenképpen jobbak voltak, aki két góljával már San Sebastianban megtapasztalt formáját idézte. A madridiak meg mintha megtorpantak volna remek sorozatuk után, ami többek között a múlt heti tizedelésnek köszönhető. Vagy a karácsonyi láznak. Nem tudjuk, de legyen ez Laudrupproblémája. Meg fogja oldani. (Getafe – Villarreal 1-3)
Andalúziának egyetlen felhőtlenül boldog csapata és szurkolótábora volt hétvégén. Igaz a háborúban ők állnak a legrosszabbul, de a hétvége csatái során tökéletesen manővereztek és titkos fegyverüket, Pavonet is jókor vették elő. A kedvező széljárás is őket támogatta, mert a tizedik percben Negredo ott folytatta, ahol múlt héten abbahagyta és pontrúgásból (büntetőből) megszerezte a vezetést az Almeríának. Aztán tizenöt perc alatt el is dőlt a mérkőzés, mivel Santi 3 lappal is gazdagabb lett és a vendégek kapusa is a kiállítás sorsára jutott. Mondjuk úgy, hogy nem feltétlenül volt minden ítélet a helyén. Kilenc ember ellen és egy tizenegyessel gazdagabban pedig már a Betis játékosai is olyan magabiztosan viselkedtek, mintha a Real játszott volna a Levante B csapatával, s meg sem álltak három gólig. Persze ne csapjon be senkit az eredmény az Almería játékosai a kettős emberhátrány ellenére sem játszottak alárendelt szerepet, csak nehéz úgy játszani, ha akárhányszor a bíróra nézel, mindig csak Fekete Pákó szavai jutnak eszedbe: „Hule kocog”! (Betis – Almería 3-1) Sevillában láttak gólt a meccsre kilátogató szurkolók, de Valladolidban ilyen örömben nem volt része sem a hazaiakért, sem a vendégekért szorító nézőknek. Ennek ellenére a szórakoztató és kiegyenlített első félidőn voltak túl, amikor itt is kijött a bíróból a szerepelhetnék, így Faziot meglepte egy jogtalan sárgával és ennek következményeként egy pirossal is. Aztán Luis Fabianot is agresszívnek látta a bíró, így a brazil is mehetett idő előtt zuhanyozni. Mondanunk sem kell, hogy összességében jól vezette a mérkőzést a játékvezető. Csak ezt a két hibát vétette. Mindössze ezt a két hibát róhatjuk fel neki. Ennek megfelelően a második félidő sportértéke gyakorlatilag nulla. Mint ahogy a az eredmény is. (Valladolid – Sevilla 0-0) Szó szerint ugyanez történt a Mallorca stadionjában is, csak itt a harminckettedik percben szállt el a bíró agya és küldte ki Nunest. Innentől kezdve már nem volt annyira egyértelmű a hazai fölény, pedig a szigetlakók emberhátrányban érzik magukat elemükben. Maradt is a gólnélküli siralmas állapot, amivel senki nem járt igazán jól. (Mallorca – Athletic 0-0)
A Real Madrid legalább simán kétvállra fektette az Osasunát. Igazából ez nem is volt kérdés, csupán azt szerettük volna tudni, hogy milyen esélyekkel utaznak a fehérek Barcelonába. Meglepetés nem várható. A most látott kezdőcsapat már nem nagyon változik addig, egyedül talán Heinze férhet be a hátvédsorba. S hogy mire lesz elegendő az a stabilitás, ami mostanában a királyi gárda védjegyévé vált? Nem tudjuk. Csak annyit, ha egy gól esik, akkor azt Nistelrooy fogja lőni. (Real Madrid – Osasuna 2-0) A Deportivo egyre kilátástalanabb helyzetben van. Egyszerűen nincs már mondanivalónk. Bíztatni, lehordani, pozitívan hozzáállni? Nagyon rossz érzés, hogy nem tudjuk befolyásolni ennek kétségtelenül szép közelmúltú csapatnak a leépülését. Egyébként ez volt az optimális eredmény, amely mindkét edző megbízatását meghosszabbította. Hogy mennyivel? Nem sokkal. Rossz meccs volt. A legrosszabb játékvezetővel megtoldva, gyakorlatilag esély nem volt a folyamatos játékra, s ha létezne csúnya gólok versenye, mindkét fejes élmezőnyben lenne. (Deportivo – Zaragoza 1-1) Murciában is alacsony színvonalú bíráskodás mellett nyertek a hazaiak. Kellett nekik, behúzták. Így a Betis előtt maradtak, ami talán nyugodtabb ajándékvásárlást jelent a hazai játékosoknak. A vendégeknek eddig is nyugodtak voltak az éjszakáik, de ilyen játékvezetés mellett lassan mindenki fekete ruhás mumusokkal fog álmodni. (Murcia – Racing 2-1)
Utolsó kommentek