Uncsi már ezzel kezdeni, de megint nyert az Inter, ráadásul jövendölésünknek megfelelően nem osztottak sok kegyelmet a bátran kezdő, majd összezuhanó Torónak. A négy szerzett gól azért volt fontos, mert így már nem csak a legtöbb szerzett pont és a legkevesebb kapott gól az övék, de ezzel ők lőtték a legtöbbet is. Hullámvölgynek se híre, se nyoma…
A Roma milánozik, azaz agyonnyert meccset nem képes behúzni, a Juventus juventusozik, azaz a hajrában szerzett góllal veri meg kapujához szegezett ellenfelét, a Fiorentina meg fogalmunk nincs, mit csinál, de jó lenne, ha abbahagyná. Quagliarella a hajrában fordította meg jelenlegi csapata meccsét a tavalyi ellen, aminek köszönhetően az Udinese már úgy negyedik, hogy szakítja magáról lefele a lilákat erősen. Az Empoli agyonvágta a Cagliarit, így helyet is cseréltek (a Reggina Milan elleni meccse ugye elmaradt…), bármilyen hihetetlen, győzött a Lazio, de a heti kalaplengetős leborulás mégsem őket illeti, hanem a Genovában győző Sienát. Mindent akarunk, csak karácsonyra eldőlő bajnokságot nem, abból köszönettel elég volt a tavalyi is, sőt…

Az Inter nem csak szép sorban porrá alázza ellenfeleit, de mintha lubickolni is látnánk őket, ami nem sok jót jelent mindazoknak, akik reszketve nézik a horizontot, ahol majdan feltűnik a csapat, mely szétkeni a Nerazzuri száját. Egyelőre a szájszétkenést osztják Mancio fiai, a Toro bár nagyon bátran kezdett és több helyzetet kialakított, de jött a büntető (a San Siróban be lehet fújni, de Csepelről minimum véleményesnek tűnt), innentől pedig a fent említett lubickolás. A Torino csatársorában görcsösen és meglehetősen töketlenül ügyködött Ventola, ha helyette az agilis Rosina kerül ennyiszer helyzetbe, bordó előnnyel mennek a szünetre a csapatok. Mancini egyébként sírt egy sort az elnök vállán, hogy kevés a játékosa és hozzák vissza Recobát sürgősen, mert elfogynak a tél végére, de mi nem hiszünk neki. Sőt, azt hisszük, a kisárgult Ibra nélkül sem lesz gond megtartani az immár ötpontosra erektálódott lófaszt, amit a mezőny felé mutogatnak. (Inter-Torino 4-0)

A Juve tipikusnak mondható 0-0-át játszott az Atalanta ellen, de tipikusnak mondható végjátékkal végül hazahozták a tipikusnak mondható eredményt. A győzelem jogosságához a fentiek ellenére nem férhet kétség, hiszen a csutkaszar stream ellenére is jól látszott, hogy a hazaiak mennek előre, mint a veszedelem, jönnek is a helyzetek, de Treze jóformán a kaput is alig találta el, a többiek pedig hol a kapufát, hol a csodálatos védések tömkelegét bemutató Coppolát próbálták szétforgácsolni. Ki más, mint Floccari azért egyszer megkínálta egy hajszálpontos lökettel Buffont is, de emberünket nem azért tartják sokan a világ legjobb kapusának, mert beengedi a hosszú alsóba igyekvő, mégoly pontos lövéseket. Aztán Nedved középen lefordult, tolt egyet a labdán és beverte. Kicsit aggódunk, mert Treze mellett sem Alex, sem Vincenzo nem az a tipikus cserecsatár-alkat, bármelyiknek kell beszállnia, nem tudja legjobbját hozni. Ezt a képet meg csak úgy beraktam ide valamiért… (Juventus-Atalanta 1-0)

Erre azt mondtuk, sokgólos meccsen vendég, aztán kevésgólos meccsen döntetlen lett, pedig már a 6. percben két gólt láthattak Livornóban a Stadio Picchi nézői. Előbb De Rossi előzte meg a kapust és bólintott be egy szögletet, majd nem sokkal később Tristan római díszőrség (négy védő állta körül, valamiért szerelni egyikük sem próbálta) kíséretében besétált a büntetőterületen belülre, majd hajszálpontos lövéssel bevette a hosszút. Idő lett volna még bőven, de talán Spalletti kicsit későn váltott át két csatárra, így maradtak a kihasználatlan helyzetek, amik roppant sokba kerültek a bordóknak. Így ugyanis már öt fával megy előttük az Inter és tőlük nem nagyon látunk olyan botladozást, mint a Romától. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy míg az Inter kulcsemberei nélkül vágtázik, addig a Romából égetően hiányzik Aquilani De Rossi mellől, hogy azt a bizonyos nyomást végig fenn tudják tartani. (Livorno-Roma 1-1)

A Palermo ugyan csak kettőt lőtt be számtalan helyzetéből a Barberában, de ettől a tény még tény marad: úgy szétkapták a Fiorentinát, hogy a lilák csak pislogtak. A 17. percben Amauri olyan gólpasszt adott Miccolinak, amilyet egy másik, szintén magas, de lényegesen nagyobb cserpákkal felszerelt úriember szokott a Serie A csatárai közül (kö-te-le-ző a videó!). a Fiorentina szinte semmi veszélyt nem jelentett Jimmy Fontana kapujára, aki egyébként úgy nézett ki a sapkájában, hogy ha kamera van a kezében, biztosan megkérdezi Mutut, megmutatja –e neki a csecsét. A homo-erotikus jelenetek elmaradtak, a lefújás előtt Simplicio pedig átkígyózott a fingfogásból ledoktoráló lila védelem ólommadarai között és gyönyörű lövésével végképp eldöntötte a meccset. Azért nem lett megalázó, mert Frey, az Frey, kérem szépen, ahogy Bresciano lövését kitenyereli, arról a Dida-Salihamdzics párharc jutott eszünkbe (Palermo-Fiorentina 2-0)

Bár kis híján a Catania szerzett vezetést, a Lazio végül két csatárának köszönhetően (másuk sincs nyomorultaknak…) begyűrte a Szicíliaiakat, ezzel pedig, bármilyen furcsa kimondani, levegőhöz jutott a kiesőkkel szembeni versenyfutásban. A meccs vége felé már nagyon jött előre a Catania az egyenlítésért, de egy ítéletet Spinesi olyan stílusban kommentált Mazzoleani sporttárs füle hallatára, hogy villant a piros, majd három perccel később villant Pandev is, a kétgólos győzelemmel pedig a rómaiak feljöttek egy pontra legyőzöttük mögé. (Lazio-Catania 2-0)
A Napoli nem minden probléma nélkül, de végül legyőzte a Parmát, mely kétszer is komoly helyzetet alakított ki a hazaiak kapuja előtt, de sem Reginaldo, sem Corradi nem tudta gólra váltani lehetőségét. A déliek ezzel szemben egy csodaszép gólt szereztek, Lavazzi sarokkal lekészített labdáját Bogliacino áttekerte a védők feje fölött, Zalazseta pedig gyönyörű mozdulattal vágta a kapuba a győzelmet jelentő gólt. Az uruguay-i csatár már hétnél jár, nem egy közülük kifejezetten tetszetős, ahogy a hetedik helye is az. (Napoli-Parma 1-0)

Pozzi még csak ötöt lőtt, de hogy az Empoli csatára a forduló játékosa, az nem kétséges, hiszen ebből négyet vasárnap helyezett el szegény jó Cagliari kapujában. Élet-halál meccs volt ez, kérem szépen, és sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy az ilyeneket zsinórban elveszítő szardíniaiak kerülnek a legmélyebben a pöcegödörbe a téli szünet előtt, ezzel szemben legyőzőjük a hét közben Coppa Italia meccsen legyőzte a Juvét, most pedig reményt keltő pozícióba tornászta magát a tabellán is. (Empoli-Cagliari 4-1)
A Genoa-Siena meccs kommentátora nem véletlenül süvölti hitetlenkedve, hogy incredibileee!. A vendégek ugyanis fogták magukat és igen stílusosan megszerezték első idegenbeli győzelmüket, sőt, még arra is maradt erejük, hogy gólkülönbségüket kozmetikázzák némileg. A Genoa zuhanórepüléséről már írtunk, nekik csak annyi jót tudunk mondani, hogy Figueroa szépítőgóljára kellene építeni, mert az egy szem Borriello borzasztóan kevés elől. Jövő héten Empoli-Genoa, jujj, de izgis! (Genoa-Siena 1-3)

Valószínűleg a forduló legjobb meccsét játszották Udinében, ahol az agilis, három ponttért érkező Sampdoria igencsak megráncigálta a Bianconeri bajszát. Belucci (nyolc gólnál jár, ezzel Ibra és Treze mögött harmadik) gyönyörű góllal egyenlítette ki Di Natale kiugrás utáni pontos lövését, majd büntetőből a vezetést is megszerezte a Samp (Cassano homorított szépen, ha már pályára került). Helyzet itt, helyzet ott, Castellazzi ihletett formában röpködött a ketrec előtt, de a 70. percre fordulva ő is tehetetlen volt, Quagliarella volt csapata hálóját bevéve egyenlített, majd ugyanő öt perccel a lefújás előtt gyönyörű lövéssel a győzelmet is megszerezte jelenlegi csapatának. Mi gerjedünk az olyan gesztusokra, mint a fiatal csatáré, aki a kezét sem emelte fel góljai után, nemhogy megünnepelte volna azokat. Pedig a második megért volna egy tiszteletkört is... (Udinese-Sampdoria 3-2)