Mai anyagunk egy kegyetlen világba kalauzolja el olvasóinkat. Polgárháborúk, forradalmak, éhezés, népírtás, diktátorok, kizsákmányolás, sivatag, dzsungel, vadállatok. Ja és futball. Méghozzá a javából. Mindez fellelhető a világ legsötétebb kontinensén. Véleményünkön a magyar focitársadalom legékesebb és egyben legmeghatóbb szónoka sem tud változtatni, aki azt találta mondani, hogy ezek a srácok épphogy lejöttek a fáról, érthetetlen miért akarnak a sörligában vitézkedni. Pedig valamivel jobban lázba hoz minket a nemsokára kezdődő afrikai kontinensviadal, mint kis hazánk icike-picike (hogy cukin fejezzük ki magunkat) bajnoksága. Ami nem is csoda, hiszen a 20 év alatt annyit változott a világ, hogy a Sevilla, Chelsea, Barcelona szintű csapatok kényszerülnek lemondani kulcsjátékosaikról holmi törzsi focizgatás miatt. Pedig ha a „bajszos fiatalító” válogathatna ilyen komoly csapatok kezdőjátékosaiból, talán nem tömnek ki minket Kisinyovban annyira.
Valahogyan úgy kezdődött a dolog, hogy Zaire bemutatkozott a világbajnokságon és mindenki kíváncsian várta, hogy mit mutatnak majd. Persze nem vártunk tőlük semmi egetrengettő dolgot és nem is kellett csalódnunk, hiszen egy igazán szerethető és aranyos (magyarán:cuki) csapatról volt szó, amelyik szabályismeretek terén nehézségekkel küszködött.
Utolsó kommentek