Szerintünk idén a Manchester United nyeri ezt a sorozatot. Meg a másikat is, de ennek itt nincs jelentősége, csak megjegyeztük, mert habitang kolléga akkor sem írna le ilyet, ha beolajozott hátsóval kikötnénk a hegyi gorillák ösvényére párzási időszakban. Persze, nem csak ők játszottak szemre is tetszetős, eredményes játékot a forduló második játéknapján, mert ott volt még például az Inter is, mely kétgólos hátrányból felállva tartott gyorstalpaló leckét a második félidőben a tajga braziljainak, vagy az a Lyon, mely a jobb sorsra érdemes Stuttgartot intézte el magabiztosan. A Roma szűken ugyan és a szerencse támogatását erősen igénybe véve, de elhozta a továbbjutáshoz elengedhetetlen pontot Portugáliából, az Arsenal pedig csak arra vigyázott, hogy makulátlan hálóját megőrizze Prágában. A Rangersnek most nem jött össze, de legalább megtudtuk, hogy a nem megalázó arányú vereség legalább olyan értékes számukra, mint egy esetleges pont.

Az E csoportban tehát nem történt meglepetés, az első hely sorsa már eldőlt, a második továbbjutó személye pedig Glasgowban dől majd el. A Lyon ugyanis hozta a Stuttgart elleni win-or-die meccsét, de az eredmény ne homályosítsa el éleslátásunkat, a vendégek ugyanis kőkeményen küzdöttek a számukra már tét nélküli meccsen. A gyors hazai vezetés után a Lyon dominált, de a Stuttgarti fiatalok sem adták fel és végig látótávolságon belül maradtak – elsősorban a kétszer is treffelő Gómeznek köszönhetően. Sőt, 3-2-nél (jogtalan) büntetőt lőhettek, ezt azonban a szerintünk nem BL-szintű Vercoutre szép vetődéssel hatástalanította, jóvátéve korábban gólt eredményező hibáját. A lefújás előtt Juninho tőle szokatlan távolságból (harmincról, csak most nem méterről, hanem centiről) mindent eldöntött. (Lyon-Stuttgart 4-2)
A Barcelona nem nyűgözött ugyan le minket, de a tőle elvárható magabiztossággal verte meg a meccstől pont ennyit akaró Rangerst. A vendégek nem árultak zsákbamacskát, meg is mondták a meccs előtt, hogy pont ugyanazt fogják csinálni, mint otthon, ezt pedig mi nem tudjuk játéknak elfogadni, nagy tét ide, hatékony taktika oda. Ez nem szép, nem foci, nem játék. Na, nem mintha eddig nem a Lyon továbbjutásáért szorítottunk volna, mint egy S-es koton, szerintünk bármi is lesz a következő körben, sokkal jobban járnak a nézők, ha a franciákat kell nézniük. A Barcát viszont biztosan nézhetjük, lényegtelen, hogy az első gól szabálytalan körülmények között született (kézzel akkor is szabálytalan gólt szerezni, ha nem szándékosan történik). Néhány szép támadás, gyors passz és Ronaldinho-vigyor fért bele a szerda esténkbe a nem különösebben izgalmas meccsen, miközben berzenkedve kortyolgattunk a sörünkből, hogy miért nem a Sporting-Romát adják. (Barcelona-Rangers 2-0)

A Manchester nem okozott csalódást, magabiztosan, szépen játszva és sok gólt szerezve tette a gyeppel egyenlővé pont nélkül érkező és távozó ellenfelét. Tekintsük meg az Evra nevű balhátvéd cselét az ellenfél kapujának előterében, hogy képet kapjunk arról a magabiztosságról, amivel a vörösök az utóbbi időben pályára lépnek. És van is nekik miért, a portugál különítmény hibátlanul teljesít, elöl Tevez és Rooney is egyre jobban megérti egymást és a gólokkal sem maradnak adósok, egyedül Ferguson érdemel feddést egy Sir-höz tökéletesen méltatlan folyamatos rágózásáért. A Manchester természetesen simán megnyeri a csoportot és a mögötte várható tusakodásra fittyet hányva a következő két meccsen pihentetni fogja legjobbjait. (MU-Dinamo Kijev 4-0)
Eközben a Sporting a játéknap legfontosabb meccsére készülődött a Roma ellen. Az előző körben idegenben elszenvedett vereség miatt csak a győzelem volt elfogadható a zöldeknek, akik ennek ellenére már a 4. percben hátrányba kerültek, az ezúttal balhátvédként pályára küldött Casetti csodálatosan, mondhatjuk, Lahm-módra tekerte a labdát a hosszú felsőbe. A portugálok gyorsan visszajöttek, Liedson góljához azonban kellett Mexes kapitális hibája is, aki már annyira nem bízik Doniban, hogy inkább kirúgta a kezéből a labdát. A Roma kapusa tett is azért, hogy a francia középhátvéd ferde szemmel nézzen rá, hiszen nem sokkal a gól előtt egy könnyű lövés felperdült rajta és a kapu felé gurult, amit még ugyan sikerült utolérnie, de ahogy rávetődött, a térdével a saját keze alatt a kapuba gurította a labdát. Mázli, hogy közben odaért egy csatár és a bíró kapustámadásért kifele ítélt szabadot, pedig az érkező támadót időközben Mexes eltakarította az útból. Liedson második találatával aztán már a hazaiaknál volt az előny, de óriási pechjükre a lefújás előtt egy minden-mindegy alapon kapura küldött lövésbe szerencsétlenül ért bele Polga, ezzel pedig könnyen lehet, hogy a Sporting ki is esik. A Roma ugyanis még fogadja ugyan a Manchestert, de a már továbbjutott vörösöket nem érdekli nagy mélységekig, hogy mi történik majd az Olimpicóban, viszont otthon kötelességszerűen elhúzzák majd a Sporting nótáját. Kár értük, jó kis csapat. (Sporting-Roma 2-2)

Az Inter kifejezetten nagycsapatokra jellemző tulajdonságokkal riogatja idén az ellenfeleket. Akárki sérül meg, a helyettes mindig kiemelkedően teljesít, akkor is nyernek, ha nem húz a szekér és Cambiasso (nem két gólja miatt mondjuk) a világ egyik legjobb szűrőjévé nőtte ki magát, ráadásul mióta levágatta a Gusztávra hajazó tincsét, már nem is fáj ránézni. Az oroszok már épp kezdték elhinni Milánóban, hogy elég, ha a csapatban van két jó formában lévő csatár, amikor az Inter fájdalmasan tudatosította bennük, hogy bizony védőket sem árt pályára küldeni. Ibrahimovics előbb hímtagjával pofozott be egy beadást, majd rohadt nagy gólt vágott a rövid felsőbe (nekünk egyből Mezey jutott eszünkbe, aki egyszer egy válogatott edzésen mondta valamelyik játékosának, hogy lődd meg a hosszút külsővel, akkor bemegy a rövidbe), a fent említett Cambiasso pedig kétszer is eredményesen tűnt fel a kapu előtt, így tulajdonképpen semmi meglepő nem történt, az Inter magabiztosan hozta a kötelezőt (Inter-CSZKA 4-2)
A Fener a Besiktas elleni győzelemtől felspannolva várta a jobb sorsra érdemes hollandokat a szokás szerint csordulásig megtelt Sükrü Saracoglu stadionban, és még az első félidőben el is döntötte a meccset. A PSV-nek igazából esélye sem volt, amit azért sajnálunk, mert ők a kieséses szakaszban általában előhúznak valamit a klumpából, most erre nem lesz lehetőségük, az említett szakasz ugyanis számukra már el is jött. A Fenerbahce viszont akár még meg is nyerheti a csoportot (nem fogja), de nem hisszük, hogy egy Inter-veréssel induló csoportkör után egy második helyen kiharcolt továbbjutás miatt jelentősen szomorkodnának. (Fenerbahce-PSV 2-0)

A H csoport két gigásza elégedetten térhetett haza a keleti túráról, hiszen mindketten elérték, amiért elutaztak. A Sevilla Renato duplájával Bukarestben biztosította be továbbjutását, sőt, többet tett ennél, hiszen így csak egy pontra vannak attól az Arsenaltól, mely az első körben randa elbánásban részesítette őket Londonban. A visszavágás lehetősége mellett tehát nyílt a küzdelem a csoportelsőség kérdésének eldöntésében is, igaz ez annak ellenére, hogy az Arsenal változatlanul kapott gól nélkül teljesít. A Prágában lejátszott meccsen úgy tűnt, nem akarják a hazaik kedvét végleg elvenni ettől a csodás játéktól és megajándékozták őket a lehetőséggel, hogy pontot szerezzenek ellenük. A Bendtner-Walcott kettőssel támadó vendégek hiányzói a teljesség igénye nélkül: Fabregas, Hleb, Rosicky, Flamini, Adebayor, Henry… (Slavia-Arsenal 0-0)
A Steaua most már hiába veri meg a cseheket, akkor is utolsó marad. Úgy látszik, tudták ezt előre, mert igencsak foghíjas lelátók fogadták a csapatokat, akik edzőik európai bemutatkozását igyekeztek széppé varázsolni. Ez a vendégeknek sikerült jobban, Renato már az első félidőben besegített egy kipattanót (köszönet a nagy bravúrt bemutató hazai kapusnak, hogy nem kell Poulsent gólszerzőként ünnepelnünk). Az előnyt a 65. percben duplázták meg egy szemet gyönyörködtető támadás végén, mely után a románok védői a szerelésüket leadva jelentkeztek taxisnak és BKV-ellenőrnek. Nagyon várjuk a Sevilla-Arsenalt! (Steaua-Sevilla 0-2)