A 11. forduló beharangozóját a munkaügyi osztály jelentésével kezdjük. A Regginánál nem tudták megbocsátani Ficcadentinek, hogy nemhogy első győzelmüket nem gyűjtötték be a Livorno ellen, de hazai vereségüknek köszönhetően helyet is cseréltek vele, így a legutóbb a Bologna kispadján feltűnő Ulivieri ülhet helyette a kőkemény kispadra. Ficcadenti azt a Mazzarit váltotta a nyáron, aki tavaly elképesztő szezont futva benntartotta a csizma orrának reprezentánsát, de a meggyengült bordókkal jelenleg az utolsó helyen áll, nem csoda, hogy a második porba hulló fej (az első a livornói Orsié volt) az övé lett. A harmadik pedig lehet, hogy pont Mazzarié lesz, ha a hétvégén a Samp ki talál kapni a Cagliari vendégeként, amire egyébként van is esély, hiszen míg a genovaiak otthon szenvedtek megsemmisítő vereséget legutóbb, addig a Cagliari kis híján mindhárom pontot elhozta Bergamóból. A forduló kiemelkedően legfontosabb meccse a nemzet derbije lesz, minden bizonnyal örömmel értesülnek róla Inter-szurkoló olvasóink, hogy addig kutakodtunk ismerőseink között, míg rá nem bukkantunk egy elkötelezett Nerazzuri-lelkületűre, így a Derby d’Italiáról szóló post jó eséllyel nem a két csapat örökmérlegére lesz kihegyezve. Lesz még Milánóban átszakadó gát, újabb kiesési rangadó Parmában és természetesen egygólos Udinese-győzelem, vagy mi a szösz.

Milan – Torino 3-1
Hagyjuk most, hogy a 11. fordulóig kell várni a Milan első hazai győzelmére, a lényeg, hogy meglesz. Méghozzá simán, izgalommentesen, hogy ne mondjam, előre lefutottan. Az idei Toro idegenben sem mindig kap ki (3 döntetlen, 2 vereség), de hogy nem most gyűjtik be első győzelmüket, az egészen biztos. A Milanba visszatérhet Ambrosini és bár mi magunk csak akkor tennénk vissza, ha szorul a kapca és kell valaki, aki elöl lefejelgeti a labdákat, Ancelotti biztosan játszatni fogja, így Gourcuff tovább durcázhat a padon. Gilardino helye most megkérdőjelezhetetlen, Genovában két gól és egy gólpassz került a lőlapjára, mely például kommentelőinket a pármai időkben látott Gilára emlékeztette. A zuhanyhíradó szerint az utolsó fél órára végre beszáll Ronaldo is. Hisszük, ha látjuk.

Lazio – Fiorentina 1-1
A Derby della Capitalén látott Lazio megérdemli az egy pontban manifesztált bizalmunkat, efelől semmi kétség. Nem azt mondjuk, a Fiorentina jelenleg legalább két góllal jobb csapat a rómaiaknál, de a különbséget most elöl Rocchi, hátul pedig Ballotta teszi semmissé a várhatóan élvezetes meccsen kiharcolt döntetlen során. Nagyon várjuk az általában balról induló Mutu és az ifjú jobbhátvéd Di Silvestri összecsapását, mely akár a pontok elosztásáról is dönthet, ugyanakkor kíváncsiak vagyunk, hogy Ledesma elképesztő szabadrúgásgólja az elsülő kapanyél esete volt –e, avagy a megszólaló harci kürt hasított bele általa a római éjszakába. Előrelépni ugyanis lenne hova.

Empoli – Roma 1-3
Mi lesz Vucsiniccsel, ha felépül Totti? Ami a gólokat illeti, a fiatal délszláv Il Capitano tökéletes helyettese volt, sőt, De Rossi mellett csapata legjobbjaként tündökölt a római ikon hiányában. A Mexes-Juan kettős is összerázódni látszik, bár néha még akadnak gondjaik, a Lazio ellen a második félidőben szinte tökéleteset játszottak, ami szomorú képet vetít az eddig mindössze öt gólt szerző Empoli elé. Mi változatlanul nem gondoljuk, hogy kiesnének, de nem bátor tipp, ha azt mondjuk; nem a második helyezett ellen erednek a középmezőny nyomába. Az Empoli ugyanis az előző fordulóig egy darab kiváló kapusból állt, aki a Juve ellen megsérült. Ajjajj… 

Juventus – Inter 2-1
Bocs.

Parma – Siena 1-1
Mindketten győzelmet érdemeltek volna, ennek ellenére mindketten az utolsó percekben kapott gólokkal adták döntetlenre a saját meccsüket. A vendégek szinte a kapujukhoz szögezték a Cataniát és csak kapusuk bakijának, valamint a büntetőkkel igen nagyvonalúan bánó Maccaronénak köszönhették, hogy nem léptek meg jobban a kiesőjelöltektől, a Parma pedig még ennél is komolyabb esélyt szalasztott el a Barberában egészen a lefújás előtti percekig vezetve. Ebből most ugye az következne, hogy a Parma simán otthon tartja az összes pontot, de nekünk nagyon tetszik, ahogy a Siena az életéért küzd, ezért pontot szereztetünk velük a Tardiniben.

Catania – Atalanta 2-2
Mindkét csapat az utolsó percekben mentett pontot a legutóbbi játéknapon és igazából egyikük sem érdemelte meg a zsákmányt. A vendégek az eddig 9 gólt termelő Doni-Zampagna kettősben bíznak joggal, míg ellenfelük remek hazai mérlegét helyezi a serpenyőbe (5 meccsen 10 pont, csak a Fiorentina tudott győzni a Massiminóban). Az elefántok elsősorban masszív védelmüknek köszönhetően állnak ilyen előkelő helyen, de joggal bíznak abban, hogy a Martinez-Mascara kettős mögé végre feltámad a tavalyi szezon legjobbja, Spinesi is. Ha így is lesz, ez szerintünk akkor is iksz.

Napoli – Reggina 3-0
Elég sima meccsnek ígérkezik, még a futballközhelyek legdurvábbikát (miszerint az új seprű…) is idevéve sem gondoljuk, hogy a Reggina sok vizet zavarna Nápolyban. Ha úgy tetszik, a Livorno elleni hazai vereség után jogosan vetődik fel a kérdés Reggio Calabriában, hogy Akkor kit?!, amire a válaszunk csak annyi lehet, hogy a Napolit biztos nem. A kékek ugyanis meglehetősen balszerencsés körülmények között veszítettek Firenzében, az egy pontra feltétlenül rászolgáltak, csak szembetalálták magukat Frey kapussal, aki megbabonázta őket. Mi bírjuk Campagnolót is, de egyrészt előtte egy meglehetősen kutya védelem tesz-vesz, másrészt a kapuja felé zúduló dél-amerikai különítmény elég paprikás hangulatban lesz a hétközi bukta és az elmaradt gólok miatt.

Livorno – Udinese 0-1
Igen, ez még mindig a típus-tippünk, nem is fűznénk hozzá a vendégek részéről nagy okosságokat. A Livorno viszont hiába tűnt esélytelennek egészen az előző fordulóig, egy esetleges győzelemmel már akár a remény pislákoló lángocskái is felrebbenhetnének Toszkána legkisebb csapatánál. A mi hülyeségünk viszont kitartással párosul, ha már egyszer a harmadik forduló után kijelentettük, hogy számukra nincs remény, akkor ehhez tartjuk is magunkat és ahogy rendesen, most is megveretjük őket aktuális ellenfelükkel. Főleg, mert Quagliarella egyre mélyebb adósságokba veri magát, ami a gólokat illeti, egy eleddig 22 gólt kapó védelem ellen pedig remek alkalom kínálkozik a törlesztésre.

Genoa – Palermo 1-1
A hazaiak szomorúan pislogatnak felfelé, ahol nem olyan rég még ők is ácsorogtak, ám a zsinórban lejátszott három nyeretlen rangadó (Juve, Fiorentina, Inter) után már csak annak tudnak felhőtlenül örülni, hogy a Samp még mindig jó messze van tőlük. A vendégeknek is csak azért nagyobb a baj, mert ők idén a BL-t tűzték ki célul, ami már most látszik, hogy nem esélyes, viszont a középmezőny eleje még elérhető. Valahogy elszántabbnak tűnik a Genoa, ők nem azok, akiket egy-egy vereség visszavetne, inkább abból is erőt próbálnak meríteni, nem is értjük, miért nem veretjük meg velük a Palermót. Ja, de, Colantuono miatt.

Cagliari – Sampdoria 1-1
A Samp ha gólt lő, nyer. Ha viszont nem lő, akkor kikap, ráadásul általában nem is kicsit. Legutóbbi 4 idegenbeli meccsükön szerzett góljaik és pontjaik száma egyaránt nulla, kaptak viszont nyolcat, aminek köszönhetően már inkább hátrafele kénytelenek nézegetni, mint előre. Hétvégi ellenfelüknek pedig különösen fontos lenne a győzelem, hiszen utána a Roma és a Milan következnek, és úgy érzik, talán jobb lenne a két gigásznak a kiesőzónától egy kicsit távolabb nekifutni. A Sampdoria szurkolói a tegnapi edzésen tudatták a játékosokkal, hogy nem elégedettek a Milan elleni 0-5 alkalmával bemutatott produkcióval, mi azonban sajnos úgy látjuk, hogy az idegesség nem segít majd a genovaiakon jelentősen.