Ha a futballban valóban csak az eredmény és az a 90 perc számítana, nem nézné senki. Sokan vagyunk focifüggők és a függőséghez bizony kell, hogy tudjuk, nem "élő szövet fémvázakon", amit nézünk. Ha nem így lenne, már réges-régen csak a FIFA 2007 érdekelne bennünket... Most egy olyan rovatot készülünk indítani, amelyben apróságok játsszák a főszerepet. Egyszer nyakig leszünk a drámában, máskor pedig  mosolygósak-röhögősek leszünk, de a kiindulási alap mindig pár pillanat, egy érdekes történet, adat, nagyon szélsőséges esetben pedig akár még egy futballmeccs is lehet. Ami soha nem maradhat el, az a háttértörténet.

Az első részt egy kulthősnek szánjuk, Chic Brodie-nak. Ő egy kapus, akit talán filmkockákon már sokan láttak, mégsem hisszük, hogy elsőre tömegeknek ugrana be a neve. Ha azt mondanánk, Alf-Inge Haland, sokan - főleg megveszekedett ManU szurkolók -, biztosan azonnal rávágnák: a játékos, akit Roy Keane egy korábbi sérülése és Haland akkori viselkedése miatt bosszúból taccsra vágott. Később aztán a norvég perre vitte a dolgot.

Chic Brodie-val valami hasonló esett meg. Az ő térdét is nagyon elmaszatolták, Halanddal ellentétben viszont nem sok sansszal perelte volna a tettest, lévén az ő térdét egy meglehetősen béna kutya fejelte le 1970 szilvesztere előtt három nappal, amikor Colchesterben, a legöregebb brit városban játszott Brodie csapata, a Brentford. A kapus negyedik ligás karrierjének ezzel lőttek is, nyolc hónap pihi következett. A televízió felvette azt a mérkőzést, így a kutyás eset azóta is ott van minden valamire való válogatásban, a futball-folklór része lett, ennek megfelelően ma már sokkal többen állítják magukról, hogy személyesen látták az esetet, mint ahányan befértek anno a Layer Roadra. (A youtube-on mi is megtaláltuk nagy nehezen, egy válogatásklipben: 0:30-tól kell figyelni)

Ez persze még nem lenne elég ahhoz, hogy írjunk erről a skótról, de kicsit megkaparva a felszínt arra jutottunk, hogy van annyi bája az ő történetének, hogy érdemes legyen megosztanunk. Pályafutása nagy részében félprofi státuszban játszott - taxizott a foci mellett - és még ha nem is súrolta soha a legjobbak szintjét, megbízható kapusnak tartották. A nagy lehetőségek valószínűleg önhibáján kívül, de a képességeiből adódóan kerülték el. Rövid ideig azért volt a Manchester City és a Wolverhampton cserekapusa is, sőt, Wolves-mezben egy Premiership meccset is behúzott magának, ha már arra járt. Tudjuk, hogy az állandó  cserekapus státusztól az ember könnyen úgy érezheti magát, mint egy titkárhelyettes, aki fél évig rohangál a postára, mielőtt végre valahára felvehet egy bejövő hívást. Brodie azonban nem az az alkat volt a taxijával, akit sokáig a padon lehetett tartani, ezért inkább kisebb csapatokba ment játszani, így a már említett Brentfordba, a nevezetes sérülés után pedig a londoni Déli Ligában komolykodó Margate-be, és  többször mentette meg aktuális csapatát az alázástól. Amitől azonban elhíresült, az az, hogy bár egy örökké vidám figura volt, úgy vonzotta a szerencsétlenséget, ahogy nagyon kevesen. Egyszer például egy kamu kézigránátot dobtak a kapujába a Milwall szurkolók, amitől ő annyira nem is ijedt meg, pedig a partjelző csak később állapította meg, hogy valaki így próbált marha vicces lenni. A meccset persze beszüntették, még vonatkozó szabályok híján is teljesen jogosan. Egyébként persze, inkább kapjon tizenegy gólt egy kapus a hálójába, mint bármiféle gránátnak látszó tárgyat. Mondanunk sem kell, Brodieval ez is előfordult, a Bournemouth pont tizenegyszer talált be a Margate ellen. Sok kapus amondó lenne, inkább dőljön rájuk a kapu, minthogy ennyiszer kelljen kibányászni a labdát a hálóból 90 perc alatt. Hát persze, hogy Chic Brodie életéből ez sem maradt ki, sikerült ledöntenie egy kaput is. A Lincoln ellen megpróbált kiütni egy veszélyesen kanyarodó beadást, nekiütközött a kapufának, amitől az egész faszerkezet összedőlt, két játékos pedig megsérült. Jól meglepődtünk. Ez pont vele történt volna? Annyi szerencsétlenség érte, hogy a Sun riportere interjút szeretett volna készíteni vele - gondoljuk, amolyan "hogyisvoltamikor" típusú mesélgetőset-, így megbeszéltek egy találkát. Brodie öt órát késett az interjúról, mert kórházban volt...
Egy Margate FC honlapon sikerült ráakadnunk Brodie-ról akció közben készült fényképekre is, "Híres meccsek" címszó alatt egy 1973 januári Spurs elleni FA Kupa meccsről lehet egészen remek korabeli újságképeket látni a későbbi Arsenal-kapus százakárhányszoros észak-ír válogatott Pat Jennings-szel a Spurs kapujában, Chivers-szel és Peters-szel a mezőnyben, és természetesen Chic Brodie-val a Margate kapujában. A teljesen reális 0-6 lett a végeredmény, a jelek szerint azonban  Margate-szurkolók máig emlékeznek rá, hogy a 3. körig jutottak az FA kupában, és egy olyan Spurs-szel játszhattak, amely akkor az 1972-ben induló UEFA kupának védője volt.
Persze azért szerencséje is volt néha. Egyszer például összetalálkozott Geoff Hurst-tel, aki 1966-ban a világbajnoki döntőben három gólt rúgott a németeknek, amit máig nem csinált utána senki. Tudjuk, tudjuk, a második nem is biztos, hogy az volt, sőt...

Ja, hogy hogyan futottak össze? Természetesen Brodie taxija összeütközött Hurst Jaguárjával. A kapus úgy emlékezett, csak nevettek az egészen, amit mi azért elég nehezen tudunk elképzelni. Illetve mégis, de akkor vagy ismerniük kellett egymást, vagy egészen kicsi koccanás lehetett csak... De vajon van valaki, aki elhiszi róla, hogy tudott csak kicsit koccanni?

Chic Brodie, a taxisofőr kapus 63 éves korában, 2000-ben halt meg, és ha tényleg annyira vidám arc volt, hát biztosan nem haragszik meg azért, amiért azt a képet választottuk a post végére, amelyen a Spurs meccsen Chivers elé vetődik: