Méghogy bosszú, micsoda baromság?! Az a 7-1 is egy meccs volt a sok közül, különlegessé az tette, hogy az egyébként kifejezetten megbízható Mexés és Chivu rossz napot fogott ki, amihez hozzátette a magáét a nem kifejezetten megbízható Doni kapus néhány hibája is, valamint egy lendületben lévő, egyébként is baromi erős MU a másik oldalon. A Roma egyébként nem a felállásban találta meg a szégyenletes vereség okát, mert a tavaly megcsodált 4-2-3-1 formációban indultak neki a meccsnek, míg vendéglátóik a szokásos 4-4-2-vel vették fel a harcot. A két szél nagy szerepet kapott mindkét csapat játékában, hiszen itt Céronaldo és Nani, ott pedig Mancini és Giuly taposta a vonalat elviharzásra készen, de míg a vörösöknél valóban aktív volt a két játékos, sőt, gyakran helyet is cseréltek, addig az olaszok szárnyai az első félidőben szinte semmiféle veszélyt nem jelentettek. Na, nem csak ezért volt felejthető a meccs eleje, hanem azért, mert Scholes úgy eltűnt a mezőnyben, hogy még jellegzetes Pumukli-feje sem segített megtalálásában, a másik oldalon pedig az enyhén túlbiztosított Roma úgy volt vele, hogy az egy pont sokkal jobb, mint a nulla, úgyhogy jöjjön csak a MU, aztán ha lesz rá lehetőség, vezetnek egy formás kontrát, vagy Totti bevág egy szabadrúgást. A második félidőben már játszani is méltóztattak valamit a csapatok, több helyzet alakult ki mindkét kapu előtt, a gól azonban nem akart megszületni egészen a 70. percig, amikor Rooney hajszálpontos lövéssel vette be a Donit kifejezetten jól helyettesítő Curci kapuját. Ekkorra már túl voltunk egy büntető-gyanús Mancini esésen (Vidic valóban fellökte, egyébként sem értjük, mit sztárolják ennyire ezt a szerb gyereket, szerintünk egy kész életveszély), egy Nani kapufán és egy Totti által elrontott zicceren is, a gól után pedig nem meglepő módon a Roma is megindult az egyenlítésért. Cicinho és Tonetto szinte már középpályást játszott, jöttek is a labdák előre, de a Giulyt váltó Esposito kihagyta a Romának előre rendelt helyzetet, mely a döntetlent jelentette volna. Így azonban maradt a szűk MU győzelem, melyet nem nevezhetünk érdemtelennek, de elégedettek csak akkor lettünk volna, ha a második félidőben látott játékkal szórakoztattak volna minket az urak, meg mondjuk akkor, ha Ronaldo nincs lesen a sarkazásánál – nem kedveljük különösebben, de ezt a gólt kukorékolva ünnepeltük volna, ha szabályos körülmények között születik. (Manchester United – Roma 1-0)
Tegye fel a kezét, aki nem röhögött nagyon, amikor Hajdú B bemondta, hogy Vascsuk is talál szemet. A jobbhátvéd gólja ugyan csak az ellenfél középhátvédje által szerzett találat kiegyenlítésére volt elég, ráadásul még az első félidőben a másik söprű is fellopakodott és egy lábak közt elsuhanó lövéssel a győzelmet is megszerezte a vendégeknek. A Sporting ezzel némileg kiköszörülte a csorbát a hazai vereség után és újra versenyben van a továbbjutásért, melyhez a Romát kellene megelőznie. A Dinamo a hazai bukdácsolást átmentette a hétközi megmérettetésekre is, ez nem az ő évük lesz. (Dinamo Kijev – Sporting 1-2)

Az Inter nem botlott meg, a bombaformában játszó Ibrahimovics két góljával legyőzte az idegenben általában harmatos PSV-t. (Inter-PSV 2-0) Sajnos a meccs végén újabb Inter-játékosnál gurult el a gyógyszer, Suazo várhatóan nem csak egy meccset lesz kénytelen kihagyni aljadék könyöklése miatt, ám ez nem lesz döntő hatással a milánóiak továbbjutására. Az ugyanis biztosra vehető, még akkor is, ha tudjuk, hogy az első fordulóban őket otthon elintéző Fenerbahce az orosz kirakatcsapat otthonából is elhozott egy pontot. Ehhez ugyan kellett az is, hogy Mandrikin csúnyán benézze az Inter elleni meccs hősének, Deividnek a falu másik végéből eleresztett bombáját, de ez a lényegen nem változtat: élen továbbra is a törökök. (CSZKA Moszkva – Fenerbahce 2-2)

Kíváncsian várjuk, hogy a Sevilla feltámadása csak az ellenfél relatív gyengébb játékerejének köszönhető –e, vagy ez már valóban a tőlük megszokott parádés támadójáték visszatérésének jele volt. A négy szerzett góllal ők a játéknap legtermékenyebb csapata, a kapott kettővel viszont talán ők sincsenek kibékülve annyira, bár ezért inkább dicsérjük meg nagyon a prágai kiscsapatot, mely az Ajax kiverése után a csoportkörben sem okoz csalódást. (Sevilla – Slavia Praha 4-2) A csoport másik meccsén a londoni expressz változatlanul nem lassít (mondjuk, aki látta már a bukaresti központi pályaudvart, az nincs nagyon meglepve ezen), bár fölényét csak a hajrában váltotta gólra. Van Persie gólja minket Treze EB-döntőben szerzett góljára emlékeztet, hiszen a fiatal hollandnak is kicsit maga mögül kellett meglőnie a passzt, amit aztán ugyanoda küldött, ahova anno francia kollégája. Az angolok (volt belőlük 1, azaz egy az egész keretben) ezzel hazájuk bajnokságához hasonlóan a BL-ben is magabiztosan vezetik csoportjukat, de míg itt ezt meg is őrzik, otthon hamarosan őrségváltást láthatunk. (Steua Bucuresti – Arsenal 0-1)

Oh, micsoda fájdalom látni, ahogy az elmúlt évek legnagyobb fejlődésén keresztülment csapata, a Lyon atomjaira hullik. A francia bajnokságokat zsinórban nyerő hazaiak ezúttal az erősnek nagy jóindulattal sem nevezhető Rangers ellen kaptak ki megalázó különbséggel a Stade de Gerlandban és nulla ponttal tökutolsók a csoportjukban. Ez csak azért fájó ennyire, mert mi a jövő nagycsapatát láttuk kialakulni náluk, de a pénz ismét közbeszólt: az etalonnak számító lyoni csapatból már csak Juninho erősíti a kékeket, de már abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán erősíti. Érdemes lenne kiszámolni, mennyi pénz jött be az Abidal-Malouda-Essien-félék eladásából és hogy azt mire fordították, mert hogy nem játékosokra, azt láthatjuk ebből: Lyon – Rangers 0-3.
Eközben a Barcelona ugyan az első félidőben nem bírt Schafer kapussal (igaz, Valdeznek is védenie kellet néhányszor), de a második félidő elején a kapu előtt évtizedenként egyszer felbukkanó pulifej tulajdonosa, a sérült Marquezt váltó Puyol a kapuba tessékelt egy lepattanót. A középső védőket sújtó átok azonban továbbra sem távozik, a Barca-csk is lebicegett egy órányi játék után, helyére Sylvinho érkezett – annyi esze volt Rijkaardnak, hogy nem középre küldte be a 13. Stuttgarti játékost, hanem Abidalt húzta be Thuram mellé. Olyan nincs, hogy Messi ne lőjön gólt, ezzel pedig rövidre is zárták az összes nyitott kérdést, a Barcelona diadalmenetben gyalogol végig a csoporton, ami többek között azért is jó hír a katalánok szurkolóinak, mert így több energia fordítható a Real üldözésére. Középső védők nélkül mondjuk nem lesz egyszerű… (Stuttgart – Barcelona 0-2)