Aquilani 35-ről, Iaquinta természetesen, Kaká mindjárt kettőt, Belluci a pók szájába, Montolivo pedig csodaszépen, miközben Gillardino két méterről sem. Sok góllal, jó meccsekkel köszöntött ránk újra a Serie A és meglepő módon egyből ki is alakult a tabellán a végső sorrend, amit bizonyára Inter-szurkoló olvasóink nagy szomorúsággal vesznek tudomásul.

Nekik küldenénk egy szomorú számot, annál is inkább, mert a karácsonyig hiányzó Materazzi simán kifejelte volna azt a beadást, amit Cordoba a saját kapujába csúsztatott. Több játékos is van, aki ott folytatta, ahol a nyár elején abbahagyta, egy közülük Sztankovics, aki a mérkőzés elején egy pofátlan, de nagyon okos góllal büntetett. Próbálkozott az Udinese is, Quagliarella kétszer is közel járt az egyenlítéshez, miközben az Inter a meglepően gyenge Cruz révén mulasztotta el lezárni a nyitott kérdéseket, aminek a 92. percben jött el a böjtje. Ennek ellenére nem tűnik rossznak az Inter, ha Julio Cesar nem ekkora marha, simán behúzták volna, de így sincs tragédia, ennyinek bele kell férnie.

Nem bízta viszont a véletlenre a Milan, Ambrosini szokásosnak mondható fejesével már korán előnybe kerültek a Serie A légkörében némileg szédelgő Genoa otthonában, majd érkezett Kaká és eldöntötte a meccset. Ez a Milan jottányit sem változott a nyáron, pont ugyanazt és pont ugyanúgy játssza, ha végre csatáruk is lesz elől, nem csak ez a kenyérpusztító, akkor bizony felkötheti mindenki.

Többek között a Juventus is, mely kiváló hajrájának köszönhetően csúnyán elbánt a Livornóval. Treze és Iaquinta elég jól megértik egymást, Chiellini pedig hamarosan az olasz válogatott ajtaján is bekopog, de a Juventusról szóló dicshimnuszt majd csak akkor énekeljük meg, ha már túl vagyunk a Cagliari idegenbeli legyőzésén is. Addig pedig egy másik dicshimnusz, hiszen marha jó kis meccs kerekedett a prognózisunknak megfelelően döcögősen induló Lazio és a tavalyi önmagát egy percig sem idéző Torino összecsapásából. A négy gólt hozó döntetlen végig jó iramú, olaszosan izgalmas volt, Rosina gólja pedig szoros csatában van a forduló gólja címért. Szegény rómaiak eddig is egy mozgó korházzal utazgatnak, erre most az első félidőben két hátvédjük sérül meg, ráadásul mindkettő elég súlyosan. Ha a szerencse visszapártol, nem lesz rossz csapat a Lazio sem, ez azért látszott abból, ahogy Rocchi, Mudingay és Pandev mozgott, meg nem adott góljuk ráadásul nem is volt les, bár ide rögtön jegyezzük le, hogy a Torino annulált gólját is meg lehetett volna adni.

A Fiorentina simán hozta a toszkán rangadót, Pazzini pedig annyira jól pótolta Tonit, hogy egy pont olyan gólt szerzett, mint az időközben megsérült óriás: a kapusról kipattanó lövést stukkolta be mintegy 5 méterről. A fentebb idézett Montolivo gól mestermunka volt, így mindkét pártfogottunk bizonyította, hogy valóban remek ritmusban és átgondoltan fiatalítanak Firenzében. Már csak azt kellene megfejtenünk, hogy mi a francot akarnak Vierivel.

Az európai futball oximoronja, a Roma már megint kezdi a szokásos hülyeségét: csatár nélkül kettesével rugdossa a gólokat, ráadásul van pofája még látványosan is játszani. Aquilani épphogy látótávolságban volt, amikor megsütötte, az eredmény alapján teljesen megérdemelt a Roma sikere, de azért nagy kedvencünk, Miccoli kétszer is nagyon közel járt a megfejtéshez, a mezőny legjobbja pedig Doni volt, aki ismét a jobbik arcát mutatta a kapuban. Tottiékhoz hasonlóan idegenben aratott némileg meglepő győzelmet a Napoli kárára a Cagliari, mely Fortin kapus bravúrjainak és a két kontrát is góllal befejező támadóalakzatnak köszönhetően egészen a negyedik helyig rakétázott fel. Eközben a déli forróságban egymásnak feszülő Reggina és Atalanta megosztozott a pontokon és hogy tovább hajtogassák a papírformát, a két gólszerző is az ezzel elsősorban megbízott játékos, Amoruso és Doni voltak. Más kérdés, hogy a vendégek javára ítélt büntető hatalmas kamu volt.

Ha Montella jobb lábbal lő gólt, akkor nyer a Sampdoria. Mivel most a 86. percben pont így tett, természetesen mindhárom pontot elhozták Sienából, akik tavaly is pengeélen táncoltak és ez idén sem lesz másképp. A Bolognából igazolt Belluci kezdetnek olyan balos rakétát küldött a vinklibe, hogy Tanult Kollégáimmal egyszerre szakadt fel belőlünk az ’asztaakuuuurva’ sikoly, méltóztassanak megtekinteni az urak is. A forduló legviccesebb jelenete azonban minden kétséget kizáróan a Parma – Catania meccsen történt. Nem volt rossz a pályán sem, de az még a Fergusson-Wenger csatákon szocializálódott szurkolóknak is erős lehet, hogy az egyik edző nemes egyszerűséggel seggbe rúgja kollégáját. Valahogy így. Ami miatt még feltétlenül érdemes megnézni az összefoglalót, az a Parma egyenlítő gólja, mely szerintünk a legkényesebb igényű szurkolókat is kielégíti. Pont úgy, ahogy az első olasz forduló.

Ez meg tökéletesen illik az első forduló elé, úgyhogy tessék szépen leülni, megkapaszkodni valamiban jó erősen és felkészülni az olasz futball mindent átitató szeretetének roppant különös manifesztálódására.