Mintha nem is lett volna szünet… A Real az utolsó 10 percre fordulva szerzi meg a győzelmet, a Barcelona szenved, a Sevilla gázol, a Deportivo és a Valencia pedig nemes egyszerűséggel kiteríti a piros betlit. Parádézó újoncok, 23 gól és három derbi a La Liga első fordulójában, hogy arról már ne is tegyünk említést, ahogy a Betis szurkolói és vezetősége lovagias eleganciával tették félre az évtizedes gyűlölködést és kívántak mielőbbi jobbulást az életveszélyes állapotban kórházba szállított sevillai Puertának.

Sevilla Getafe elleni meccse egyébként is érdekesen alakult, hiszen már a második percben vezetést szereztek a vendégek (a szép szabadrúgásokra gerjedők figyelmébe ajánljuk elsősorban), majd örömükben ketten is kiállíttatták magukat, megadva ezzel a lehetőséget a Sevillának, hogy a tragédia árnyékában is összekapja magát a második félidőre. Puerta szívrohama után ugyanis fogták magukat és lendületből átgázoltak a kettős emberhátrányban lévő ellenfélen, a mezőny legjobbja Navas volt, de Kanouté és Luis Fabiano is remekül játszott, így egyből a tabella élén találjuk a Sevillát, más kérdés, hogy nyilván most mindenkit jobban foglalkoztat szegény Puerta, aki legutolsó híreink szerint továbbra is válságos állapotban van. Szerkesztőségünk természetesen jobbulást kíván a szerencsétlenül járt játékosnak.

 

A Mallorca simán átlépett a Levantén, Ibagaza lett a szezon első duplázója és talán idén joggal bíznak benne, hogy nem a kiesés elkerüléséért kell játszaniuk, míg ellenfelük bár ugyanebben bízik, valószínűleg mindhiába. Eközben a Recre és a Betis meglehetősen alacsony színvonalú mérkőzésen osztozott meg a pontokon. A Huelva olyan stabil középcsapat szeretne lenni, mint tavaly volt, arról pedig már korábban értekeztünk, milyen mérhetetlenül szar érzés lehet mostanában Sevillában Betis-szurkolónak lenni – emiatt pedig különösen nagy kalaplengetés jár a zöldek szurkolóinak a bevezetőben említett gesztusért.

 

Aki még nagy bajban van, az Lotina, a Bilbaóval tavaly elsüllyedő, de idén a Depor fedélzetén újra csatába induló edző. Az ő csapata ugyanis mindjárt a frissen feljutott Almeira ellen szenvedett otthon megsemmisítő vereséget, amire nem mentség Arizmendi és Capdevilla elvesztése mellett az sem, hogy parádés teljesítményt nyújtó ellenféltől kaptak ki. Figyeljük Negredót mostantól, ha javasolhatjuk, mert érdemes lesz. Hasonló merényletet követett el szurkolói ellen a Valencia is, ők még annyival meg tudták fejelni a háromgólos hazai vereséget, hogy egy tartományi derbin sikerült ennyit kapniuk, amit általában elég nehezen viselnek a szurkolók. Villa és Joaquín mindketten a kiállítás sorsára jutottak, bár utóbbi hiányával nem biztos, hogy olyan marha sokat veszítettek. Tomasson háromszázadik csapatában sem felejtett el gólt lőni, Cazorla Gonzalez pedig extraklasszis teljesítménnyel járult hozzá a Villarreal parádés idénykezdéséhez. Hogy a kis Rossi meddig jut, még nem merünk tippelni…

A kis Buddhát és Tamudót nélkülöző Espanyol is csatlakozott az otthonukban vereséget szenvedők táborához, a Valladolid elsősorban távoli lövésekkel veszélyeztetett, majd egy váratlan ötlettől vezérelve végül 3 méterről szerezték meg a győztes gólt.

Az Athletic Bilbao és az Osasuna 90 percen keresztül vadul kereste a fogást a másikon, de végül nem sikerült gólt szerezniük, ami elsősorban a hazaiaknak fáj, hiszen az Osasuna egyik új igazolása, Pandiani is azt nyilatkozta, hogy idén a biztos bennmaradás a legfontosabb célja a csapatnak. Hát, ők tudják, mindenesetre elhoztak egy pontot a három csatárral rohamozó Bilbao otthonából, ami kezdetnek nem rossz, főleg úgy, hogy a mezőny legjobbja a hazaiak kapusa, Iraizoz volt. Eközben Murciában egy másik káprázatos teljesítménynek tapsolhattak volna a nézők, ha lett volna köztük, aki értékeli, hogy az ellenfél soraiban játszó Oliveira egy csodaszép emeléssel egyenlít a csapatuk ellen. Így sem volt miért szomorkodni, mert a látványos jelenethez bónuszként Murcia-győzelem is társult a frissen feljutott csapatok fordulójában és megállapíthatjuk, hogy a máshol nem kellő játékosok költséghatékony begyűjtögetéséből (Mejia – Real, Curro Torres – Valencia, Garcia és Baiano – Celta) elég jó kis csapat állítható össze. A Zaragoza ment előre, de a kiállítás után nem maradt esélye, ráadásul az is bizonyságot nyert, hogy Gabi Milito nélkül nincs zaragozai védelem.

A barcelonai csárda szinte kizárólag dudásokból álló személyzete pedig örülhet, hogy nem ruházták meg egyből a nyitófordulóban, hiszen a Racing több kapufát ért el és Valdez is bemutatott néhány komoly védést. A katalánok játéka semmiféle optimizmusra nem ad okot szurkolóiknak, ráadásul úgy tűnik, valaki mindig ülni fog a sztárok közül, ami egyenes út a jaguár-hiszti felé. Deco például egészen biztosan rákezdi még a harmadik forduló előtt és neki speciel még igaza is lesz, mert most valóban hiányzott, Ronaldinho pedig egyelőre a tavalyi arcát mutatja és ez a két tény már elég is volt ahhoz, hogy ne szülessen gól. Henry hozott némi életet a támadásokba, de valahogy az egész gépezet csikorog, Rijkaard pedig változatlanul nem jó edző, megvalljuk, mi meg voltunk győződve róla, hogy a nyáron kivágják, mint a gerelyt. Van egy olyan meglátásunk, miszerint igazából nem lehetetlen mindenkinek helyet szorítani a sztárok közül, csak tök felesleges.

És volt egy igazi derbi is, amiről sorozatunk második részében fogunk bővebben értekezni, a post holnap kerül publikálásra.