Miután végére értünk a Championship klubjait bemutató sorozatunknak, gyermeki lelkesedéssel és nem elhanyagolható izgalommal vártuk a 3. fordulót. Vajon főszereplővé válnak-e az általunk beharangozott nevek, előrejelzéseinknek megfelelően alakulnak-e az eredmények, főszerephez jutnak-e honfitársaink, és főleg meg tud-e birkózni a Championship a világ legjobb bajnokságának kijáró címhez kapcsolódó elvárásokkal?

Pengék – Bőgatyások, azaz Sheffield United – WBA

A Championship 3. fordulójának szombati késő délutáni tévés meccse előtt az első dolog, ami feltűnt, az volt, hogy az egyik kapu mögött szinte lézengtek a nézők, kivehető volt a székekből kirakott BLADES felirat. Először arra gondoltunk, hogy a szomjas szurkerek még gyorsan tolnak egy pájntot a stadion folyosóján, és majd sietnek vissza a helyükre, de amikor két perccel a kezdő sípszó előtt is ennyi látszott a feliratból, hogy: BL D S, akkor szinte biztossá vált: a tévéközvetítés és az Egyesült Királyságban az iskolakezdés előtti utolsó háromnapos hétvége nagyban befolyásolja a nézőszámot. A meccs pikantériáját azon kívül, hogy mindkét csapat az egyenes feljutás egyik legnagyobb favoritjának számít, az adta, hogy a Pengék menedzsere, Bryan Robson, a Bőgatyások korábbi játékosa és Tony Mowbray kinevezését megelőzően menedzsere, egykori klubja ellen próbálja meg a Pengék első szezonbéli győzelmét megszerezni. Ennek megfelelően a meccs előtt nagy is volt a mosolygás és a kezeknek a rázása (most tűnt csak fel ennyi idő után, hogy az egyébként ingujjban is rém elegáns Tony Mowbray a Sin City melegszívű, ám könyörtelen igazságosztójának, Marvnak a majdnem tökéletes hasonmása).

A meccs egyébként két legfontosabb mozzanata a Beattie-névhez kötődik: a Bőgatyás Craig Beattie a tizedik perc táján az örökifjú SuperKev (Kevin Phillips) baloldalról az ötésfeles elé érkező beadását kicsavart testtel a felső lécre belsőzte, majd James Beattie a másik oldalon az első félidő hajrájában vezetéshez juttatta a Pengéket egy jól helyezett fejes révén, amelyet Kiely kapus a levegőben úszva sem tudott kipaskolni.

Itt kezeinket tördelve valljuk be, hogy hazudtunk a beharangozó utolsó részében. James Beattie ugyanis az első fordulóban a Colchester ellen már beköszönt, így ő is pontosan emlékszik arra, hogy mikor zörgette meg a hálót utoljára tétmeccsen. Beattie (aki egyébként meglepő módon a hátán a 6-os számot viseli) tehát idén már két gólnál jár, így lassan a szurkolók is szívükbe zárják majd őt, nem csak a sheffieldi melegközösség tagjai (James ugyanis köztudottan nagyon jó pasi). A Pengéknél nagyon aktív volt az örökifjú Keith Gillespie (ex-Newcastle) és megbizonyosodhattunk arról, hogy Billy Sharp nemcsak erőteljes, hanem rettentő robbanékony is.

Ami a West Bromot illeti, sok kérdésre kell választ adnia Mowbray mesternek az elkövetkezendő időszakban. Az a tény, hogy a nyáron 12 új játékost igazolt, majdnem minden poszton versenyhelyzetet teremtve, nem könnyíti meg egy csapat kialakítását, ráadásul egy igazán küzdő, harcos játékos sincs köztük (mint pl. a csapatkapitány Morgan a Pengéknél), amilyenek nélkül irgalmatlan nehéz lesz a feljutás kiharcolása a Championshipből (ld. tavalyi év kudarca). A védelem továbbra is a Bőgatyások gyenge pontja, amin a védők előtt elhelyezkedő midfield powerhouse-nak igazolt Pelé sem segít, aki egy negyvenes izzót sem tudna elegendő energiával ellátni. A WBA középpályáján simán vezették keresztül a Pengék a támadásaikat. Be kell vallanunk, hogy Zolki pályára küldésével mintha a középpálya elevenebbé vált volna, de ez sem hozta meg a várva-várt egyenlítést. Igaz, hogy még nagyon az elején járunk, de ennél jóval több kell egy olyan klubtól, aki a feljutást tűzte ki célul.

Lássuk az érdekességeket dióhéjban a forduló további meccseiről:

Az Atlétások hazai pályán 0-2-ről tudtak fordítani a pont nélkül álló Baglyok ellen, többek között Chris Iwelumo duplájának köszönhetően, pedig már kezdtük kárörvendően dörzsölni a tenyerünket (Charlton 3 Sheffield Wednesday 2).

A Korcsok 3-0-ra elhúztak (Big Steve nyitotta meg a gólok sorát) a Zarándokok ellen, akik kispadjára visszaült Ian Holloway a múlt heti vesekőgörcs miatti távolléte után, de nem volt nagyon elégedett a látottakkal, még a gyors két szépítő gól ellenére sem (Barnsley 3 Plymouth 2).  

Egyelőre mind Fowler, mind Hasselbaink bemutatkozása várat magára a Kékmadaraknál, akik ellenében az Égszínkékek egy kis szerencsével ugyan (a csereként a 84. percben beálló ex-Bőgatyás középhátvéd Darren Purse tizit rontott a ráadás perceiben) de elhozták a három pontot a Ninian Parkból, ami nagy fegyvertény: nem sok klub büszkélkedhetett ezzel a tavalyi idény során sem (Cardiff City 0 Coventry 1). 

A Szentek Surman távoli lövésével egyenlítettek a Fazekasok ellen, majd vették át a vezetést Rasiak és Viafara révén, ami ugyan egygólosra olvadt, de végül sikerült megtartani Burley mester megkönnyebbülésére (Southampton 3 Stoke City 2).

Freddy Eastwood (reagálva a lakókocsis vándorcigányos kommentre: aki fényképes autogram-kártyát szeretne kérni a Freddy gyerektől, biztos ami biztos a klub címét írja a borítékra) szombaton ott folytatta, ahol szerdán abbahagyta: az ő két góljával fordítottak a Farkasok, elkerülve egy klassz kis blamát a Tengerpartiak ellen (Wolverhampton Wanderers 2 Blackpool 1)

A forduló meglepetését hozta az az összecsapás, amelyiken a Rókák szétcincálták a Lódarazsakat, (ami után még érthetetlenebb az Őrült/Veszett Kutya eltávolításáról szóló, a vasárnapi tabloidokban megjelent pletykák), Marlon King büntetőből szépített, amit Fülöp kapus nem foghatott (Leicester 4 Watford 1). 

Nick Barmby korai sérülése ellenére otthon tartották a három pontot a Tigrisek (akiknél Myhill kapus a cserepadon ült), bár a veterán és pályafutása alatt minden poszton és minden csapatnál megforduló Dion Dublin még egyenlíteni tudott (Hull 2 Norwich 1).

Intelligentleman vezérletével (Edward maga részéről egy tizenegyes értékesítésével iratkozott fel az eredményjelző-táblára) magabiztosan kerekedtek felül az U-sok a Liliomfehéreken, akik egyre nagyobb szarba látszanak kerülni, úgy hogy még gólt sem szereztek (óh, David Nugent) az eddigi 3 forduló alatt (Preston North End 0 Colchester 3). 

A Vaskó Tamást nélkülöző Vörösbegyek a friss igazolás Lee Trundle két gyors egymásutánban szerzett szépségdíjas találatával intézték el a Vast (érdekesség, hogy a meccs összes gólja kilenc perc alatt esett), akiért viszont továbbra is nagyon szorítunk: Hajrá Vas! (Bristol 2 Scunthorpe 1).

A vasárnapi mérkőzésen a senki által nem várt jó kezdést követően a Sasoknak Megállj!-t parancsoltak a Traktoros Fiúk, ami nagyban a Király-utód Speroninak (akit ki kellett volna egyébként állítani) köszönhetően végül nem lett nagyobb arányú vereség (Ipswich Town 1 Crystal Palace 0) .

A 3. forduló után a tabella furcsa képet mutat: egyenes feljutó helyen azonos pontszámmal állnak az Égszínkékek és a Traktoros Fiúk, a Farkasok, a Fazekasok, a Lódarazsak és az U-sok foglalják el a rájátszást érő helyeket, míg jelen állás szerint a Parkőrök (eggyel kevesebb játszott meccsel), a Liliomfehérek és a Baglyok esnének ki.

A legközelebbi posztunkban az NST hagyományait követve beállunk a sorba és megpróbáljuk megjósolni a 4. forduló összecsapásainak végeredményeit. A jóslással rendszeresen minden forduló előtt jelentkezni fogunk, de ha időnk engedi beszámolókat is adunk majd közre a Championship érdekesebb meccseiről.