Rafael Marquez, Mexikó csapatkapitánya péntek reggel arra ébredt, hogy furunkulus-szerű képződmény ütötte fel a fejét seggének bal partján, vészesen közel az aranyeréhez. Ez bizony nem tréfadolog, komoly szövődményei lehetnek, súlyos esetben akár amputálhatják is a szóban forgó testrészt, így orvosai tanácsára Rafa nem kockáztatta meg a Copa América kisdöntőjében a pályára lépést.

Ezzel igazából már magunktól is rájöhettünk, hogy mekkora erőfeszítés várható a zöldektől, de Sanchez főnök még erre is ráduplázott, hogy biztosan senki ne maradjon otthon szombat este a harmadik helyről döntő mérkőzés miatt. Kijelentette ugyanis, hogy az ő legfontosabb feladatuk idén a Golden Cup volt (a döntőben vereség az USA akkor még teljes vértezetben pompázó gárdájától), ide meg csak azért jöttek, hogy ha lehet, eljussanak a legjobb négyig. Jó, hogy nem azzal jött, hogy beszáll ő is egy félidőre…

Ezzel szemben Uruguay úgy kezdte a meccset, hogy szemernyi kétségünk nem maradt, számukra igenis értékkel bír az a bizonyos bronzérem. Elsősorban aktív baloldaluknak köszönhetően (Pereira és Garcia beadásai révén) többször helyzetbe kerültek, rögtön az első percben Abreu szép kapáslövése süvített el a mexikói diszkókirály kapuja mellett, majd a 21. percben megint ő veszélyeztetett, ám ezúttal már sokkal sikeresebben, hiszen a védőjét túlugorva bebólintotta a természetesen ismét balról érkező centerezést. Ennyi noszogatás arra elég volt Mexikó számára, hogy egy kicsit előrébb merészkedjenek és néhányszor el is jutottak a kapuig, Morales például parádés kapáslövéssel kínálta meg Carinit, majd következett a mérkőzést eldöntő momentum.

Mexikó nem kapott meg egy tizenegyest, pedig megérdemelte volna. Aztán megkapott egy másikat, amit nem érdemelt meg, a bűnbánó bíró pedig extraként ki is állította a szerinte szabálytalan Luganót. Történt, hogy egy veszélyes helyről megítélt mexikói szabadrúgás előtt a sorfalban enyhén homo-erotikus jelenetsort követően az uruguayi bekk meglegyintette ellenfelét. A szabadrúgás a kapufán csattant, a kretén spori pedig bűntudattól hajtva büntetőt ítélt és eldöntötte a meccset. Az meg már azért elég nagy cink lett volna, ha innen nem húzza be Mexikó, a mérkőzést eldöntő gólokat mindenki nézegesse, mert jó szívvel ajánljuk mindkettőt. Guardado gólját különösen, bár kicsit mellényúl Carini, de azért ritkán látható nagy gól és tovább erősíti azt a meglátást, hogy egy lövés erejéről akkor kapunk valós képet, ha az a kapufáról pattan tovább. Esetünkben be.


Bemelegítésnek nem volt rossz, lássuk azonban a Copa América legfontosabb mérkőzését, a Brazília – Argentína döntőt. Ahogy korábban említettük, ez az összecsapás a világ futballjának meghatározó párbaja, a két gigásznak a vasárnapi a 106 mérkőzése lesz egymás ellen. Az eddigiek 38 brazil siker mellett 37 argentin győzelmet hoztak 30 döntetlen mellett, ezek összesített gólkülönbsége 161-153 a gauchók javára. Három hónnappal egy bizonyos Gavrilo Princip szarajevói merénylete után játszották az első mérkőzésüket, melyen 3-0 arányban nyert Argentína, de további kiemelkedő közös élményeik is háborúkhoz köthetők, hiszen a legnagyobb arányú Brazil győzelem 1945-ben esett meg (6-2), míg a legkomolyabb argentin alázás öt évvel korábbra datálódik és eggyel még nagyobbat sebez: 6-1.

A címvédő Brazília úgy kezdte a Copát, hogy kopaszra verette magát Mexikóval, majd magukat kicsit összekapva elég simán elmeneteltek az elődöntőig, elsősorban Robinhónak köszönhetően. A támadósor egyetlen olyan tagja, aki egy A válogatottban is kezdő lehetne pompás formában játszik, 6 góljával vezeti a góllövőlistát és biztos helye van a Copa álomcsapatában is. A védelem többé-kevésbé kompletten érkezett, de ahogy már leírtuk korábban is, a brazil védelemnek azért van általában kisebb szerepe, mert egyszerűen nincs az ellenfélnél a labda, ami a középpályásoknak és a csatároknak köszönhető. Ez a két sor viszont elég harmatos – természetesen brazil léptékkel mérve. Ebben a mezőnyben azonban még ez is elég volt ahhoz, hogy bejussanak a döntőbe, bár Uruguay ellen nagyon közel álltak a kieséshez, de az égiek velünk voltak és nem hagyták, hogy dél-amerikai klasszikus nélkül pörögjön le a Copa América. Az általános vélekedés szerint ez a brazil válogatott kevés lesz ahhoz, hogy méltó ellenfele legyen ősi ellenségének, mi mégis azt gondoljuk, hogy mindenképpen érdemes lesz megnézni őket.

Ezzel szemben Argentína lenyűgözően erős csapattal vágott neki a kontinensviadalnak. Pedig a csapat gerince ugyanúgy Európában játszik, mint ellenfele hiányzói, náluk mégis felsorakoztak a zászló alatt a legjobbak és teszik a dolgukat. Jól, eredményesen, látványosan. Riquelme játékára olyan hatással volt a hazatérés, mintha Baden-Badenben töltött volna egy rekreációs szezont, ismét a legjobb arcát mutatja és nemcsak gólerős, de tökéletesen mozgatja az erre egyébként is roppant fogékony társait. Messi tökéletes játékos, öröm nézni, amit a pályán művel, Tévez pedig szintén kiváló játékkal szoktatja magát az előtte álló manchesteri feladatokhoz. Veron új szerepkörben is remekel, de mivel a döntőben valószínűleg nem játszik, talán megnézhetjük a kicsit talán már örök ígéretnek elkönyvelt Aimar játékát is a Mascerano – Cambiasso mészáros pár mellett. Brazília ellen természetesen a motivációval sem lesz gond, ha pedig valaki figyelmesen nézegette a fent citált statisztikákat, azt is láthatja, hogy bizony az örökmérleg kiegyenlítése is az ablakban van.

Nem vállalkoznánk tippelésre, hiszen egyrészt szarok vagyunk benne, másrészt ez egy ilyen téttel bíró találkozón egyébként is értelmetlen lenne, de annyit mindenképpen szeretnénk megjegyezni, hogy Argentína várakozásunk szerint nem fog kegyelmet osztani és nem áll le rossz szokásához híven akkor sem, ha megszerzi a vezetést. Mi ezt várjuk, meg persze a meccset, de azt nagyon.