Nyilván nem mi vagyunk az egyetlenek, akik az 1994-es focivébé után azért imádkoztunk, hogy Bolívia válogatottja soha többé ne jusson ki semmilyen világversenyre. Az akkor a kvalifikációs meccsek során Brazíliát is megverő, a szintén szerencsétlenül végző Kolumbiával együtt a torna Titkos Esélyesének és Sötét Lovának kikiáltott csapatnál jobban az USA-ban talán csak a görögök égtek le. Egyetlen döntetlent sikerült összehozniuk Dél-Korea ellen, a két elméleti sztár, Erwin "Platini" Sánchez és Marco Etcheverry közül csak az utóbbi vétette észre magát, amikor rögtön a címvédő németek elleni nyitómeccsen kiállítatta magát. A mai nap emlékezetes örökké emlékezetes lesz nekünk, Bolívia-gyűlölőknek, ugyanis nagyon úgy tűnik, a zöld-fehérek soha a büdös életben nem jutnak már ki világbajnokságra. A rossz hír viszont az, hogy ezt a FIFA-nak megint csak egy, a világszervezetre oly jellemző méretes baromsággal sikerült elérnie.

Az ugyanis a helyzet, hogy Blatter és bandája szerencsére még nem teljesen végleges döntése értelmében nemzetközi meccseket ezentúl tilos 2500 méteres tengerszint feletti magasság felett játszani, mert az egészségtelen. Eddig senkinek nem lett ugyan ilyesmitől semmi baja, de védeni kell a játékosokat. A FIFA döntése a világ öt országával csesz ki, de azokkal alaposan. Az egyik ezek közül Bhután, ahol a főváros, Thimphu a maga 2736 méterével már bőven a halálzónában van. Szerencsére Bhután 196. a FIFA világranglistáján, úgyhogy miattuk senki sem fog sírni, a nemzeti válogatott egyetlen, Montserrat szintén nagyon erős csapata ellen vívott meccsét jegyzi csak a világtörténelem, de azt se nagyon.

Négy dél-amerikai ország viszont most alaposan és csúnyán megszívta. Kolumbia fővárosa, Bogotá 2619 méter magasan fekszik, az ecuadori Quito 2763-on, a bolíviai Sucre pedig 2783-on, bár ők rendszeresen az ország legnagyobb városában, a 3600 méteren található La Pazban játsszák fontos meccseiket. Ugyanezzel a trükkel él Peru is, ahol a főváros, Lima alacsonyan van, Cuzco városa viszont 3300 méter felett. A négy ország nagyjából ugyanúgy reagált a FIFA döntésére: ez bizony az Andok focikultúrájának szándékos meggyilkolása. Luis Chibironga, az Ecuadori Labdarúgó Szövetség elnöke szerint "maga Blatter ígérte meg 1996-ban, hogy nincs gond a magassággal, erre tessék". Jorge Luis Pinto kolumbiai szövetségi kapitány szerint "azt akarják, hogy az Andokban örökre elfelejtsük a focit", a legmesszebb pedig a bolíviaiak mentek, akik azt tervezik, hogy a fehér imperialista hatalmakat egyébként is gyakran ostorozó Evo Morales államelnök vezetésével küldöttséget menesztenek Svájcba, hogy jól beolvassanak Blatteréknek.

Nem kell ahhoz sok fantázia, hogy elkezdjünk e négy válogatott hagyományos ellenfeleire, a magaslaton a legtöbbet szenvedő országokra gyanakodni. Az argentinoknak és a braziloknak nagyjából mindegy, mert ők úgyis minden vébére kijutnak, de az Andok csapataival a maradék helyekért küzdő többiek, Uruguay, Paraguay, Chile és Venezuela nyilván mószeroltak egy kicsit a FIFA-nál. Igyekezetük érthető, a FIFA döntése viszont szánalmas.

2500 méter felett focizni ugyanis nem egészségtelen. Egyáltalán miért pont ezt a magasságot jelölték ki? Ha háromszáz méterrel lejjebb viszik a határt, akkor például a 2216 méter magasan lévő mexikóvárosi Azteca-stadiont is be lehetne zárni, pedig az 1970-ben ott Carlos Albertónak jobbra passzoló Pelé, vagy az 1986-ban a komplett angol válogatottat kicselező Maradona szemmel láthatóan nem küzdött légszomjjal. Arról nem is beszélve, hogy amikor az 1978-as világbajnokság pótselejtezőjét a magyar válogatottnak éppen Bolívia ellen kellett lejátszania, a Népstadion 6-0-ja után La Pazban is sikerült 3-2-re nyerni, és Törőcsikék is valamennyien életben maradtak.

Már csak azért is szólni kellene a FIFA-nak, hogy próbálják meg a hülyeségeiket korlátozni, mert ez a nagy aggódás a játékosok egészségéért csak rosszul végződhet. A tengerszint feletti magasság felett például a nagy meleg és a szörnyű hideg is zavarhatja a játékosokat, úgyhogy az Afrika-kupát és az orosz válogatott hazai meccseit szeptember és június között sürgősen be kell tiltani. Ezután ügyeljünk arra is, hogy nagy esőben és erős szélben azonnal le lehessen fújni a meccseket, hiszen ezek jó eséllyel náthát okozhatnak, és sürgősen kötelezzenek minden stadiont, ahol az öltözőkből csak lépcsők segítségével lehet eljutni a pályára, hogy ezeket tolókocsiknak való rámpával helyettesítsék.

A Nou San Trafford innét is tiltakozik a foci uniformizálása és rózsaszínre színezése ellen. Blatter, takarodj!