Az, hogy a nemzetközi sportszervezetek csak egy kicsit korruptabbak és sötétebbek, mint egy közbeszerzési pályázat egy kelet-európai főváros metrójának megépítése előtt, eddig is közismert tény volt. Mint ahogy az is, hogy néhány műkorcsolya-pontozóbírót és a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot leszámítva a különböző nemzetközi futballszervezetek jelentik azt a mélypontot, amit magukra adó maffiózók is csak bottal mernek megpiszkálni. Az viszont egészen új, hogy egy UEFA-elnök is beismerje, a választási program és a kormányprogram az két külön műfaj. (Urbán László, 1998.)

Michel Platini 2007 januárjában azzal tudta 27-23 arányban legyőzni Lennart Johanssont az európai focikirályságért, hogy a domináns nagyhatalmakkal szembemenve fűt-fát beígért minden lúzerszövetségnek Andorrától Magyarországig. Minket speciel nem győzött meg, hiszen nagyon okosan kitartottunk Johansson mellett, aminek a lengyel-ukrán EB-rendezés képében meg is lett az eredménye, a többi kispályással viszont simán meg tudta etetni ígéreteit.

Ezek az ígéretek mind egy téma körül forogtak: több hatalmat az elnyomott törpéknek! Platini például belengette, hogy ha őreá szavaznak, ő bizony véget vet a Bajnokok Ligája egyhangúságának, mert ott "túl sok az angol, spanyol, olasz és német csapat". És azt is, hogy az Európa Bajnokság résztvevőinek számát felemelhetik 16-ról 24-re, amivel még olyan országok válogatottjai előtt is felcsillant a kontinensbajnokság reménye, amelyek egyébként Máltát sem képesek megverni.

Az eheti France Footballnak nyilatkozva Platini azonban nagyjából minden ígéretét visszavonta, ráadásul figyelemre méltó pofátlansággal. "Öt éve még meg akartam reformálni a BL-t, de azóta sokakkal beszéltem és sok mindent megértettem, és teljesen megváltozott a véleményem" – mondta például, és ne lepődjön meg senki, ha ez a csodálatosan cinikus formula hamarosan közép-európai politikusok szájából köszön vissza. A francia most már csak egyfajta "kiegyensúlyozási tervről" beszél, amelyet hamarosan benyújt az UEFA mindenféle gittegyleteinek, és amely még csak ráncfelvarrást sem jelent majd a BL jelenlegi arculatán. És nem lesz 24 csapat sem az EB-n, mert az "érdektelenné tenné a kvalifikációs sorozatot", maradunk a 16-nál.

Miután kellően felháborodtunk Platini aljas erkölcstelenségén, jegyezzük azért meg, még mindig jobb így, hogy ő bizonyul gyáva, hazudós kukacnak, mint hogy tönkrevágta volna az európai klub- és válogatott-futballt. 24 csapatos EB? Na ne szórakozzunk már, 16 jó válogatott is alig van a kontinensen, pontosan emlékszünk a lettek szereplésére Portugáliában, és norvég-szlovén meccseket sem nagyon igénylünk. Ha még nyolcat hozzácsapnának ehhez a mezőnyhöz, akkor már bosnyák-izlandi csúcsrangadók is lennének.

A BL-helyek újraosztása bár egy fokkal ésszerűbbnek tűnik első blikkre, pont ugyanekkora marhaság. Ennek bizonyítása nagyon egyszerű. Figyeljük meg, hogy azok a kis- és középhatalmak, amelyek a reformok mellett érvelnek, és amelyek futballszerető közvéleménye támogatja is ezeket, valójában mit is szeretnének. Azt, hogy saját csapataik összemérhessék tudásukat a Milannal és a Manchesterrel. A csehek nem azt akarják, hogy a Rapid Wiennel játszhassanak BL-csoportmeccset, az osztrákok pedig nem azt, hogy a Mlada Boleslavval. Tehát még ők sem gondolják komolyan, hogy a jelenlegi rendszert fel kéne borítani, csak azt, hogy legyen szíves az ő stadionjukba is elmenni játszani a Barcelona és a Chelsea. Ebből pedig a független sportszakértő már le is vonhatja a következtetést: jó ez így, ahogy van.

Azért pedig különösen jól van, mert a jelenlegi 32 csapatos lebonyolítási rendszerbe valójában nem csak a nagy focinemzetek három vagy négy csapata fér be, hanem minden olyan európai együttes, amely igazából megérdemli. Vegyünk el egy helyet a spanyoloktól és adjuk a görögöknek, ami jövőre valami olyasmit jelentene, hogy a Valencia helyett az AEK Athén lenne ott a legjobbak között. Vagy az olaszok negyedik helyét, ami jó eséllyel a Milané lesz, adjuk oda a Sakhtar Donyecknek? A Dinamo Kijev képes magától bejutni a BL-be, és szívesebben nézzük őket a negyedik angollal, az Arsenallal meccselni, mint a helyükre pályázó SV Mattersburggal.

Platini visszatáncolásának persze van egy meglehetősen kellemetlen vonzata is a magyar foci szempontjából, nevezetesen hogy a büdös életben nem fogunk játszani Európa legjobbjaival. Teljesen reális, hogy egyetlen EB-re sem fogunk kijutni a következő néhány évtizedben, és egy BL-szereplés megcsípése is csak marginálisan valószínűbb. Nincs is nekünk ott semmi keresnivalónk, mint ahogy a Platini által most cserbenhagyott csapatoknak sem sok.