Na, mi volt a hétvégi angol forduló legfontosabb eseménye? A Manchester United fájdalmas botlása? A Chelsea még fájdalmasabb botlása? Rio Ferdinand még sokkal fájdalmasabb botlása? A Watford végleges búcsúja Priskin újabb gólja ellenére? E-gyik se-m. Kis segítség: a Fulham-Blackburn meccsen történt, és nem Lawrie Sanchez bemutatkozása a hazai kispadon.

Április 21-én szombaton Nagy-Britannia történelmének egyik legszigorúbb tabuja dőlt meg, aminél nagyobb meglepetés talán már csak a vérfertőzés legalizálása lehetett volna. A BBC legendás fociműsorában, a Match of the Day-ben ugyanis Jacqui Oatley közvetíthette a Fulham-Blackburn összecsapást, és még ha ez furcsa nevéből nem is derül ki egyértelműen (a baloldali képből viszont igen!), a 32 éves, egykor aktívan futballozó, Wolves-drukker szpíker 1 nő.

A közvetítés gond nélkül lezajlott, Oatley nem volt rosszabb (vagy jobb), mint hímnemű kollégái, és bár a MotD fix szakkommentátora, Gary Lineker minimálisan szurkálódott azért, a brit futballtársadalom befogadta ezt az első fecskét. A két jelesebb kivételt Steve Curry, a konzervatív Daily Mail szakírója és Dave Bassett munkanélküli (korábban számtalan csapat edzője, azon kevés angol emberek egyike, akiknek sikerült egy szezonon belül két csapat kiesésében is aktív szerepet vállalnia) jelentették. Curry szerint Oatley vijjog, mint egy sziréna, és egyébként is, a női szpíkereknek már a gondolata is borzasztó, míg Bassett azt állítja, hogy nem csak ő ellenzi ezt a nagy emancipációsdit, hanem mindenki, akit ismer a futball világából, csak sajnos a többiek gyávák megszólalni ebben a szörnyű, politikailag oly korrekt világban.

Most akkor mit gondoljunk erről? Mert valamit muszáj lesz gondolni, ami nyugaton elkezdődik, az hamarosan hozzánk is megérkezik, úgyhogy jobb lesz határozott véleményt kialakítanunk azelőtt, hogy Csisztu Zsuzsát odaengednék egy BL-elődöntő közelébe. (Szinte biztosak vagyunk abban, hogy magyar nő még nem közvetített élőben focimeccset, legfeljebb stúdióbeszélgetésekig eresztették, de ha valaki máséképp tudja, az jelezze a kommentekben. És azt is érdekes lenne megnézni, hogy még milyen sportközvetítések vannak, amik közelébe soha nem mehetett magyar asszony vagy lány. A vízilabda esélyes és a birkózás is, de mi van még?)

Azt ismerje el kiindulópontként minden szüfrazsett-meggyőződésű focibuzi is, hogy a női szpíker gondolata furcsa. Az incesztusos hasonlattal persze csak vicceltünk, de aki egész életében bámulta a meccseket a tévében (tehát minden rendes ember), annak gyakorlatilag a sejtjeibe is beleivódott, hogy az eseményeket Szepesi vagy Knézy vagy Vitár Robi bácsi vagy Hajdú B. közvetíti. A focinéző ember életét végigkíséri egy-két hang, ezek a hangok pedig eddig mindig férfiaké voltak. És nagyon-nagyon nehéz elképzelni, hogy ezentúl ez ne így legyen.

Ennek ellenére mégis az a Nou San Trafford Hivatalos Álláspontja, hogy próbáljuk meg. Fogalmunk sincs, hogy ki az a nő, aki ma Magyarországon színvonalasan tudna focimeccset közvetíteni, ugyanakkor azt is látjuk, hogy férfi sincs sokkal több. Én szívesen leküzdeném minden idegenkedésemet az újtól, ha a női hang felbukkanása egyúttal azt is jelentené, hogy eltakarodnának a fociközvetítések közeléből az olyan halál bénán macsóskodni próbáló fordulatok, mint például a “jó estét az uraknak, kitartást a hölgyeknek”. Sőt, az ilyeneket kultiválókat (Léderer Ákos, téged vádlunk, meg az inkompetens haverjaid) is nyugodtan le lehetne cserélni fiatal, ambiciózus és szakértő hölgyekre. Vesztenünk nincs mit.