Teljesen érdektelen, de valahol mégis bosszantó, hogy megint egy hajrában esett gól miatt nem állhat az élre a Juventus: legutóbb Harzsa a lefújás előtt bevágott büntetője miatt a Genoa tölthetett egy hetet a Serie A trónján, most pedig Padalino a 85. percben lőtte be egy másik genovai, a Sampdoria 4. gólját, amivel jelenleg ők az elsők. Magabiztosan lépdel az Inter, amely a Juventushoz hasonlóan nem játszott nagyot, de győzött, ahogy nyert a Milan is, és egyelőre nem szakadt le nagyon. Jön a Roma, amely nagyon megruházta a Fiorentinát, és két újonc, a Bari és a Parma is szépen hasít. Az Atalantánál nem várták meg, mikor szerezné meg első pontját a csapat Conte nélkül, övék az idény második edzőváltása, de Zenga sincs biztonságban az újra elbukó Palermónál. Hajtás után összeharangozzuk a Serie A 4. és 5. fordulóját, amelyben eltűnnek a száz százalékos csapatok a ligából.

Zokogva hallgatja az ember Ranierit, ahogy óva inti játékosait attól, hogy bármi váratlant csináljanak. Maradjanak az egyszerűnél, semmi flikk-flakk, cukor nélkül, feketén jó lesz, köszi. És pont akkor, amikor ezen bosszankodni kezdenél, a Roma megrázza magát, és úgy megrakja a Fiorentinát, hogy csak zörög. A firenzeieknek egyetlen másodpercre sem volt esélyük, Totti vezérletével fél óra alatt kettőt vágott a Roma, és még az első félidőbe belefért De Rossi 15 méterről (!) a kapufa mellé küldött fejese. Prandelli lamentált is egy sort, hogy ilyen rosszul még nem játszott a csapata a keze alatt, mi pedig igazolva láttuk egy korábbi megjegyzésünket, miszerint érezhető a Fiorentinában ugyanaz, mint tavaly: bárkit, de közben bárkitől. Egyik csapat sem lesz versenyben a bajnoki címért, de nem is ez a cél egyiknél sem. (Roma-Fiorentina 3-1)

Az Inter és a Juventus igen megszenvedett, mindkét csapat győzelméhez egy-egy extraklasszis teljesítmény kellett. A milánóiaknak jó hír, hogy náluk ezt egy csatár szállította, Milito pontosan azt hozza, amit a Genoában: zártláncú videórendszerként járőrözik a tizenhatos környékén, és minden egyes hibát azonnal megbüntet. Torinóban viszont kicsit más volt a helyzet, a Livorno elleni 2-0-hoz egy félidei jó játék, és Gianluigi Buffon kellett, aki hatalmas védésekkel hozta a pontokat. Az már kevésbé mutat jól, hogy egy feljutó kiscsapat ellen neki kell nyolcast kapnia a Gazzettától, de egyelőre, és főleg ebben a felállásban bőven belefért. Az már most látszik, hogy ez a két csapat nagyon kilóg a mezőnyből, ahogy az is, hogy az is körvonalazódik, melyik miben bukhat fel. A Juventusnál ez elsősorban a sérülések, és hiányzók és egészségesek aránya, és posztjuk lehet kérdéses, mert Giovinco sajnos már a Livorno ellen sem képes lendületet vinni a játékba (szomorú volt a látni De Cegliével a cseréjét). Az Internél a középpálya és a csatársor összeköttetése a kulcskérdés, amit Sneijder ha megold, nagyon jól megold, de ha épp aznap nem, akkor sehogy sem (erre a mondatra különösen büszke vagyok), van viszont egy Balotelli, akire ugyanez igaz. Konklúzió: a kettőből egynek jó napja kell, hogy legyen az Inter sikeréhez, mert nem fog mindenki gólokat rúgatni velük, mint a Cagliari. (Cagliari-Inter 1-2, Juventus-Livorno 2-0)

Recsegve-ropogva, de nyert a Milan is, ráadásul megérdemelten, de a Bologna leverése nagyjából egyenértékű a Siena legyőzésével. Seedorf nagyon okos gólja (és persze a hétközi Marseille-i győzelem) egy időre még elhessegeti a felhőket, de amikor az ember azt hallja, hogy Ronaldinho visszavonulni készül, nehéz rózsásnak látni a dolgokat. Nyilván nem fog, de hogy nem is ő fogja kirántani a sárból a megfeneklőben levő Milan-szekeret, az is biztos. Nesta mellett a másik örömhír Abate, már csak Baresi, Costacurta és Maldini hiányzik, hogy a középpálya védekezési hiányosságait kiküszöböljék. (Milan-Bologna 1-0) A kicsi Chievo úgy taknyán tenyerűte a Genoát, ahogy még sok más olyan csapatot is fog, amelyik lazázni indul Veronába. A Csacsik tíz perc alatt nagyjából el is rendezték a dolgokat, Bogdani előbb kiharcolt egy büntetőt, majd 23 centiméterről megszerezte idei első gólját, majd később ugyanígy tett Pellissier is. A Genoa a második félidőben már meccsben volt, de Floccari szépítése után megkapták a harmadikat, így végül elég sima vereség lett a vége. Hangsúlyozzuk, nem azért, mert a Genoa nem jó csapat, hanem azért, mert a Chievo az. (Chievo-Genoa 3-1)

Jár egy barack az újoncoknak a Livorno derekas helytállása mellett is, hiszen a Bari egy büntető elhibázva verte agyon az Atalantát (4-1), a Parma pedig (ígérem, utoljára sütöm el) a bajnokesélyes Palermót verte az ex-szicíliai Zaccardo góljával (1-0). Az első győzelmét arató Bari egyébként is veretlen még, a Parma viszont egy vereségével is jobban áll, pillanatnyilag az élmezőny tagjának tekinthető. Angelo Greguccinak megköszönték rövid bergamói ténykedését, a helyére Conte ül, aki ugye pár hónapja még a Barit juttatta az első osztályba.

Donadonira maximum egy tál félig kihűlt lencsefőzeléket bíznék pörkűttel, nem egy olyan csapatot, amelyikre iszonyatos pénzösszegeket költöttek a nyáron. Talán ő lesz a következő kirúgott, mert az mégsem járja, hogy – bár a sorsolásuk nem könnyű – négy forduló után még mindig nyeretlenül álljanak. Az Udinese elleni iksz csak annyiból meglepő, hogy nem esett gól, egyébként maga a meccs is jó volt, sok helyzettel, jó kapusokkal, meg minden ilyesmivel. (Napoli-Udinese 0-0) Elindult a Catania is, hogy nem mindjárt győzelemmel, arról a padról beszálló Cruz gondoskodott, aki 17 idei gólja közül lőtt egy formásat. A Laziónak nem volt nagy hete, a hihetetlen módon elbukott EL-meccs után nem sikerült nyerniük a nulla ponttal szerénykedő szicíliaiak ellen sem. Hat a Pandev-átok, úgy néz ki. (Catania-Lazio 1-1) A listavezetőt hagytuk a végére: a Sampdoria nagyon simán lelépte a Sienát. A kiváló rajt értékét növeli, hogy a győzelmekből egyelőre nem feltétlenül a két zászlóvivő, Pazzini és Cassano veszi ki a legnagyobb arányban a részét. A nagy feladat csak most következik, szerdán az első fajsúlyos ellenfél következik a megtépázott Fiorentina képében. (Sampdoria-Siena 4-1)

Csupa rangadónak látszó tárgy közelít felénk a hét legszomorúbb napján. A végtelen szerdán Genovába utazik a Juventus, az Inter a Napolit fogadja, az éllovas Samp pedig Firenzében készül elveszíteni csupa Bikaszemet mutató lőlapját. Jelentősnek mondható az Udinese-Milan is, ugyanez a helyzet a Palermo-Romával, de összecsap a két legszomorúbb csapat is, és kiderül, milyen irányt vesznek a Lazio-Parma szereplői.

Genoa-Juventus 1-1
Tavaly szégyenletes meccsen ver(et)ték meg a Juventust a Marassiban, ez idén nem fordulhat elő még akkor sem, ha a vendégektől megint dögrováson lesz a fél csapat. Egyébként ezer szállal kötődnek egymáshoz, Gigi gyerekkora óta Genoa-tifoso, Gasperini pedig nemcsak játékosa és edzője volt a Juvénak, de elég komolyan szóba került a neve, amikor Ranierit kiterelték a városhatárba. A Genoa igazából nem gyengült akkorát, Motta helyén Harzsa nem sokkal rosszabb, a Militóért kapott zsugából pedig alaposan bevásároltak csatárokból, és tapasztaltabb, érettebb is lett egy évvel a csapat. A Juventus megint kulcsjátékosok hiányoznak, ráadásul a tengelyből: Cannavaro és Diego nélkül ez a túra igen nehéznek ígérkezik. Hallottunk olyat is, hogy Giovincóban már annyira nincs hite Ferrarának, hogy Camoranesit húzza be a két csatár mögé, amit nem pártolunk teljes mellszélességgel. Benne van egy ocsmány 0-0 is, rengeteg rugdalózással, mert mindkét csapatban akadnak erre hajlamos játékosok, de valamiért egy izgalmas, jó meccset várunk.

Inter-Napoli 3-0
Ha edzőt cserélne a két csapat erre a meccsre, akkor is hasonló lenne a végeredmény, valami egyelőre nagyon hiányzik ebből a Napoliból. Talán Lavezzinek kellene végre összekapnia magát. Az Inter általában megszenved a Napolival, de ez most habkönnyűnek tűnik innen.

Fiorentina-Sampdoria 2-1
A firenzeieket fűti a vágy, hogy megmutassák, csak kisiklás volt a római horror. Ehhez tökéletes ellenfél a Samp, amely meggyőzően alakítja a nagycsapatot, de még nem eléggé. Mutu beindul, köll a gólprémium, mint egy falat kenyér.

Udinese-Milan 3-2
Seedorf aszonta, megküzdöttek a Bolognával, de már látott biztató jeleket. Na, hát ez kevés lesz Udinében, ahol egyrészt a fél olasz válogatott tobzódik a támadósorban, de védekezni is jól tudnak, ha a helyzet úgy hozza. Sok gólt, jó meccset látunk ikszes hazaival.

Palermo-Roma 0-0
Az edzőfaló azt mondja, Zenga biztonságban van, de ha a Roma összesen három támadásából egyet góllal fejez be, és a szicíliaiak ki találnak kapni, az egykori kiváló kapus újra röppályára áll, azt le merjük fogadni.

Lazio-Parma 2-1
A Lazio nem annyira félelmetes, hogy a Parma sündisznóállásba vonuljon, ahhoz viszont elég jó, hogy egy kijjebb jövő, közepesnél eggyel jobb ellenfelet lebombázzon. Egyébként is rájuk fér, hogy valamit alkossanak a szomorú hét után.

Atalanta-Catania 2-0
És nagyjából ugyanennyi lenne Conte nélkül is, mert a bergamóiak nem annyira rosszak, mint azt a start mutatta. A Catania viszont pont annyira nem jó, hogy még az egy héttel ezelőtti Atalanta is leverné, Morimoto ide, Mascara oda.

Siena-Chievo 1-1
A kiárusított Roburnak nagyon meg kell szenvednie, ha jövőre is az első osztályban akarnak virgonckodni, de a Chievo kemény falat. Főleg, ha Yepes épp nem gondolja majd úgy szoros állásnál, hogy belepaskol egyet a labdába, hogy aztán társai kérdő tekintetére hasonló reakcióval válaszoljon.

Bari-Cagliari 2-2
Teljesen mindegy, mi lesz, ne lepődjön meg senki, ha tavasszal a szárdok az EL-helyekért fognak versenyezni, nekik védjegyük, hogy ősszel nem szeretnek pontot szerezni. A Bari viszont beindult, őket még elviszi a lendület egy darabig. Ebből egy élvezetes döntetlent nézünk ki így elsőre.

Bologna-Livorno 0-0
Erről nagyon nincs is mit mondani.