Péntek éjjel még nem sokan gondolták, hogy a hétvége egyik legnagyobb nyertese a ManUnited lesz. Pedig az Arsenal sima győzelme mellett, minden nekik kedvezett. A Pool hozta az eddig is mutatott játékát, de ezt már csak egy ponttal díjazták, a Chelsea meg elindította a Spurs idényét. Volt 24 gól, hárman a saját kapujukat is bevették, hárman meg büntetőből sem tudtak eredményesek lenni. Lapozás után mindezekről, egy tökéletes visszatérésről és a mi jó idénykezdésünkről is olvashattok.

Kezdjük a nagyokkal. Még szombat délután lépett pályára az Arsenal. Sokan féltették előzőleg az Ágyúsokat, mert a jól startoló - az Old Traffordon is döntetlent elérő - Newcastle érkezett az Emirates-be. A félelmek nem igazolódtak be, mert a United nem fektetett sok energiát a mérkőzésbe, és a már jólmegszokott 3-0-lal mehettek haza (a NU - Arsenalra már most 0-3-at tippelünk). Valamennyire a hazaiak jó játéka is várható volt, mert a visszatérő Fabregas-szal már a BL-selejtőzőn is meggyőzően muzsikáltak a Wenger-fiúk. Az első félidőben szinte minden eldölt. Van Persie értékesítette  büntetőjét (a fordulóban egyedüliként) és ziccerét is, míg a másik oldalon Owen - tőle szokatlanul - kihagyta az egyetlen lehetőséget. A második etap már csak formalitás volt, de a hazaiak láthatóan élvezték a játékot. Eboue, Denilson, Nasri és Vela jó játéka nagy valószínűséggel komoly nyugalmat hoz a londoniak híveinek. Keegan meg örülhet, hogy egy ponttal gazdagodtak a két idegenbeli meccsükön. Arsenal - Newcastle 3-0

Vasárnap a két százszázalékos nagyágyú következett. A Chelsea-t pont ellenkező előjelek miatt féltették, mint az Arsenalt, mert az a Tottenham érkezett hozzájuk, akik ugyanúgy pocsékul kezdték az idényt, mint egy éve. A vészharangot kongatóknak igazuk lett, mert kettő pontot elherdáltak a hazai kékek. Pedig jól indult számukra a meccs. Lampard gyönyörú emelését bravúrral hárította Gomes, majd Essien kapufája utáni szögletből Belletti talált be. Lelki szemeinkkel már láttuk a megszokott egynullás győzelmet, amikor a szünet előtt Lampardról - kissé szerencsétlenül - Bent elé pattant a labda, aki köszönte és belőtte az egyenlítő találatot. Mindenki óriási Chelsea rohamokat várt a második félidőben, de ehelyett egy dögunalmas 45 percet láthattunk. A Spurs okosan tartotta az eredményt, Lampardék meg csak szenvedtek. Ráadásul az utolsó negyedórára emberhátrányba is kerültek a hazaiak*, így maradt a békés döntetlen.

Mint ígértük, messzemenő következtetések nem nagyon akarunk levonni ennyire az elején, de azért a Chelsea-nél komoly gondok lehetnek a támadások befejezésénél. Drogba sokszor (most is) sérült, Anelka nagyobb hangulatember, mint Tököli Attila, a többiekről meg ne is beszéljünk. A középpályától meg senki sem várhatja, hogy 30-40 gólt termeljen egy idényben. A Spurs meg még mindig sötét paci. Az orosz center érkezése is lutri, az újoncok meg nem villognak annyira. Modric jó lesz azért, de Bentley-nél a meg vagyok elégedve mert ideigazoltam attitüdöt véljük felfedezni. Több a zselé, mint a teljesítmény. Chelsea - Tottenham 1-1

A Liverpool abban a tudatban futott ki a Villa Park gyepére, hogy győzelme esetén pontelőnnyel vezetheti a PL tabelláját. Ezzel a teherrel nem nagyon tudtak megbirkózni a fiúk. Az eddigi formájukat hozták, de most már malacuk sem volt. Sőt! Torres is megsérült. Maga a meccs nem sok mindenről lesz emlékezetes, annak ellenére sem, hogy Keane kihagyta első ziccerét, és az egyik oldalon bemutatkozott Milner, míg a másikon N'Gog (aki minden bizonnyal N'Gog és N'Magog fia), mert sok értékelhető nem történt. Annyira untuk, hogy néha-néha Dossena-ról Urbán Flóri jutott eszünkbe. Aston Villa - Liverpool 0-0

Nézzük, mi történt a nemnagyok meccsein. Négy egészen nagyarányú győzelem is született. Ebből kettő nagyon csalóka, mert a játék képe alapján, a különbség nem egészen igazságos. Az egyik a Rovers veresége Kelet-Londonban. A Blackburn a meccs hajrájában - egygólos hátrányban -  büntetőt kapott, amit Roberts kihagyott. Majd a hosszabbítás perceiben még kaptak kettőt, így döntetlen helyett méretes zakó állt az eredményjelzőn. Ince szerint, aznap minden ellenük dolgozott. WHU - Blackburn 4-1

A másik, a City győzelme a Fény Stadionjában. Az első félidőben a vendégek csak nyomozták a labdát, de szerencséjükre a hazaiak mindent kihagytak. Aztán a szünet előtt egy labda Ireland elé pattant a tizenhatos belül, amit a kopasz ír bepofozott a hazaiak kapujába. A második félidőben meg nyugodtan kontrázhattak a vendégek. Ezekből Shaun Wright-Phillips kettőt értékesített is. Tökéletes visszatérés, meglepő győzelem, ami tavalyi magasságokba emelte újra a City-t a tabellán. Igaz félő, hogy ez tiszavirág életű lesz. Sunderland - ManCity 0-3

Magyar szemmel a Hull - Wigan volt a legfontosabb találkozó. Hál'Isten, Halmosi nem lépett pályára, így csak a padról kellett néznie, ahogy Heskey-ék tönkreverik csapatát. Steve Bruce-ra lassan úgy tekintünk, mint Ferguson egyik legesélyesebb utódjára. Hull - Wigan 0-5

A Boro is folytatta jó szereplését, annak ellenére, hogy csak a hajrában gyűrte le az egy órát emberhátrányban játszó Stoke-ot. A gólokat azok szállították, akiktól várják: Tuncay, Alves, és az egyik friss igazolás is betalált. Igaz, a saját kapujába (Hoyte). Middlesbrough - Stoke 2-1

A Pompey-nál is betalált egy régi-új igazolás, de aztán kiderült, hogy az is Defoe-é lett. Kezdjük azt hinni, hogy Crouch a kikötővárosiakkal is el akarja játszani, hogy majd fogadni lehessen arra, hogy mikor szerzi az első gólját OKI-mezben. Tény, hogy nem nagyon találja a helyét a csapatban (vagy Redknapp nem?). Csakúgy, mint az egész Everton. Sok a sérült, kevés az új igazolás, és valami nem stimmel a csapategységgel sem. Sokkal jobb rajtot vártunk tőlük. A Portsmouth-tól nem, mert a Chelsea és a MU ellen kezdeni nem egy leányálom, de a szombati produkciójuk nagyon meggyőző volt. Nekünk a forduló meglepetése is. Everton - Portsmouth 0-3

A Bolton - WBA meccs pedig pont annyit hozott, amennyit vártunk. Semmit, még gólt sem. Bolton - WBA 0-0

A hét ...-ja rovatunkba többen is esélyesek voltak. Aktuális lett volna SWP-szel foglalkozni, hiszen brilliánsra sikerült a visszatérése. Lehetett volna Defoe-ról is ódákat írni, mert tökeletesen játszott az Everton ellen. Mi mégis másról emlékezünk meg.

A hét adok-kapokja: Nasri-Barton-Arsenal. Joey Barton ismét bizonyította, hogy miért is ő a legnagyobb köcsög a PL-ben. Szabadulása után Keegan esélyt adott neki az Emirates-ben is, egy abszolut lefutott meccsen. 3-0-nál, a 89. percben cserélték be. Egy perc múlva már produkált is egy szimpatikus becsúszást Nasrival szemben, majd még szimpatikusabban beleröhögött a francia képébe. A francia azonban nem felejtett, és a mezőnyben, a labdától távol, okosan összekoccantotta a kis Joey bokáját. A jogos piros lap helyett csak sárga lett, ami azért jelzésértékű is lehet. A játékvezető kompenzált, mert ő is tudja, hogy Barton egy pöcs egyike a legtaplóbb focistáknak, akit valaha is láthattunk. Ezzel azonban nem volt vége, az Arsenal megmutatta, hogy náluk is létezik csapategység. A következő minutumban Clichy gurított egy pompás kötényt az angolnak, porig alázva őt. Ez már a 94. percben volt, így a hazaiak megúsztak pár csonttörést, mert az kétségtelen, hogy Joey végigrugdosda volna az összes szembejövőt.

A tippverseny első fordulója izgalommentes volt, és papírforma eredményt hozott. Szombaton a boltoni szenvedést telibe találtuk, és az Arsenal meg a Boro győzelmét is megéreztük, míg Adamfark csak a Stoke vereségével szerzett egy pontot. Így vasárnapra sok izgalom nem maradt, és a Pool-meccsén már mi is a gólnélküli döntetlennek szurkoltunk, hogy ne legyen megalázó az első győzelmünk. Ezzel együtt szorosnak tűnő, de magabiztos győzelmet arattunk (5-4). Köszönjünk Adamfark részvételét, és egyben várjuk a következő jelentkezőt. NST - Kommentelők 1-0

Most sem kell mást tenni, mint harmadiknak beküldeni a helyes megfejtést az nst.pl@freemail.hu címre. A kérdéseknél mindig előnybe fogjuk részesíteni a nem google-konform rejtvényeket, így most is ezt tesszük. Íme:

Van der Sar utolsó tizenhatoson kívülről kapott PL-gólját egy olyan játékostól kapta, aki csapattársa egy honfitársunknak, akinek nevelőegyüttese többször volt kupadöntős, első kupadöntőjük évében a Kupagyőztesek Európa Kupájának döntőjében egy olyan játékos szerezte a harmadik gólt, aki később két VB-n is gólt szerzett. Utolsó gólját a nagy világversenyeken azellen a válogatott ellen szerezte, akinek nevét nektek is meg kell adnotok.

Szóval egy ország nevét kérjük, édesanyánk említése nélkül. (a posztot most délután lőttük ki, hogy a megkérdőjelezett esélyegyenlőséget mégis megteremtsük)

*Belletti helyett Kalou érkezett