A 2010-es dél-afrikai világbajnokság F csoportja sokadik ránézésre sem tűnik túl acélosnak. A négyszeres világbajnok és címvédő olaszok mellett, a mindig jó közepeset hozó Paraguay, a világbajnoki újonc Szlovákia és valószínűleg a mezőny leggyengébb csapata Új-Zéland található ebben a négyesben. A négy évvel ezelőttihez képest erőtlenebb olaszok innen még továbbjutnak, és velük mehet Paraguay vagy Szlovákia, míg Új-Zéland csak annak köszönheti, ha nagy zakók nélkül megússza, hogy egyik ellenfél sem arról híres, hogy kitömnék ellenfeleiket.

Olaszország (FIFA-világranglista 5. helyezett)

A világbajnoki címvédő 2006 óta jelentősen meggyengült. Láttuk a 2008-as Európa-bajnokságon tanúsított vergődésüket, ami a keret elhasználtságának és Roberto Donadoni bátortalan taktikájának volt köszönhető. Természetesen, ha a csoportból továbbmennek, egy meccsen lesz esélyük bárki ellen, mint ahogyan két évvel ezelőtt is ők késztették a legnagyobb ellenállásra a végig remekül játszó spanyolokat, ugyanakkor lassan ott tartunk, hogy nincs miért és kiért szeretni a labdarúgásukat. A régi karakterjegyeik megmaradtak. A védekezésre alapoznak, lassítják a játékot lételemük a színészkedés, szükségtelen fetrengés, állandó reklamálás. Korábban azonban szép számban voltak olyan játékosaik, akik közvetlenül a világsztárok közé tartoztak. Csak a legutóbbi évtizedekben Robert Baggio, Del Piero vagy Totti olyan klasszisok voltak, akik miatt az ember leült megnézni egy meccset. Most ilyen játékosaik nincsenek, akik pedig valamikor a világ legjobbjai közé tartoztak, mint Pirlo, azok kiégtek, megfáradtak.

Marcello Lippi a világbajnok kapitány nagy mértékben alapoz az egyszer már győztes csapat tagjaira, ugyanakkor egyértelműen tetten érhető a szándéka, hogy a csapategység és az összhang megteremtésével érjen el eredményeket. Ennek érdekében kihagyta a keretből Tottit, Cassanót és nem vette számításba Mario Balotellit sem, akik képesek konfliktust kelteni a csapaton belül és az edzővel is. Lippi valószínűleg az egyetlen lehetséges utat járja a squadra azzurrával: kialakít egy a külső szemlélő számára unalmasnak tűnő, stabil játékot, amelyben nem az egyéniségek szerepe a meghatározó. A keretbe a régiek mellé bekerült jó néhány olyan játékos, akik az olasz bajnokság avatott szakértőin kívül kevesek számára ismertek. Egyelőre nem tudjuk, hogy Lippi a kezdőcsapat fogatlan oroszlánjaival kerülhet nagyobb bajba vagy a helyükre bekerülő, válogatott szinten tapasztalatlan második vonallal, mint Bocchetti, Cossu, Criscito vagy Pepe.

Hagyományosan a védelem és a középpálya ereje szokta meghatározni az olaszok játékát és mindig akad egy-két jó csatáruk, aki megtalálja azt az egy-két gólt, ami győzelmet hozhat. Jelenlegi keretükben Gianluigi Buffon és talán Daniele De Rossi azok, akik a posztjukon a közvetlen elithez tartoznak. A védelemben senkinek nem volt jó szezonja, Cannavaro és Zambrotta már nem a régi, Chiellini jó, de egy ilyen szezonnal a háta mögött, amit a Juventus produkált nem lehetünk benne biztosak, hogy remek formát fog futni. A középpályán Pirlo lenne a szervező, akinek négy éve csak momentumai vannak, a többiek pedig meg sem közelítik a spanyol vagy angol középpályások szintjét. Legkevesebb gond még a csatárokkal akad. Antonio Di Natale egy jobb olasz válogatottban is megállná a helyét, azzal a képességével, hogy egymaga képes eldönteni meccseket, legalábbis az olasz bajnokság szintjén, míg csatártársai főleg a tipikus olasz góltalálók. Szerintünk Fabrizio Miccoli nyugodtan befért volna még, mert a keretben lévő csatároknál sokkal jobb futballista és nem ártott volna még egy ember, aki nem csak centerposzton tud játszani. Gilardino, Iaquinta, Pazzini és Borriello lényegében ugyanazt tudják és közülük legalább ketten csak perceket fognak a pályán tölteni.
A selejtezőkön veretlenül jutottak túl, ami azért arra enged következtetni, hogy a várt stabilitás, a rutinnal együtt elég ahhoz, hogy gyengébb csapatok ellen ne hibázzanak. Írország és Bulgária voltak a legerősebb ellenfeleik, akik a mostani csoportellenfelekhez hasonló szintet képviselnek. Alberto Gilardino szerezte a legtöbb gólt, szám szerint négyet, amiből hármat az utolsó meccs utolsó negyed órájában lőtt, 0-2-es állásnál, Ciprus ellen.

Sorsolásuk kedvezőnek mondható, mert ha csoportelsőként jutnak tovább, valószínűleg elkerülik Hollandiát és a Dánia, Japán, Kamerun hármas bármelyik tagja ellen lesz esélyük nyerni, így a legjobb 8 közé várjuk őket, ami egy olasz válogatottól átlagos teljesítmény, de idén ennyire hivatottak.

Paraguay (FIFA világranglista 30. helyezett)

A dél-amerikai ország a nyolcadik világbajnoki szereplésére készül és 1994 óta folyamatosan szerepelnek a négyévente rendezendő viadalon. A legkevesebb érzelmet kiváltó amerikai csapat, akiket általában nem is szeret, de nem is utál különösebben senki. Mindig van egy-két európai szinten ismert játékosuk és egy alacsony, gyors emberekből álló csapatuk, ami általában a csoportból való továbbjutás esélyét jelenti a számukra, de semmi többet.

A keretbe tartozó játékosok nagyobb része az amerikai kontinensen rúgja a labdát, ezért közülük nem soknak a játékát ismerjük. A védelem kulcsembere a Mexikóban futballozó Denis Caniza lehet, aki közelít a 100. válogatottságához. A védelem összes pontján bevethető, így 35 éves kora ellenére nagyon számít rá Gerardo Martino szövetségi kapitány. A középpályás sorban két ismert játékos található, a Wolfsburgban futballozó Jonathan Santana és az Olaszországban játszó Edgar Barreto, míg a csatárok között a Benfica centere Óscar Cardozo, a több európai klubból is jól ismert, jelenleg a Manchester City keretéhez tartozó Roque Santa Cruz és a Németországban légióskodó Nelson Haedo Valdez említhető, mint aki képes lehet a világbajnokságon is eredményt szállítani a paraguayiaknak. Hiányozni fog a keretből az a Salvador Cabanas, akit idén januárban fejbe lőttek egy mexikói bárban, miután verekedés tört ki a helyszínen. Szerencsére azóta felépült a csatár, de a világbajnoki keretbe még nem tudott bekerülni.

A dél-amerikai selejtezősorozatból a harmadik helyen jutottak tovább, úgy, hogy hazai pályán legyőzték Brazíliát és idegenben 1-1-es döntetlent értek el Argentínában is, amik azért figyelemre méltó eredmények. A selejtezősorozatban pont az a Cabanas szerezte a legtöbb góljukat, aki az említett okok miatt nem lehet ott a világeseményen. A kvalifikáció könnyen ment, hiszen Brazília után, időben másodikként kerültek ki a világbajnokságra.

A sorsolásuk kedvező, ami a csoportmeccseket illeti, mert Olaszország ellen kezdenek, akik nem az elején szoktak óriási formában játszani, így könnyen elképzelhető, hogy jók lesznek ellenük egy döntetlenre, ami a további két meccs egyikének megnyerésével is elég lehet akár a továbbjutáshoz, ami az elvárt eredmény Paraguay részéről.

Szlovákia (FIFA világranglista 38. helyezett)

Már csak ez kellett nekünk. Nagyjából az utolsó ország Szlovákia volt a régiónkban, aki nem jutott ki az utóbbi 25 évben semmilyen világversenyre, hozzátéve, hogy csak 1993 óta létezik önálló labdarúgó szövetségük. Mint szomszédos országra, természetesen jobban odafigyelünk majd az ő szereplésükre és önkéntelenül is összehasonlítgatjuk őket hazánk válogatottjával. Akármennyire is úgy gondoljuk, hogy hozzánk hasonló képességű csapatról van szó, elismerendő, hogy Európából rettentő nehéz kvalifikálni a világbajnokságra, ezért mindentől függetlenül érdemes lesz odafigyelni arra, hogy mit tudnak északi szomszédaink.

Szlovákia válogatottja sem egy-egy varázslóra építi taktikáját. Két olyan játékosuk van, aki európai szinten ismert. Marek Hamsík, aki a Napoli egyik legjobbja volt az elmúlt két szezonban. Kiváló rúgótechnikával rendelkező, gyors, jól cselező és jól fejelő játékos, aki kiemelkedik a szlovákok keretéből. Tőle várják a csodát és benne meg is van a képesség, hogy vezéregyénisége legyen csapatának. Támadó középpályást játszik, aki minden támadásban részt vesz és rendkívül gólveszélyes is. A másik „sztárjuk” Martin Skrtel, aki a Liverpool belső védője. Magas, erős, neheze átjátszható védő, aki nem egy labdazsonglőr, de képes lehet összefogni a védelmet. Két fiatal szélsőjük, a Chelsea játékosa, Stoch és a szövetségi kapitány fia Vladimir Weiss, aki a Boltonban edződik, még nem bizonyította igazán tehetségét, de mindketten kihasználhatják az alkalmat Dél-Afrikában, hogy berobbanjanak a köztudatba. Csatárposzton lehetnek problémáik a szlovákoknak, hiszen legismertebb támadójuk, Robert Vittek, akinek pár éve volt egy jó szezonja a Nürnbergben, amikor 16 gólig jutott, de azóta lefelé ível a karrierje.

A selejtezők egyik legnagyobb meglepetését okozta a csoportelsőségük. A cseh, lengyel, szlovén hármas előzetesen erősebbnek tűnt náluk, de szerencséjükre, főleg az előbbi kettő harmatos teljesítményt nyújtott, így megnyílt az út előttük, amit annak rendje és módja szerint ki is használtak. Csehországban és az utolsó mérkőzésen Lengyelországban is győzni tudtak, ezért teljesen megérdemelt a továbbjutásuk. Legeredményesebb gólszerzőjük Stanislav Sesták volt, aki hatszor volt eredményes.

Új-Zéland ellen kezdenek a világbajnokságon, ami remek lehetőség az önbizalomszerzésre és jó alapot biztosít ahhoz, hogy a következő, Paraguay elleni mérkőzésen egy ki-ki meccsen kivívhassák a 16 közé kerülést is. Ez hatalmas eredmény lenne a szlovákok számára és nem mellékesen a játékosok egyéni karrierje szempontjából is nagy reményekkel kecsegtetne. Számukra tehát a második csoportmeccs lesz a döntő, mert arra azért mégsem alapozhatnak, hogy az olaszok elleni utolsó derbin fogják elérni a továbblépést.

Új-Zéland (FIFA világranglista 79. helyezett)

Valójában semmi keresnivalójuk nincs a világbajnoki mezőnyben, ahová csak azért juthattak el, mert Ausztrália az ázsiai kvalifikációs zónában szerepelt. Utoljára Wynton Rufer tudott futballozni az országukban, aki 20 éve visszavonult. Irigylésre méltó helyen élnek, távol a világ többi részétől és nagyon sok dolog van, ami fontosabb számukra, mint az európai foci. 1978 után másodszor jutottak el a világbajnokságra és nagyon meglepődnénk, ha bármi értékelhetőt fel tudnának mutatni, még ebben a gyenge csoportban is.

Egyetlen olyan labdarúgóval rendelkeznek, aki számottevő európai futballmúltat tud felmutatni. Ő Ryan Nelsen, a Blackburn középső védője. A többiek szinte kivétel nélkül az ausztrál futball ligában szerepelnek, néhányan pedig az angol másodosztályban. A kezdőcsapat felét, általában Nelsen kivételével a teljes védelmet a szövetségi kapitány által vezetett Wellington Phoenix csapata adja. Ricki Herbert főleg játékosai fizikai erejére alapozhat, hiszen a várható kezdőcsapat átlagmagassága 180 centiméter felett van. Nem is nagyon képesek másra, mint erőből megoldani a játékot, hosszú indításokkal, felívelgetésekkel operálnak, kerülendő a labdarúgás nevű játék szórakoztató elemeit.

A kvalifikáció során Új-Kaledónia, a Fidzsi-szigetek és Vanuato próbált meg borsot törni az orruk alá, de nem sikerült. Minden akadályt leküzdve eljutottak a pótselejtezőig, ahol Bahrein csapatával kerültek szembe és egy gólnélküli döntetlent követően, 1-0 arányban büntették meg őket, a Plymouthban játszó Fallon góljával. A selejtezők során Shane Smeltz 8 gólt szerzett. A világbajnokságon körülbelül ennyiszer fog lábbal a labdához érni.

Mint országot, az egyik legkülönlegesebbnek és a leírások, filmek alapján gyönyörűnek tartjuk. Nagyon szívesen élnénk ott, ahol a juh és a kiwi a legveszélyesebb állat, kinek melyik, de a labdarúgáshoz nem sok közük van. A világbajnokság legnagyobb meglepetése lenne, ha továbbjutnának a csoportból, de véleményünk szerint a pontszerzés is kisebb fajta csoda lenne.