Visszatekintve az elmúlt száztíz évre, azt vizsgáljuk, hogy kik voltak a legjobbak évtizedenként, ugyanis minden kornak kicsit más volt a játékstílusa és játékrendszere. Így jobban viszonyíthatóak a játékosok. Ezen túlmenve készítettünk egy válogatást a II. világháború előtti és utáni legjobbakból is. A végén összemértük egy fantáziajátékban a legjobbjainkat a világválogatottal. Azt találtuk, hogy válogatott csapatunk fényesen megállná a helyét. Ez persze csak játék, de azért izgalmas, és az 1910 és 1986 közötti időszak labdarúgásának erejét dicséri. Most is ígéretes az utánpótlás, ha jól gazdálkodunk vele - véli medco, aki újabb poszttal gazdagította a régi idők focijánák tárházát az NST-n, köszönjük hát néki.
A 10-es évek
Domonkos – Rumbold, Payer – Bíró, Bródy, Blum – Sebestyén, Konrád II, Schaffer, Schlosser, Borbás dr. Az 1912-es Olimpia vigaszdíjának győztese volt a Domonkos – Rumbold, Payer – Bíró, Vágó, Blum – Sebestyén, Bodnár, Pataky, Schlosser, Borbás dr. csapat. Kimagasló játékosok Schaffer „Spéci” és Schlosser „Slózi”. Konrád „Csámi” zseniálisan kombinált. A 20-as években Ausztriában is sztár volt. Domonkos volt az első nemzetközi klasszis a kapuban. A Rumbold-Payer hátvédpáros és a Schlosser-Borbás balszárny egyaránt Európa-hírű volt. Bíró Gyuláról pedig a régiek azt mondták, hogy Bozsikra emlékeztetett.
A 20-as évek
Zsák – Fogl II, Fogl III – Kertész II, Bukovi, Obitz – Braun, Takács II, Orth, Hirzer, Kohut.
Zsák a kapuban, Orth György pedig a mezőnyben voltak minden idők legjobb játékosai. Takács II, a „kis Taki” minden idők egyik leggólerősebb csatára volt. Kohut „Vili”-ről a Kohut-szöget nevezték el, olyan hatékonysággal lőtte a gólokat balszélről. Bukovi hadvezérként irányított, de a védőmunkája is kiváló volt. Kertész „Vili” az egyik legkiválóbb jobbfedezetünk volt.
A 30-as évek
Szabó – Korányi, Bíró – Lázár, Turay, Dudás – Sas, Cseh II, Sárosi dr., Zsengellér, Titkos A Korányi-Bíró hátvédpáros európai klasszis. Turay „Suttyó”, később „Császár” rablóból lett pandúr, azaz centerből a legjobb centerhalf. A Cseh II, Sárosi, Zsengellér agytröszt világhírű volt, sajnos nem játszottak sokat együtt. Dudást az angolok meg akarták venni, olyan jó benyomást tett rájuk. Lázár Gyula, a „Tanár Úr” szinte mindent tudott a labdával.
A 40-es évek
Csikós – Rudas, Polgár, Szalay II – Sárosi III, Nagymarosi – Egresi, Szusza, Deák, Bodola, Nyers. Bodola Puskáshoz mérhető tehetség volt. A Nemzeti Sportban volt egy szavazás 1948-ban, minden idők legjobb csapatáról. A balszélső posztot vita nélkül kiadták Nyersnek! Polgár „Drumi” a WM rendszerben az első, igazi középhátvéd volt. Szalay II védő létére az év játékosa lett 1943-ban a WMFC-ben. Nagymarosi „Misa” az Újpest esze és irányítója volt.
A II. világháború előtti évek válogatottja (2-3-5)
Zsák – Rumbold, Bíró – Orth, Bukovi, Lázár – Braun, Takács II, Schaffer, Schlosser, Titkos
Hárman a tízes évekből /Rumbold, Schaffer, Schlosser/, öten a húszas évekből /Zsák, Orth, Bukovi, Braun, Takács II/, és hárman a harmincas évekből /Bíró, Lázár, Titkos/ kerültek be a válogatottba. Ez a csapat – véleményem szerint – akár a korabeli évek legjobbja is lehetett, mert minden poszton felvesszük a versenyt a legjobbakkal.
A háború előtti világválogatottat a következőképpen lehetett volna összeállítani:
Planicka – Nasazzi, Caligaris – Andrade, Monti, Ferrari – Zischek, Bican, Peyroteo, Meazza, Orsi
Luis Monti centerhalf-ban az argentin és olsz válogatott erőssége volt 1930-ban és 34-ben. Ferrari ugyan nem volt balfedezet, de Meazzával nagyon jól megértik egymást. Talán ő a legjobb választás. A csatársorban Bican és Peyroteo rendkívül gólerősek (lásd: Csatárok elit klubja). Umberto Caligaris talán a legjobb balhátvéd volt a 20-as években. Ez a két csapat körülbelül azonos játékerőt képvisel!
Az 50-es évek
Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Az Aranycsapat.
Sebes mesterműve, azonban a játékrendszert, a 4-2-4-et Bukovi találta fel, és Guttmann Béla fejlesztette tovább. A sok világklasszis és az óriási technikai tudás mellett a titkuk az volt, hogy állandó mozgás és helyváltoztatás mellett mindig üresbe adták a labdát, és tudták egymás gondolatát is. Nagy volt a csapategység. Zakariás valójában védekezett és Hidegkuti a középpályáról irányított. Évtizedekkel megelőzték korukat.
A 60-as évek
Gelei – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Solymosi, Sipos – Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi dr. A 62-es VB-n sajnos elbuktunk a Csehszlovákok ellen a nyolc között. 1966-ban már nem volt Sándor, de játszott Bene és Farkas, valamint Solymosi „Pixi” helyett Mathesz és a Jolly Joker Rákosi.
A 70-es évek
Gujdár – Török, Bálint, Kereki, Tóth J. – Nyilasi, Pintér, Zombori – Fazekas, Törőcsik, Váradi. Nyilasi és Törőcsik klasszisok voltak ebből a csapatból.
A 80-as évek
Disztl P. – Sallai, Róth, Garaba, Varga – Hannich, Bognár, Détári, Burcsa – Kiprich, Esterházy. A Mezey-féle egészpályás letámadás. 1985-ben európai első helyen a válogatott! Détári „Döme” Európa-válogatott is volt.
A II. világháború utáni évek válogatottja (4-2-4)
Grosics – Mátrai, Mészöly, Sipos, Dalnoki – Bozsik, Hidegkuti – Sándor, Kocsis, Puskás, Czibor
Heten vannak az Aranycsapatból (Grosics, Bozsik, Hidegkuti, Sándor, Kocsis, Puskás, Czibor) A védelmet a 60-as évek sztárjátékosai adják (Mátrai, Mészöly, Sipos) illetve Dalnoki Jenő, aki másfél évtizedig a legjobb balhátvéd volt, véleményem szerint. Talán ő volt az egyetlen, aki le tudta fogni Sándort. Hidegkúti helye biztos, annak ellenére, hogy Albert volt a 60-as évek nagyválogatottjának az esze-motorja. Sándor „Csikar” minden idők legkiválóbb jobbszélsője volt. A világválogatott a háború utáni évekből a következőképpen nézhetne ki:
Jasin – D. Santos, Beckenbauer, B. Moore, Fachetti – Di Stefano, Maradona – Garrincha, Pelé, Cruyff, Gento. Véleményem szerint ez a két csapat is hasonló súlycsoportban van.
Minden idők legjobb magyar válogatottja
Grosics – Mátrai, Mészöly, Sipos, Bíró – Bozsik, Orth – Sándor, Kocsis, Puskás, Czibor
Ez az Aranycsapat, részben a hatvanas évek védelmével megerősítve. A világ bármelyik csapatával szemben esélye van a győzelemre, véleményem szerint. Grosics, a „Fekete párduc” ötödik hátvéd is volt. Mátrai gyorsasága és becsúszó szerelései, Mészöly fejelőtudása, Sipos „Tüdő” teherbírása miatt került be. Bíró Sanyi volt a legjobb balhátvéd. Bozsik és Orth – óriási tudású fedezetpár. A csatársor pedig önmagáért beszél. Összesítve a magyar foci erejét és kreativitását dicséri, hogy a világ bármelyik csapatával szemben is versenyképes válogatottat tud kiállítani. Ezt mindjárt be is mutatjuk, egy elképzelt Világválogatott – Magyar válogatott összecsapással.
Minden idők világválogatottja
Jasin – D. Santos, Beckenbauer, B. Moore, Fachetti – Andrade, Di Stefano – Garrincha, Pelé, Maradona, Gento
Minden csapatrészében rendkívül erős, világklasszis játékosokból álló válogatott. Szinte nincs gyenge pontjuk.
Aranylabdás kapus. A több mint százszoros válogatott D. Santos. A „Császár”. A száguldó hátvéd és a catenaccio, valamint Bobby Moore, a világbajnok angol válogatott erőssége és csapatkapitánya. A fedezetsor: „La maravilla negra” és don Alfredo. Az egyik háromszoros világelső, a másik ötszörös BEK győztes csapatkapitány. Elöl az X lábú, kiismerhetetlenül cselező Garrincha. Pelé és Maradona – no komment. A balszélen a Real sztárja, Gento.
Nézzük végül a két csapat elképzelt összecsapását 4-3-3 – ban:
JASIN
BECKENBAUER
D. SANTOS B. MOORE FACHETTI
CZIBOR KOCSIS SÁNDOR
ANDRADE DI STEFANO MARADONA
PUSKÁS ORTH BOZSIK
GARRINCHA PELÉ GENTO
BÍRÓ SIPOS MÁTRAI
MÉSZÖLY
GROSICS
Véleményünk szerint a Bozsik, Orth, Puskás fedezetsor tudásban és képességben teljesen egyenrangú az Andrade, Di Stefano, Maradona sorral. A Mátrai, Mészöly, Sipos, Bíró hátvédsor valószínüleg tartani tudja a Garrincha, Pelé, Gento csatársort. Sándor, Kocsis és Czibor pedig kellően lefoglalja a D. Santos, Beckenbauer, B. Moore, Fachetti hátvédsort. A két kapus is egy súlycsoportban van. Grosics azért került be Zsák helyett, mert játszott együtt a hátvédsorral, és jobban illeszkedik a modern játékrendszerbe. Mellesleg Jasin Grosicstól leste el a fekete mezt, és ő is ebben védett.
Ez valójában csak egy játék, de azt akartam bemutatni, hogy a magyar foci képes volt, elsősorban 1910 és 1986 között az első vonallal is lépést tartani. Az ötvenes években pedig évtizedekkel a világ előtt jártunk.
Utolsó kommentek