A mostoha időjárás ellenére a spanyolok nem rettentek meg a La Liga folytatásától, és a hó mellett gólok is estek bőven. Több csapat bánhatja azonban, hogy pályára kellett lépni a zord időjárásban is, ugyanis sok sérülés történt, igaz némelyiket nem az időjárás számlájára írhatjuk. Európa számára is feltűnt egy újabb gyorsléptű tálentum  bohócmezben, akiért sorra jelentkeznek az élcsapatok, de az édesapjával folytatott tárgyalások még csak kezdeti stádiumban vannak. Spanyolország szerte parádéztak az argentin csatárok és ahol a jó szereplés elmaradt eddig, ott nagyreményű igazolások próbálnak megmenteni csehül álló csapatokat

A listát továbbra is a Barcelona vezeti, ami egy előzetesen nehezebbnek hitt győzelemnek köszönhető. A Tenerife elleni meccs első harminc-harmincöt percében a hazaiak meglepetést okoztak, háromszor is ziccerbe kerültek, de Victor Valdes remekelt és így nem tudták kihasználni adódó lehetőségeiket. A kiváló formában futballozó Bojan, Iniesta, Messi triónak köszönhetően pedig a katalánok végül több mint sima győzelmet arattak. Messi góljaiban az volt a szenzációs, hogy szemmel láthatóan zsigerből választotta a lehető legjobb megoldásokat, ami jó néhány játékos és gól esetében előfordul, csak nála többször. Bojan bejelentkezett a több pályán töltött percért, míg Iniesta, Messihez hasonlóan azzal állt elő, amit a legjobban tud: egy szempillantás alatt felmérni, hogy merre lehet üres területre fordulni a labdával és az így nyert időt és teret kihasználva támadásba dobni a többieket. A hazaiaknak nincs okuk bánkódni, jelezték, hogy mire képesek saját környezetükben, csak a mostani Barca ellen ez ennyire volt elég. Guardiola és a Barca előtt két Sevilla elleni meccs áll, amelyeken kíváncsian várjuk azon dilemma megfejtését, hogy kockáztatja-e az újabb vereséget, azáltal, hogy pihentet játékosokat a legjobbak közül vagy némiképp engedve a szurkolói nyomásnak, a legerősebb összeállításban küldi pályára csapatát. (Tenerife-Barcelona 0-5 Messi 3, Puyol, Luna öngól)

A Real Madrid, várakozásainkkal ellentétben, nem hogy botlott volna a Mallorca ellen, hanem Pellegrini állítása szerint is az egyik legösszeszedettebb játékkal rukkolt ki az egész szezon során. Nem kérdéses, hogy jelen pillanatban Higuain a legjobb formában lévő játékosuk, aki egy izomsérülésnek „köszönhetően” kb. 3 hétre kidőlt, miután pazar góllal és gólpasszal járult hozzá a hétvégi győzelemhez. A Madrid játékát most tényleg élmény volt nézni. Kiválóan járatták a labdát és sokszor helyzetbe is tudtak kerülni, míg a Mallorca tényleg nem nagyon lépte át érdemben a félpályát. Van der Vaart és Xabi Alonso is sérülést szenvedett, de azért van a viszonylag bő keret, hogy a párhuzamosan jövő sérülések, eltiltások idején valaki mindig beléphessen a csapatba. Kaká és Guti visszatérése is örömmel tölthette el a madridistákat, mert míg az előbbi ugyan rontott el gólhelyzeteket, de aktív volt és lendületes, addig az utóbbi néhány remek passzal vétette észre magát. A Mallorca részéről Gregorio Manzano 185. mérkőzésén vezette csapatát, amivel holtversenyben vezeti ezt a rangsort. A Mallorca teljesítményére nyilván kihatással volt, hogy a héten másodszor repültek Madridba, a Rayo elleni kupameccset követően erre a bajnokira. Eddigi harminc pontjukból összesen hatot szereztek idegenben, ami gyalázatos mérleg, és még ezzel együtt is kiválóan állnak.  A mérkőzés krónikájához egy szomorú esemény is hozzá tartozik, ugyanis egy szurkoló szívroham következtében életét vesztette a lelátón. (Real Madrid-Mallorca 2-0 Higuain, Granero)

A dobogós Valencia is parádés gólokkal szerzett három pontot a Xerez ellen, akiknek ellenállását Unai Emery is megdicsérte. A rossz időjárás következtében itt is többen szereztek kisebb-nagyobb sérüléseket, de ez a mérkőzés inkább Silva visszatéréséről és Chori Dominguez bemutatkozásáról szólt. Silva Villa passzát váltotta gólra, míg Dominguez nem alkotott semmi igazán maradandót, de biztosan felnő majd a feladathoz és nem okoz neki gondot egy jól játszó Valenciában megmutatni mostmár hétről-hétre, hogy miért is figyeltek fel rá a szakértők. A sajtóban sok dicséretet kapott Joaquín is, aki mostanában kezd visszanyerni valamit abból a lendületből, ami a Betisben jellemezte és ismét megnyílhat előtte akár a válogatott kapuja is, amin azért jó sok jobbszélső dörömböl egyszerre. Érdemes megjegyezni, hogy a Valencia kezdőcsapatában nyolc spanyol játékos volt, ami egyrészt anyagi helyzetüknek köszönhető, másrészt viszont ritkaság számba megy az európai porondért harcoló csapatok körében. (Xerez-Valencia 1-3 Carlos Calvo illetve Mata, Silva, Marchena)

Szinte észrevétlenül kúszott fel a lista negyedik helyére a Depor, amelynek legnagyobb előnye a kiszámíthatóság lett. Akit kell, megvernek, aki ellen tisztes ellenállást kell kifejteni, az ellen azt teszik meg. Csapatszinten nem nagyon botlanak és egyénileg is csak olyan esetben, mint Nekounam kiállításánál, aki konkrétan becsúszva összerúgta az egyedül kitörő Guardado bokáját. A mexikóit le is kellett cserélni, térdsérülése okán, és emiatt legalább 6 hét kihagyásra kényszerül, nagyon fontos bajnoki és kupameccsek előtt. Talán az ő kiválása lehet a legnagyobb veszteség a keret tagjait tekintve, mert az elmúlt hetekben imponálóan futballozott és posztja miatt is nehezen pótolható egyetlen játékos által. (Depor-Osasuna 1-0 Juan Rodriguez)

A Sevilla mostanra végérvényesen elveszítette a kapcsolatot a közvetlen élmezőnnyel, és jó kupacsapatként koncentrálhat a BL-re és a kupára, amellett, hogy a negyedik helyet azért érdemes lenne továbbra is célkeresztben tartaniuk. Ez a meccs a Racing fiatal tehetségéről Sergió Canalesről szólt, aki két igazán pimasz gólt szerzett és már magában ezen tettével kiemelkedik az újoncok közül. Természetesen, aminek fel kell ilyenkor röppenni, az fel is röppent, a Real Madrid és a Chelsea is állítólag jelezte érdeklődését a fiatalember iránt. Miguel Angel Portugal szerint jobbat tenne neki, ha maradna még egy-két évet, de a szülei lehet, hogy máshogy gondolják. Nem volt nehéz megjósolni, de a Sevillának tényleg nem alakul jól a január, zsinórban negyedik bajnokijukat nem nyerték meg az oroszlánbarlangtól igen távol álló Ramón Sanchez Pizjuan stadionban. (Sevilla-Racing 1-2 Romaric illetve Canales 2)

A hetedik helyen álló, és elmúlt hat bajnokijából ötöt megnyerő Getafe, attól a Sporting Gijóntól szenvedett vereséget, amely hazai pályán még csak egyszer kapott ki, és a Birmingham Citybe igazoló Michel hagyta űrt megfelelően töltötte be más játékosokkal. Manuel Preciado azt emelte ki, hogy az eddig kevesebb lehetőséget kapó játékosok, mint Diego Camacho bizonyították, hogy helyük van a csapatban és hozzá tudnak tenni a sikeres szereplés érdekében. A Getafe természetesen továbbra is versenyben maradt az európai pozíciókért. (Sporting Gijón-Getafe 1-0 Diego Castro)

A Málaga annak ellenére tanyázik még mindig a kieső zónában, hogy a bajnokság kilencedik fordulója óta nem szenvedtek vereséget. Megint döntetlenre végeztek, ezúttal az Athletic Bilbao ellen, akiknél ismét legjobb gólszerzőjük Fernando Llorrente volt eredményes, ezúttal egy jogos tizenegyesből. (Málaga-Bilbao 1-1 Weligton illetve Fernando Llorente)

A Villarreal már majdnem kupás helyen lehetne, ha behúzza az előzetesen kötelezőnek vélt, Almería elleni hazai meccsét, ami zsinórban a hatodik hazai siker lett volna. Úgy látszik annyira hozzászokták idén az alsóházhoz, hogy merő nosztalgiából ragaszkodnak eddigi sorstársaikhoz. Vendég oldalon ilyenkor illik megjegyezni, hogy jót tett az edzőváltás és látszott a lelkesedés az új mester hatására. Igazából a Villarreal volt rosszabb, mint vártuk, de azért le a kalappal az Almería előtt, hogy kicsit összeszedte magát. (Villarreal-Almería 1-1 Nilmar illetve Corona)

A Valladolid vesztére, végre villantott valamit, vesszőfutásának véget vetendő az Atlético Madrid is, melyben Agüero 50. bajnoki góljával tért vissza. Hamarosan a Chelsea játékosa lehet a 21 éves argentin, azzal, hogy az Atlético rögtön vissza is venné kölcsönbe, a szerződés alapján. Van még annyi hátra a bajnokságból, hogy felérjenek ők is az európai kvalifikációt jelentő helyek egyikére, de azért ennyitől még nem hisszük el nekik, hogy rendbe jöttek. Quique szerint jól reagált a csapata a hét közbeni dorgálásra, és kiemelte a 20 éves Alvaro Dominguez remek helytállását a középhátvéd posztján, ahol eddig mindenki, aki pályára lépett, többet ártott, mint használt. A matracosok közben megszerezték Tiagót a Juvéból, akit semmire nem tartunk, de azért ne vegyük el a lehetőséget tőle, hogy bebizonyítsa, épp a spanyol bajnokság az igazi terepe. Ígéretesebbnek tűnik a 19 éves, 2-szeres argentin válogatott Eduardo Salvio, a szélen és középen egyaránt bevethető támadó, érkezése, akiért 10 millió eurót fizettek a Lanúsnak. (Valladolid-Atlético Madrid 0-4 Jurado, Forlán, Reyes, Agüero)

Az Espanyol-Zaragoza derbi egy hatalmas kapushibáról marad emlékezetes, amit a zaragozai Carrizzo követett el, már az elején nehéz helyzetbe hozva, egyébként sem tündöklő csapatát. Az Espanyol a győzelme ellenére is stabilan a kiesés ellen küzdők között maradt, a Zaragoza pedig ismét kezdhet rettegni a másodosztály, elfeledni szándékozott rémétől. Erősítendő fásult keretét a Zaragoza kölcsönbe megszerezte a chilei válogatott csatárt Humberto Suazót a mexikói Monterreytől, akit később akár meg is vásárolhat, ha beválik. Az Espanyol szintén támadót kapott kölcsön a Bolognától, Pablo Osvaldo személyében. (Ilyenkor vetődik fel a kérdés az emberben, hogy vajon Szalai Ádám mennyire jó játékos valójában, vagy nem ez a gond, csak egyszerűen jobban bíznak egy-egy elég rizikós, de tapasztaltabb csatárban?) (Espanyol-Zaragoza 2-1 Verdú, Fernando Márques illetve Arizmendi)

Táblázat és góllövőlista