A 17. forduló előtt az a furcsa helyzet állt elő, hogy a nagy csapatok szurkolói egy csónakban eveznek a tekintetben, hogy hogyan vélekednek kedvencük közeli jövőjéről. Mind a Barca, mind a Real felemás érzésekkel folytatja az évet, itt egy kis nyeretlenség, ukránfütyülés, ott egy kis kit igazoljunk - kit küldjünk el-miért nem játszunk jobban hangulat nyomja rá bélyegét az évkezdetre. A Valenciánál kupavereség, köröző keselyűk, a Sevillánál négerhiány és 10 pontos hátrány jelenti a homokszemet a gépezetben. A Mallorca és a Villarreal érdemel csak felfelé mutató nyilat, a többiek pedig fordulóról-fordulóra tengetik életüket.
Most kezd igazán érdekes lenni és még azzal is szórakoztathatjuk magunkat, hogy naponta eljátszhatunk a gondolattal, hogy az általunk leginkább figyelt csapatok erősödnek vagy gyengülnek az újra megnyílt átigazolási szezonban. Rendben, hogy sok forduló van még hátra, de mostantól egy-egy győzelmi sorozat vagy betli széria egyre nagyobb súllyal esik a latba. Tovább után a beharangozáson kívül eláruljuk azt is, hogy az Atlético Madridnak mi baja van és ki az a két magyar karakter, aki kiránthatná az árokból roskatag szekerüket.

Vasárnap késő estig kell várni, hogy megnézzük, ahogyan a listavezető Barca nyerni fog Tenerifén, mert jobbak, és mert a sajtó elkezdte őket cseszegetni a már két meccs óta tartó botrányos nyeretlenségi sorozatuk miatt. Ilyenkor van az, hogy Puyol és Xavi azzal vezényli ki az öltözőből a többi arcot, hogy nehogy már beszóljanak nekünk, gyerekek. A kupavereséget nehezen ugyan, de jóvá lehet még tenni, a bajnokság viszont nyilván sokkal fontosabb, mert ott a Madrid elleni közvetlen harc folyik és ideig-óráig sem szeretnék nekik átengedni az első helyet. Ibrahimovic és az afrikaiak hiányoznak majd a szigeten, de Pedroval és Busquets beállításával nagyjából rendezhető a dolog. (Tenerife-Barcelona 0-3)

A Real győzelmére fogadni elég snassz lenne, de nem csak ezért nem tesszük, hanem, mert itt érzünk valamit a levegőben. A Mallorcát nem tartjuk annyira jónak, hogy egy jó formában, teljes harci díszben kiálló Madridot megszoríthasson hazai pályán, de most más a leányzó fekvése. A Realba ugyan elvileg visszatérhet Kaká, Guti és Van der Vaart is, de nem hisszük, hogy akad olyan szurkoló, aki nem inkább az eltiltott illetve afrikázó hármast Lass, Ramos és M. Diarra trióját várná vissza, ha így csomagban lennének kaphatóak a hétvégére. A másik oldalról pedig kíváncsian várjuk, hogy a Mallorca tud-e olyan fokú szervezettséget és taktikai megoldásokat elővezetni, ami a kihasználható lehetőséget valós eredménnyé változtatja. Ha a Real most csúnyán elverné Adurizékat, az azért sem lenne király, mert újabb ébredésnek vehetnénk azon visszatérő álmunkból, melyben néhány csapat ellen tud állni a két gigásznak. (Real Madrid-Mallorca 2-2)

Tavaly a bajnokság ezen időszakában a Real 12 ponttal volt lemaradva a listavezetőtől és az El Clasicóig 1 pontra csökkentette hátrányát. Adott a recept a Valencia számára tehát, hogy elég a gyengébbnek vélt csapatokat legyőzni, ahhoz, hogy a pelotont elhagyva megközelítsék a szökevényeket. Márpedig, ha van csapat, amit gyengének lehet vélni, az az idei Xerez. Szóval a Valencia itt kötelező három pontra van ítélve és Villa sem rúgott gólt két egymást követő helyen, úgyhogy nem lennénk most a Xerez szurkolói helyében, bár valószínűleg ők sem a miénkben, úgyhogy jól van ez így. (Xerez-Valencia 0-2)

A Sevilla hétvégén elvesztette a negyedik pozíciót, majd kedden idegenben verte kupameccsen a Barcát. Továbbra sincsenek formában lévő csatáraik, így véleményünk szerint a Racing elleni hazai siker a kupa ellenére sem egyértelmű. A Sevillában persze vannak olyan emberek, akik képesek betalálni egy kontrákra berendezkedő ellenfél ellen, de nem lesz sétagalopp, az biztos. A Santander az elmúlt hetekben kezdett életjeleket adni, és elindult felfelé, tette mindezt úgy, hogy értelmes ellenféllel nem találkozott. Mindezek alapján, arra számítunk, hogy az andalúz csapat ezt most behúzza hazai közönség előtt, és valószínűleg Renatónak kell gólt szerezni, ő ilyen meccseken szokott. (Sevilla-Racing 1-0)

Depor-szurkolók helyében viszont lennénk mostanában újra. Spanyol viszonylatban kisvárosi csapat, alacsony költségvetéssel és azzal a jó érzéssel, hogy a csapatuk kezd olyan jeleket mutatni idén, mint amiket közel egy évtizede láthattunk. A Valencia idegenbeli legyőzése a szerencsének is köszönhető volt, de ez csak hozzáadott érték az amúgy kiegyensúlyozott teljesítményükhöz. Az Osasuna elleni mérkőzésen két stabil csapat akasztja majd össze a bajszát, egy nagy visszatérővel, Pandiani személyében, akire a Depor szurkolói is szívesen emlékeznek. Szoros lesz és helyenként unalmas. (Depor-Osasuna 1-1)

Abban sem lehettünk biztosak a szezon elején, hogy a Getafe tartani fogja a lépést a nemzetközi indulásért folyó harcban, most mégis a hetedik helyen tanyáznak és a kupában is van esélyük kiharcolni a továbbjutást. A Pedro León, Albin, Gavilán, Soldado támadórészleg bőven rendelkezik olyan kvalitásokkal és van most olyan formában, hogy a Sporting Gijón szárnyaszegett ellenállását megtörje. Míg a hazai piros-fehérek négy mérkőzés óta nyeretlenek, addig a Getafe legutóbbi hat meccséből ötöt megnyert. Egyik sem véletlen és tudjuk, hogy minden sorozat megszakad egyszer, de most mégis a vendégek sikere mellett tesszük le voksunkat. (Sporting Gijón-Getafe 1-2)

A döntetlenekből igen elege lehet már a Málaga szurkolóinak, akik most azt a Bilbaót várják otthonukba, akiknek van mit helyrehozni a múlt heti fiaskót követően. A Málaga minden meccse döntetlenszagú, így ez is, de most kénytelenek lesznek meghajolni a baszkok nagyobb tudása előtt. Caparrós emberei nem játszottak a kupában hét közben és meglep ő módon nem érinti a csapatot az ANK sem, így teljes vértben állhatnak ki a vasárnapi mérkőzésre. (Málaga-Bilbao 1-2)

Azt most nem tudjuk elképzelni, hogy a Villarreal ne gyűjtse be a három pontot az Almería ellen, így szócséplés helyett, inkább csak tippünket közöljük, a lényeget Sennáék fogják prezentálni a kutya Almeriának, akiken most az új edző mágia sem fog segíteni. (Villarreal-Almería 4-1)

A tabella sorrendjét követve csak most eshet szó az Atlético Madrid hétvégi esélyeiről, akik immár a 11. helyre kapaszkodtak fel a listán és az elég rossz Valladolidhoz látogatnak egy pofonért a hétvégén, miután folytatták önmaguk alázását a Recre elleni 3-0-s kupavereség alkalmával.

Rengeteg összetevője lehet egy többre hivatott csapat sikertelenségének, amik közül egynek a felismeréséhez semmiféle szakértelem nem szükséges, csak meg kell nézni egy meccsüket és világossá válik. A jelenlegi Atléticoban nincs egyetlen vezéregyéniség sem. Forlán és Agüero posztjukból is adódóan nem alkalmasak arra, hogy a pályán az edző jobb kezeként összefogják a többieket. Nincsenek olyanok sem, akik évek óta kötődnének a csapathoz és az ellenfelek is tisztelnék őket. Egy olyan ember hiányzik, mint amilyen Nagy Tibor volt a ’93-as Vácban, aki az egyetlen olyan játékos, akinek Csank mester megengedte, hogy tegezze. A kezdő csapat védelmének és középső sorának tagjai egytől-egyig maximum cserejátékosok lehetnének egy normális csapatban. Ehhez még hozzájön az is, hogy Quique csak pislog a kispadon, mint macska a villanyoszlopon, ahelyett, hogy egy csúcson lévő Mészöly Kálmán féle káromkodáskavalkáddal ordítaná le a hajat a játékosok fejéről egy olyan produkció láttán, mint ami a Recre ellen volt. Szóval kedves Cerezo Úr, ha olvassa, javasoljuk felvenni a kapcsolatot a fent említett korszakos zsenikkel a tanácsaikért, mert ez így borzalmas. (Vagy csak lapozza fel az almanachot és hasonlítsa össze a mostani csapatot a Caminero, Simeone, Bejbl, Pantic középpályával felálló gárdával) (Valladolid-Atlético Madrid 2-1)

Lesz még egy mérkőzés, amit az Espanyol és a Zaragoza csapatai játszanak le muszájból, egy békés döntetlen reményében. (Espanyol-Zaragoza 0-0)