A La Liga nyolcadik játéknapját megelőzően a BL-ben szereplő csapatok kerültek leginkább a fókuszba. Más-más motivációkkal hangoltak a meccseikre, ugyanakkor a papírforma alapján mind a négyen győzelemre számíthattak. Igazán nagy rangadó nem volt a fordulóban, viszont túl vagyunk az első edzőváltáson, és a Villarreal első győzelmén. Tovább után kitérünk a hátsó régióban elhelyezkedő csapatok egymás elleni meccseire és megemlékezünk a tavalyi bajnokság legjobbjairól is, akik most vehették át díjaikat.

A Barcelona számára a tét leginkább az volt, hogy a Valencia elleni meccsig lassítás nélkül robogó vonat két kisiklását feledtetni tudják-e a Zaragoza ellen. Míg a Mestallában elért döntetlen simán magyarázható eredmény, a Rubin Kazany elleni BL-fiaskó már felvetette a katalánok formahanyatlásának lehetőségét. Az oroszok elleni meccsen a statisztikai adatok alapján egy többgólos Barca-győzelem jött volna ki, 24 kapura lövéssel amiből 13 el is találta azt, illetve 654 (!) passzal, melyek hatékonysága 86%-os volt. De a Barca-törpök élete sem csak játék és mese, Ryazantsev korai bombája és az oroszok masszív, elszánt védekezése sok volt Iniestáék számára. A sajtóban megjelentek azok a hangok, amelyek a két rosszabbul sikerült meccs után tudni vélték a Barcelona játékának ellenszerét. A Zaragozának azonban végül esélye sem volt a felpaprikázott Barcelona ellen. Tavaly, ugyan pár fordulóval később, de kísértetiesen hasonló maflásba szaladt bele a Valladolid is. Akkor a Basel elleni hazai 1-1 késztette bizonyításra a listavezetőt, és ugyanúgy egy hatos lett a vége, mint most a Zaragoza ellen. Az, hogy Seydou Keita hármat gurított csak azok számára meglepő, akiknek a Sevillában csak egy ostoba rohamnéger volt, a Barcelonában pedig töltelékember. Anélkül, hogy különösebben kiemelnénk a parádézó csapatból, meg kell állapítanunk, hogy ő annyival tesz többet a posztjához rendelt alapjátékhoz, hogy még egy érkezőként általában feltűnik a tizenhatoson belül, a támadások befejezésénél. Az oldalról bejövő labdák előtti passz a legritkább esetben az ő reszortja, Xavi oldja meg ezt általában, így evidens, hogy a középen játszók közül valakinek még érdemes fellépnie gólpasszra várva. Ez a meccs is kiválóan mutatta, hogy mit kell csinálnia a két szélsővel és egy centerrel felálló csapatoknak (nem összehasonlítás, csak emlékezzünk a magyar válogatott olyan beíveléseire, beadásaira, amelyek Sanyit elkerülve, céltalanul pattogtak ki a túlsó oldalvonalon). A Zaragoza játékosoknak még siránkozni sem volt kedve a meccs után. Számukra ez egy olyan buli volt, mint amikor hajnal négy tájban eltaxizol egy szórakozóhelyre, ahol már csak lézengenek az emberek, a lepattanókat is mind összeszedték és öt percen belül belátod, hogy itt semmi keresnivalód. A korsó sörödet még megiszod félig kényszerből, közben lélekben már a következő bulit tervezed. Jorge López szép gólja csak halottnak a csók volt, vagy az előző párhuzamnál maradva, egy rég nem látott havertól kapott ajándék feles. (Barcelona-Zaragoza 6-1 gólszerzők: Keita 3, Ibrahimovics 2, Messi illetve Jorge Lopez)

A Real Madrid egész szezonban adós maradt az igazán jó játékkal, és ezt megfejelte azzal, hogy hét közben kikapott a Milantól a Bernabeuban. A rossz formában lévő olasz csapat elleni meccs, ami azért hatalmas presztízzsel bír, új lendületet adhatott volna a királyiaknak, ehelyett azonban a mondhatni szokásos Real körüli „hisztéria” alakult ki. A motiváció tehát itt is megvolt, annak ellenére, hogy egy Sporting elleni esetleges győzelem sem jelentett volna gyógyírt a szurkolók szerdán szerzett sebeire. Már most új igazolások nevei bukkannak fel a médiában, az edző képességeit a sztárok motiváltságát kérdőjelezik meg sokan. A hétvégi fordulóban nyilvánvalóan meg kellett volna verniük a Sporting Gijónt, de ez nem sikerült. Tekinthetjük ezt botlásnak, okolhatjuk a csillagok szerencsétlen együttállását mégis meglepő az eredmény. C.Ronaldo, van Nistelrooy, Benzema és Higuain is hiányzott a támadók közül, ami ezek szerint még a Real keretével is sok. A Kaká, Raúl páros ugyanis összesen három alkalommal célzott kapura, ami édeskevés. Ramos és Marcelo ezúttal nem tudott hozzátenni a szélen vezetett támadásokkal, míg Xabi Alonso kifejezetten szürkén játszott középen. Ezek a tényezők vezethettek a 0-0-s döntetlenhez, ami utoljára kilencvennyolc mérkőzéssel ezelőtt, 2007 februárjában egy Betis elleni hazai meccsen fordult elő a Reallal. Pellegrini türelemre int és azt hangoztatja, hogy sem a BL-ben, sem pedig a spanyol bajnokságban nem szálltak el az esélyeik a továbbjutásra illetve a bajnoki címre, nem beszélve a Copa del Rey küzdelmeiről. Ebben a sorozatban ma az Alcorcón ellen bizonyíthatnak, ahol talán már van Nistelrooy is bevethető lesz. (Sporting Gijon-Real Madrid 0-0)

A táblázat harmadik helyén álló Sevilla, a BL-ben egy olyan csoportba került, amelyből már a harmadik kör után is továbbjuthatott volna, ha a Rangers-Unirea meccs döntetlennel zárul. Annak rendje és módja szerint bánik el a gyenge csoportellenfeleivel és közben a bajnokságban is tartja a lépést, amennyire lehet. Számukra ez jelenthette a legnagyobb motivációt, hogy a BL-ből lényegében már továbbjutva, önbizalommal telve folytathatják a bajnoki szereplést az Espanyol ellen és győzelmük esetén újabb erődemonstrációt tartanak, mind az előttük álló, mind az őket utolérni szándékozó riválisok számára. A szombat esti mérkőzést Luis Fabiano, Kanouté és Adriano nélkül játszotta le a Sevilla, de helyzeteik így is akadtak, főleg Diego Capel pályára lépése és az ezzel szorosan összefüggő kiállítás időszakában. Nico Pareja úgy rúgta fel a jobb láb és nyak nélkül született balszélsőt, hogy az még akkor sem tudta volna átugrani, ha akarja. A meccs hőse a kameruni kapus, Carlos Kameni volt, aki egy hajmeresztő megoldása mellett hihetetleneket védett. Még akkor is elmondható, hogy ő mentett pontot a vendégeknek, hogy cső ziccert az Espanyol hibázott a legvégén, már emberhátrányban. (Sevilla-Espanyol 0-0)

A negyedik helyre fellépő Valencia folytatja felemás szereplését. Változékony a játékuk, de nem csak fordulóról fordulóra, hanem szinte percről percre. Eszméletlen gyorsak, és kombinatívak tudnak lenni, helyenként viszont mintha saját maguk paródiáját adnák elő. Az Almeria otthonában favoritnak számítottak, azzal együtt is, hogy Hugó Sanchez csapata sokkal reménytelenebbnek tűnt a szezon legelején, mint az elmúlt 3-4 meccsen. Pablo Hernandez góllal és gólpasszal járult hozzá a sikerhez és igencsak elgondolkoztathatja a szövetségi kapitányt, hogy van két klasszis jobbszélsője is Spanyolországnak (Hernandez és Navas), akik az Eb-n nem is szerepeltek. David Villa, aki a legjobb spanyol gólszerzőként átvette a Zarra-díjat, most sem hibázott. Ezúttal fejjel vette be az ellenfél kapuját és már hét gólnál tart az idei bajnokságban. (Almería-Valencia 0-3 gólszerzők: Villa, Pablo Hernandez, Mata)

A Depor eddigi szezonja úgy alakult, hogy lényegében mindig hozta a kötelezőt és úgy tűnt, hogy elkapta a fonalat. Az elmúlt négy meccset zsinórban nyerték, úgy, hogy még gólt sem kaptak. Erre mi történik? A hazai pályán hét hónapja nyeretlen Valladolid bever nekik egy négyest. Az ilyenkor szokásos edzői nyilatkozatokból, történetesen, hogy „ma minden összejött” illetve „nem ment rosszul a játék, csak ma nem sikerült semmi” kizárólag azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a nálunk sokkal avatottabb szakemberek sem tudnak mit kezdeni az olyan örökérvényű mondatokkal, mint hogy a labda gömbölyű és a focit gólra játszák. Ezért is szeretjük a játékot, és kifejezetten utálnánk, ha a labda mosógép alakú lenne és a szögletzászló megérintése lenne a cél. (Valladolid-Deportivo 4-0 gólszerzők: Nauzet 2, Diego Costa, Medunjanin)

A várakozáson felül stabil szezont futó Getafe elverte azt a Bilbaot, amely immár öt mérkőzés óta nyeretlen és a kezdeti szárnyalást teljesen elfeledve bukdácsol lefelé a táblázaton. Becsületükre legyen mondva, hogy közben az Európa Ligában viszont kiválóan helytállnak. Végül is, állítólag a nemzetközi kupás helyekért küzdenek a csapatok, így inkább ez lenne a követendő út, az alacsonyabb rangú kupában szereplő európai nagycsapatok számára is, ha a közönségüket akarnák kiszolgálni és nem lennének más kényszerítő erők. (Getafe-Bilbao 2-0 gólszerzők: Soldado, Parejo)

A Villarreal végre valahára megszerezte idei első győzelmét, noha már korábban is volt több olyan bajnoki, amelyen megérdemelték volna. Egyidejűleg a csúcsigazolás Nilmar is betalált, első góljával csatlakozva a Villarreal elsőzéséhez. Kis szépséghibája a dolognak, hogy a tökutolsó Malagát verték, akik négy ponttal szerénykednek a 20. helyen. (Villarreal-Malaga 2-1 gólszerzők: Nilmar, Capdevila illetve Luque)

A premiereknél maradva, megvolt az első edzőváltás is a bajnokság idei szezonjában. A tavaly éppen a szezon közben munkába álló Abel Resinot, Quique Sanchez Flores váltja az Atlético Madrid kispadján. A lelátón jegyzetelő új mester, egy olyan csapatot vesz át, amelyről a szezon beharangozójában azt írtuk, hogy fejnehéz a bombaerős csatársora miatt. Azóta a csapat 8 bajnokin 10 gólt szerzett, soraiban az Aranycipős Forlánnal, míg a BL-ben eddig egyszer sem találtak be. Szombaton kiharcoltak egy döntetlent az 50. perctől kilenc emberrel küzdő Mallorca ellen, akik az ex-reálos Borja góljával egyenlítettek a 92. percben.  Manzano legénysége így a 6. helyen áll, ami szintén ellentétes a szezont megelőző várakozásainkkal. (Atlético Madrid-Mallorca 1-1 gólszerzők: Forlán illetve Borja Valero)

További eredmények:

Tenerife-Xerez 1-0 gólszerző: Alfaro
Racing Santander-Osasuna 1-1 gólszerzők: Arana illetve Pandiani

Hétfőn átvehették díjaikat a spanyol első-, és másodosztályának 2008-2009-es legjobbjai.
 
Arany illetve ezüst Pichichi-díj a ligák gólkirályainak: Forlán (Atlético Madrid, 32 gól) és Nino (Tenerife, 29 gól)
Zamora-díj a ligák legjobb kapusainak: Victor Valdes (Barcelona, 31 gól) illetve Cobeno (Rayo) és Claudio Bravo (Real Sociedad)
A legjobb spanyol góllövőnek járó Zarra-díj: Villa (Valencia, 28 gól) és Nino
Guruceta-díj a legjobb játékvezetőnek: Megia Davíla és Perez Lima
Miguel Munoz-díj, a legjobb edzőknek: Guardiola (Barcelona) és Marcelino (Zaragoza)