Tavaly a Livorno kottára ugyanúgy intézte el a Romát, ahogy a Chievo a Juventust. Bár 2008 elején már kicsit korábban leírtuk, hogy eldőlt a bajnokság – idén is pedzegettük már –, akkor legalább meg kellett várnunk az Inter aktuális üldözője, és a milánói kombájn találkozását, hogy magabiztosan kijelenthessünk ilyesmit. Most nagyon úgy tűnik, hogy még a 32. fordulóban esedékes Derby d’Italiát sem kell kivárnunk, a kilenc pont, és még inkább az előny növelésének módja azt mondatja velünk, ez bizony lefőtt. További izgalmak a negyedik (és talán a harmadik) helyért lesznek, és mivel a három kiesőhelyen is már szinte csak négyen osztozhatnak, a tavalyi befutó megismétlését idén nem tartjuk valószínűnek. Nem letörni!

Az Udinese sokkal jobb csapat, mint a Chievo. Sokkal jobban is játszott az Inter ellen, mint a veronaiak Torinóban. Az Inter mégis legyőzte az Udinesét, miközben a Juventus védelme az utolsó pillanatra is képes volt hagyni egy elbambulást (volt a meccsen bőven ilyen), így csak döntetlenre futotta a Chievo ellen, ezzel pedig gyakorlatilag eldőlt, hogy az Internek már csak önmagára kell figyelnie. Nem borult a papírforma,a legerősebb csapat nyeri az olasz bajnokságot, nincs kifogás, ahogy tavaly, úgy idén is megérdemelten.

Nem tudjuk, hogy az ideiben mennyi része van Mourinho karizmájának, de az biztos, hogy nem hátrány, ha a csapat edzőjének minden megmozdulásából üvölt a magabiztosság. Az Interre ezt nem is volt olyan nagyon nehéz rátuszkolni, egóból nem álltak rosszul korábban sem - zsinórban három bajnoki címnek ilyen hatása van - de az idei Juventus jobb (vagy legalábbis megbízhatóbb) csapat, mint a tavalyi Roma, mégis korábban döntött saját javára Mourinho csapata, mint legutóbb. Persze, erre mondhatjuk, azzal a kerettel, ami a portugál keze alatt játszik, mi már novemberben megnyertük volna a bajnokságot, és lássuk be, az elején benne is volt, hogy Mourinho elcseszi, de még időben rájött, hogy itt másképp mennek a dolgok, a többit pedig megoldotta a csapata. Az Inter és a Juventus összehasonlítását egészen nyugodtan elkezdhetjük két fordulóval az összecsapásuk előtt, hiszen annak a végeredménye nagy valószínűséggel semmit nem fog számítani a végelszámolásnál.

Mindkét csapat keretében vannak ballasztjátékosok, akik nemhogy a sztárcsapatban, de a Serie A-ban sem értjük, mit keresnek. Csak az óriási különbség ott van, hogy míg az Internél ezek jobbára a padon ücsörögnek, addig Ranieri (sérülések, eltiltások, vagy egyszerűen jobb híján) kénytelen játszatni őket. A minőség pedig nem azt jelenti, hogy mennyit fizettek egy játékosért a Tiago vs. Quaresma példán keresztül például láthatjuk, hol is rejtőzik az a különbség, ami jelenleg kilenc pontban manifesztálódik a tabellán. Az egyik portugált páros lábbal rúgták ki úgy, hogy a lába nem érte a földet, a másik meg a csapat sorsdöntő meccsein is ott alkalmatlankodik a pályán.

A torinóiak nagyon összekapták magukat a tavaszra, szemre is szép dolgokat mutattak az utóbbi másfél-két hónapban, és természetesen szó sincs arról, hogy a Chievo ellen ment volna el a bajnoki cím. A scudettóhoz óriási bravúr - avagy Mourinho irtóztató lúzersége - kellett volna, a Juventusnak nincs mit szégyellnie, hogy nem jött össze, ahogy az Inter sem tehet róla, hogy nem tették jobban próbára. Idén sem.

A Milan nagyon készen van, a nyári megújulást iszonyúan elrontó Rossoneri szerzett a szurkolóinak egy kínkeserves szezont, hogy aztán 2009 nyarán robbanjon majd a fosrakéta. Csinál már szép dolgokat ez a teljesen működésképtelen csapat is, de azok leginkább a keretben nagy mennyiségben fellelhető zseniknek köszönhető villanások, tartós jó játékra a tavalyihoz hasonlóan idén is képtelenek. A Lecce leverése nem fegyvertény, az ugyanakkor beszédes, hogy vért kellett izzadni hozzá. (Milan-Lecce 2-0)

A Fiorentina most sokkal jobb volt, mint szokott, de még így is vesztésre állt, amikor jött a menetrendszerű mentőöv és Prandelli lecserélte Almirónt és kiállítottak valakit az Atalantából. Innentől már nem volt kérdés, a szokásos darálás most meghozta a három pontot, amivel újra ott loholnak a Genoa nyakán. Mi valamiért mégis a Romát érezzük a negyedik olasz BL-csapatnak. (Atalanta-Fiorentina 1-2) Nyilván nem azért, mert a Roma - szintén nem könnyen - leverte a Bolognát, hanem azért, mert abban a csapatban van a legtöbb a negyedik helyért küzdők között. Egyrészt dolgozik még bennük, hogy nagyon mélyről jöttek, másrészt a Roma sok más csapathoz hasonlóan képtelen lenne komolyan venni az UEFA-kupát, valószínűleg a Rotor Volgográd, vagy a Djurgardens verné ki őket. (Roma-Bologna 2-1) Már azt is tudjuk, hogy a Regginán a csoda sem segít, pedig nem sok hiányzott a fenti előkelő helyekért küzdő Genoa ellen sem a pontszerzéshez. Az ugyanúgy egy pont lett volna, mint már korábban 11 alkalommal (ezzel másodikak a ligában), és hogy mennyit ér, azt mutatja, hogy a döntetlenkirály Lecce (12) szintén a sanyarú sorsúak klubját erősíti. (Reggina-Genoa 0-1)

Muslera, bruhaha! Micsoda találat volt, hogy pont most említettük meg a Lazio kapusgondjait. Egyébként a rómaiaknak még mázlijuk is volt, hogy megúszták kettővel, Calaio még legalább kettőt üthetett volna, a Lazio meg egy bánatos Rocchi-lövésen kívül nem sok mindent tud felmutatni. Maradt a kupa, a Juventus ellen a szűk előny megvédése lehet, hogy UEFA-kupát ér. (Siena-Lazio 2-0) Jó meccset játszott a Samp és a Napoli, a 2-2 ugyan nem jogos, de legalább sok gól esett. A hazaiak sokkal közelebb álltak a győzelemhez, és a visszajátszások alapján teljesen jogosan kérnek számon egy kiállítást a bírón. Elmaradt, jött Denis a 93. percben, és elhozott egy - mostanra sikernek számító - pontot Genovából a Napoli. (Sampdoria-Napoli 2-2) Nyert a Cagliari, és tovább üldözi a Romát (bizonyám!), és muszáj megjegyeznünk, hogy ha nem úgy kezdik a szezont, ahogy - öt vereséggel - akkor most akár a BL-helyekért is harcban lehetne Szardínia büszkesége (Cagliari-Catania 1-0) Camolese hozza a lámpást Torinóba, de a pislákoló fénynél egyelőre még csak egy szűk vereség látszik, bár a Palermo ellen már a kapufát is eltalálták a bordók. Kevés lesz ez, ráadásul Rosina megsérült, és már a szünetben cserét kért. (Palermo-Torino 1-0)