Természetesen leginkább a Derby della Madonnina felé kalandoznak gondolataink, pedig a 24. fordulóban sok, külön-külön is igen nagy jelentőségű kérdésre kapunk majd választ – amellett, persze, hogy végleg eldől: a Milan nem lesz bajnok. A Genoa és a Fiorentina az utolsó BL-helyért harcol, arrafelé tart a Roma is, amit Bergamóban próbál majd folytatni, a Juventus pedig a Samp ellen kísérelhet meg javítani a szokásos döntetlenen. A Lazio-Torino után az egyik edzőnek lecsapják a fejét, a Napoli pedig nagyon hosszú idő után szeretne újra győzni. Hajtás után Serie A, 24. forduló.

Inter-Milan 2-0
Valahogy nem látjuk, ahogy a Milan ezt megnyeri. Ez pedig a jelenleg nyolc egység hátrányban levő csapat számára azt jelenti, hogy tulajdonképpen végleg kiszáll az aranyért folyó harcból – akkor pedig már csak a Juventus akadályozhatja meg az Intert abban, hogy befogja a bajnoki címek számában a Rossonerit (szép kis kapaszkodó…).
És hát lássuk be, amit a Milan eddig csinált, az nem scudetto-matéria. Nem azért, mert nem játszottak még eddig olyan magas szinten – ki emlékszik már arra a Lazio elleni meccsre? – hanem azért, mert pont annyiszor sikerült csak, hogy nyolc pont legyen a nagy álom és köztük. Az Inter ezzel szemben pont fordítva csinálja: meg-megbotlik, nem mindig hozza azt a Darth Vader-szerű, érzelemmentes meg_leszel_csinálva attitűdöt, így aki vitatja a jelenlegi állás jogosságát, az melléfog.
Tegnap reggel még azt mondtuk volna, ez nagyon simán az Interé lesz, Kaká nélkül ugyanis a fazont Seedorfnak és Pirlónak kellene szabnia, rájuk pedig még asszonyaik fazonját sem bíznánk nyugodt szívvel az alapján, amit idén csinálnak. Aztán jött a hír, hogy Maicon nem játszhat, innentől kezdve pedig Ronaldinhóra kell fókuszálnunk, mert rajta múlik minden. Maicon várhatóan keresztbe lenyelte volna honfitársát, aki szokása szerint a második kárára elkövetett, barátságtalan labdaszerzés után kedvetlenül kószált volna a pályán 63 percig, amikor Ancelotti lekapta volna. Most viszont - ha a Gazzettának hiszünk – akkor a fiatal Santonnal kell megverekednie, ami egy sokkal kellemesebb alternatíva, bár szerintünk Zanetti lép majd vissza. A lényeg, hogy ezzel némi sansz nyílt a Milan előtt. Azt még nem tudjuk, hogy a derbikre általában harctéri elszántsággal pályára lépő Materazzi szerepet kap-e, az viszont biztos, hogy a Milan védelme a legerősebb összeállításában lép pályára – bármennyire nevetséges is ezt állítani egy Kaladze-Maldini középső kettősről.
A vendégeknek létfontosságú lesz elkerülniük, hogy beszoruljanak, és erre meg is van az esélyük, mert bár a középpályáról hiányozni fog Gattuso vérfoltokkal szegélyezett 12 kilométere, valószínűleg a Serie A legjobban passzoló fedezetsora fut ki a pályára – szemben ugye a legjobban védekező középpályával.
Azért mondunk hazait (leszámítva, hogy egyszerűen jobb csapat az Inter), mert egy vendéggyőzelemhez nagyon sok játékosnak kellene nagyon sokat javulnia, a hazaihoz pedig az eddigiek alapján bőven elég lesz egy közepes teljesítmény is.

Juventus-Sampdoria 2-1
Camoranesi visszatérése még a Jediénél is jelentősebb, bár semmi kétségünk afelől, hogy legkésőbb jövő héten megsérül újra. Amíg viszont a pályán van, a Juventusnak kutya kötelessége szakítania a Samp elleni döntetlenekkel, és megruházni a genovaiakat. A Cassano-Grygera/Mellberg/Legrottaglie/Molinaro párharctól előre reszket a kollektív bokánk.

Genoa-Fiorentina 2-0
Mindketten kamuztak múlt héten, a Genoa hiába távozott három gombóccal a torkában Rómából, egyáltalán nem játszott rosszul (csodaszép gólokat lőtt a Roma), a Fiorentina pedig nyert ugyan Gilardino fél lábbal a zuhany alól bevágott lecsorgójával, de Frey nélkül a Lazio feltörölte volna a firenzei pázsitot a lilákkal.

Atalanta-Roma 1-1
Nem azért, mert bedőltünk a bergamóiak Szardínián bemutatott bűvésztrükkjének, hanem azért, mert a szezon teljes unalomba fulladásának elkerüléséért játszik majd az Atalanta. A Roma jó, nézni is jó őket megint, de az idén igazolt hátvédjeikben még akkor sem bízunk, ha Motta jobb játékos, mint Loria és Riise valaha volt.

Napoli-Bologna 1-0
Röhejes, de a Napoli majdnem olyan sorozatot épít vereségekből, mint amilyet a Bologna döntetlenekből a Mihajlovics-éra kezdetén. Csúsznak is mindketten, a hazaiak már csak az UEFA-kupában reménykedhetnek, a vendégek pedig a tűzzel játszanak, mert még messze vannak attól, hogy hátradőlhessenek. A Napolinál decemberben a bajnoki címről beszéltek egyébként.

Lazio-Torino 1-1
Ha nyer a Lazio, Novellinónak köszönik meg, ha a vendégek győznének (ez idegenben még nem sikerült nekik idén), akkor pedig Delio Rossit vágják ki, úgyhogy ez nem is lehet más, mint döntetlen. Itt Zarate eltiltott, ott pedig Bianchi liheg bosszúszomjasan, többek közt ezért is gondoljuk így.

Siena-Udinese 1-1
A Robur – ha nem is szorosan – de közvetlenül az északiak mögött tanyázik, az Udinese úgy hullámozta végig ezt a szezont, hogy az sem lenne meglepetés, ha helyet cserélnének a végére, de egy huszáros hajrával akár az élmezőny végéig is visszaküzdhetnék magukat. A Sienának nincsenek ilyen nagyra törő álmai, csak élni szeretne.

Cagliari-Lecce 3-1
A hazaiak azt mondták a szezon előtt, hogy 40 pontot kell szerezniük a bennmaradáshoz. Ehhez már csak hat kell, ebből hármat pont egy ideális ellenféllel szemben lehet begyűjteni – ha már az Atalanta elleni meccs furcsa körülmények között elment. A Lecce amúgy nem fog kiesni, Beretta ugyanis szar csapatok megmentéséből doktorált summa cum laude.

Reggina-Palermo 2-2
Orlandi győzni még nem tudott csapatával (lássuk be, ez nem az ő hibája), viszont a calabriaiak három meccse veretlenek, ráadásul a Palermo még a büdös életben nem nyert az Orneste Granillo omladozó lelátói között. Egyébként ez a Serie A legnagyobb pályája, ami a világon semmit nem jelent.

Chievo-Catania 2-1
Egészen karakteres kis csapat lett a Cataniából Zenga keze alatt, a Chievo viszont mostanában nem hajlandó kikapni sem otthon, sem idegenben. Ez a foxira emlékeztető elszántság már egy döntetlenre simán elég lesz a szicíliaiak ellen. Hogy akkor miért tippelünk győzelmet? Csak.