Miközben Szabi lopakodik az SPL-be, mi megnézzük, hogy mi történt a pályákon, illetve a tárgyalóasztaloknál a múlt héten, bemutatjuk a skót foci furcsa rendszerét, és tervezünk egy Scottish Superleague-et. Megdorgáljuk Csabit, Leveint, McGeadyt és egy kicsit Mixut is. Várjuk az Old Firmöt, és naná, hogy videózunk! Tovább után a bőség zavara...
Az Old Firmre a Travis segítségével gyúrunk, közűlük mindenki Rangers szurkoló, a katolikus énekest leszámítva.
Komoly átalakításokat terveznek a skót futball vezetői, ami igencsak rá is férne Kaledónia kaotikus futballviszonyaira. Elgondolkodtak ugyanis a máshol alapvetőnek tekintett piramis-rendszer bevezetésén, a skandináv és orosz mintájú tavasz-nyár-ősz menetrenden és az SPL 2 megszervezésén. Ez utóbbi elnevezést nem igazán tudjuk mire vélni (de később kicsit kibogozzuk), de a fűtőrendszerek ellenére is felfagyó pályák, és az egyre hűvösebb skóciai telek miatt egyet kell értenünk a nyári foci gondolatával.
Mint ahogy a szerkezeti átalakítással is. Skócia rendelkezik ugyanis a világ egyik legbonyolultabban felépülő labdarúgásával. A Skót Labdarúgó Szövetség (SFA) keretein belül függetlenül működő SPL és a szerkezetileg alá sorolt, három divízióval üzemelő Skót Labdarúgó Liga (SFL) csak egy része a párhuzamosan létező szervezetekkel rendelkező skót focinak. Beszélhetünk még három független regionális ligáról (Felföldi Labdarúgó Bajnokság - 15 csapat, Kelet-Skóciai Labdarúgó Bajnokság - 24, Dél-Skóciai Labdarúgó Bajnokság - 15), létezik Skót Junior Labdarúgó Szövetség - mely neve ellenére felnőtt futballal foglalkozik és három régióban összesen 63 egyesületet tömörít - és van Skót Amatőr Labdarúgó Szövetség (több, mint ezer egyesület), valamint Skót Jóléti Labdarúgó Szövetség (az első világháború után alakult, ma kb. 500 klubot tömörít), melyek szintén független szervezetek, de a képzeletbeli rangsor legalján helyezkednek el. A 2007/08-as kiírástól kezdve Skót FA kupa első körében a SFA tagjai - vagyis az SPL és az SFL klubjai - mellett a Junior Szövetség négy csapata indulhat - a három régió bajnoka, illetve a Junior kupa győztese -, illetve a történelmi okoknál fogva kettős tagsággal rendelkező négy egyesület (egy junior és három amatőr).
A negyedik vonalat jelentő skót harmadosztályból jelenleg nincs kiesés. Az alakulóban lévő új tervek szerint innen alá- és mellérendelésekkel lehetne folytatni a ligák felfűzését, így a Junior Szövetség klubjaira is ki lehetne terjeszteni a létrehozandó piramist - esetleg az SPL-t és az SPL 2-t egyből követné a piramisszerűen szétterülő szervezet. Ez persze alapvető követelmény (de mi tudjuk, nem garancia) ha az ember színvonalas futballt szeretne látni az országában.
Nekünk persze erre az SPL-SPL 2 problémára van saját megoldásunk, mely tengerentúli módszereket a helyi viszonyokhoz idomítva a világ egyik legkülönlegesebb bajnokságát hozhatná létre. Figyelem, csak ínyenceknek!
Mi fognánk ezt a 22 alakulatot, és vertikálisan két konferenciára, horizontálisan pedig 11 firmre tagolnánk - vagyis egy firmöt a két divízió egy-egy csapata alkotna. 34 fordulót rendeznénk egy évben - ennyi az ideális az UEFA szerint is - mely úgy jönne ki egy csapat számára, hogy saját konferencián belül játszik mindenkivel kétszer (20 mérkőzés), a másik konferenciából pedig öt csapattal szintén kétszer (10 mérk.) - a maradék öttel a következő évadban kerülne össze -, illetve a saját firmjével mindenki összecsap négyszer. (A firmök természetesen Celtic-Rangers, Hibernian-Hearts, Aberdeen-Dundee, Hamilton-Motherwell és hasonlók lennének.) A győztest pontszám alapján hirdetnénk ki, ugyanis ha a két konferencia győztese vívná a döntőt, akkor mindig az az egy Celtic-Rangers találkozó döntene az egész szezonról...
Ez a szisztéma egy kicsit ugyan steril, de igen változatos küzdelmet hozhatna, és kiküszöbölné azt a problémát is, hogy a játékosok és a szurkolók megunják az ellenfeleket - erre ugyanis a jelenlegi lebonyolítás (mindenki mindenkivel 3x, aztán a mezőny felével még 1x) mellett van némi esély.
És a jövőbe tekintve még valami: némi módosítással esetleg azt is meg lehetne oldani, hogy az Old Firm PL-be költözése esetén is jelen legyen a skót bajnokságban a két legnagyobb alakulat...
A sci-fi SPL után térjünk kicsit vissza a jelenlegi skót bajnokságba, ahol Strachan és Smith az Old Firmre készülve megemlítették: arra apellálnak, hogy a gazdasági válság angol klubokra gyakorolt hatásait kihasználva - melynek következtében a PL-középcsapatok fizetési kiadásai közelíteni fognak a két skót élcsapat által kifizethető összegekhez - januárban akár olyan játékosokat is igazolhatnak, akik a nyáron még biztosan a Fulham, vagy a Blackburn padjára szerződtek volna sokkal nagyobb pénzekért. Strachan azt is kibökte, hogy neki bizony kell Huszti (McGeady-probléma, lásd lejjebb), és mi is elismerjük, hogy Szabolcsnak nyilván fantasztikus érzés lenne több, mint ötvenezer részegen üvöltő ír előtt kicselezni Broadfootot, és azt is, hogy a H 96-hoz képest előrelépés a Celticben szerepelni, de sajnos amellett nem mehetünk el szótlanul, hogy a Bundesligából Skóciába igazolni bizony visszalépés. Nem véletlenül ilyen ellentmodásosan fogalmaztuk meg ezt az ellentmondást, hiszen a helyzet paradox a labda meg gömbölyű.
Szombaton két dologról győződhettünk meg. Egyrészt a Sport1 (vagy hány?) a nyílt törésekre hajt, nem pedig a zsogabonítóra, másrészt pedig a táblázat alja jelenleg jócskán átlóg a másodosztályba. Igaz, hogy derbi-féleséget (számukra az év meccsét) rendeztek a New Douglas Parkban, de a színvonalat mi sem jelzi jobban, hogy Tóth Csaba - aki nem tudja, hogy angolajkú országokban a Mikulás Karácsonykor érkezik - a 21. percre egészen a szarós poénokig jutott, illetve az, hogy anyukám szerint a hangulat alulról súrolta egy járási rangadó atmoszféráját... Persze fontos, hogy Skóciára a fair play egy különös értelmezése jellemző, vagyis oly módon alkalmazkodunk az ellenfél játékához, hogy ha ők nem képesek a mi szintünkre feljönni, akkor mi megyünk le hozzájuk. A Motherwell is szépen lement a Hamilton szintjére, azok meg a nyáron a Barcával is hírbe hozott tejfelesszájú James McCarthy két góljával beérték ellenfelüket a tabellán. HAMILTON-MOTHERWELL 2-0.
Az Ibroxban Mixu Paatelainen a sündisznóállást a magyar védelemmel kombinálta, hiszen gyakorlatilag két védősort állított saját kapuja elé, és reminél nem is szeretett volna többet, de egy szöglet után közbeszólt Kris Boyd, aki tizennyolcadik meccsén ugyanannyiadik dugóját szerezte meg. A sakkban nincsenek pontrúgások, Mixu pedig jó játékosnak tűnik, hiszen ezt a lehetőséget leszámítva a fővárosi retesz mindent elzárt a hazaiak elől. A másik oldalon a múlt héten szerencsétlenkedő Broadfoot-Weir alkalmi belső védelemnek ezúttal kevesebb dolga akadt, hiszen Kirk srác taktikusan agyonrúgta Fletchert, a hazaiak legjobb támadóját az első percekben. Az utolsó fél órát hátrányban kezdő fővárosiak nem igazán tudtak váltani - persze egy ilyen erősen védekezésre koncentrált játékot nehéz egyik pillanatról a másikra támadóvá alakítani - így maradt a minimális Rangers-győzelem, aminek gyakorlatilag mindkét fél örülhet - bár az utóbbi hetek eseményei alapján a Hibbies játszhatott volna győzelemre is, de nem tették. Ejnye-bejnye. RANGERS-HIBERNIAN 1-0.
Az Aberdeen jó formájának köszönhetően jelenleg komoly felsőházi pályázó, az Inverness viszont továbbra is katasztrófa otthon, és a két ünnep között akár az utolsó helyet is betámadhatják. Ehhez mindössze az kell, hogy a Hamilton kicsit jobb eredményt érjen el Szentmirrenben, mint ők Mádörvellben. Az aberdoniaknál egyébként most az a téma, hogy Jimmy Calderwood szabadnapot ígért mindenkinek dec. 25-re, amennyiben megnyerik négy előtte levő meccsüket, és hármat be is húztak, viszont egy elmaradt (bár a Motherwellt szerintünk könnyedén legyakták volna). A döntés így a mester kezében van. INVERNESS-ABERDEEN 0-3.
Az idén újra formába lendülő Andy Dorman vezérletével a St Mirren megérkezett a Kilmarnock nyakára. Gus MacPherson összekapta csapatát a szörnyű novembert követően, így most egyértelműen jobb hely néz ki nekik az általunk jósolt kilencediknél. A Kilmarnockkal viszont idén egyszerűen nem tudunk mit kezdeni, és már elegünk is van belőlük, felőlünk ki is eshetnek. KILMARNOCK-ST MIRREN 0-1.
A Tynecastle Stadionba idén még nem mentek ki annyian, mint ezen a szombaton, a csapatok meg is ajándékozták őket egy rohadtunalmas nullanullával. A két rivális klub - tulajdonképpen itt bronzmeccsről volt szó! - menedzserei meg tök meg voltak elégedve azzal, hogy maradtak 31-31 ponttal, bár a Hearts csak 18 meccset játszott. Csabi fél óra elteltével a cruijffi gondolatokon is csavarva egyet egy szem csatára helyett beküldött egy balhátvédet. El is érte, amit akart, van pont a fa alatt! Craig Levein meg a másik fele: ő (bevallottan) úgy állította fel csapatát, hogy megakadályozza a Hearts kontráit. Amikor a taktikánk az ellenfél kontráinak megakadályozásából áll, az elég szomorú dolog. Előrevágjuk, aztán visszaállunk. Idézhetek is, “It was more important not to lose, this keeps us in touch with Hearts. If we had lost, we would be playing catchup", ennek pedig az a lényege, hogy egy cél volt: NEM KIKAPNI, mert akkor lemaradunk. Istenem, amikor három pont jár a győzelemért, akkor ez aztán igazán beteges. Persze ha Benítezről lenne szó, akkor ő még a clean sheetet is ellőtte volna... HEARTS-DUNDEE 0-0.
McGeady. Ha egy játékos igazságtalannak tartja a reá kimért büntetést, miután leseggfejezte az edzőjét, akkor annak az arca már túlnőtte nevelőegyesülete kereteit. Ez az Aiden gyerek amúgy szándékosan nem tartotta be a neki szóló taktikai utasításokat a Hearst elleni 1-1 alkalmával, mert ő úgy gondolta, hogy a szélen kevesebb labdát kap, mint amennyit ő megérdemel, ezért bejött középre, és keresztülhúzta edzője elképzeléseit. Gordon mester, aki három bajnoki címet nyert a zöld-fehérekkel egyhuzamban, persze szóvá tette a dolgot, amire az ifjú írré lett skót mindössze esszhól-jellegű válaszokat volt képes produkálni. A tavalyi év legjobbjának választott közönségkedvenc annyit mindenesetre elért vele, hogy a szurkolókat az egyébként nem igazán körülugrált Strachan mellé állította, és úgy tűnik, hogy sikerült helyet csinálnia a keretben Huszti Szabolcsnak, a kezdőben meg Mizuno Kokinak. A Falkirk ellen először kezdő japán középpályás gólt szerzett és remekül játszott a túlszélen ügyködő honfitársával egyetemben - Nakamura volt a mezőny legjobbja. A szeltik szurkolói ezt meghálálva egy McGeady-dalt dolgoztak át Mizuno-slágerré, Aiden baby, tudd, hogy értsd! A tahóságot a világ legjobb szurkolótábora sem tolerálja.
Az első félidő nyílt ütközetet hozott, bármelyik csapat szerezhetett volna gólt, mégis 0-0 volt a félidei eredmény. Szünet után viszont gólokat eredményezett a jól működő csíkos támadókvartett. Két legjobb csatárával kezdhetett Strachan (ezúttal a védelem és a középpálya nagy része hiányzott sérülés miatt), és McDonald ki is szolgálta Szamaraszt a második játékrész elején. Mizuno sorra lőtte be a veszélyes labdákat a szélről, amiket Szamarasz rendre elrontott, majd a végén Nakamura osztogatott asszisztokat: Mizuno a 90., McDonald a 94. percben volt eredményes. FALKIRK-CELTIC 0-3.
December 27., 13.30, Rangers-Celtic. A smaragdzöld-fehérek lassan három éve nyertek utoljára az Ibroxban, és noha mindkét társaság győzelemmel hangolt az örökrangadóra, az utóbbi hetekben mutatott formájuk és játékuk még kiszámíthatatlanabbá teszi ezt a derbit, mint általában.
Utolsó kommentek