Az európai kupakudarcok után minden érdekelt csapat számára győzelmet hozott a bajnokság tizedik fordulója, azonban a diadalok között lényeges eltéréseket lehet felfedezni. Meg remek egyéni teljesítményeket. Például Eto’o és Higuaín is mesternégyest ért el, de kettő közötti lényeges, különbség, hogy a kameruni egy edzőmérkőzés jellegű találkozón nyitotta ki a gólzsákot, míg az argentin éles szituációban lőtte be a kihagyott büntetője után kipattanó labdát. Utoljára van der Vaart lőtt három akciógólt a Real Madrid színeiben, s bizony a holland játéka azóta sem lett sokkal gyorsabb. Egyébként a forduló a kihagyott tizenegyesekről marad emlékezetes, hiszen Portillo és Kanouté lába is megbicsaklott, miközben kizárólag egy bilbaói védő volt képes esélyt sem hagyni a kapusnak. A bajnokság izgalmasnak nem mondható, de már csak pár forduló és kezdődik lényegi rész. Esett 34 gól, valamint Schuster meghúzta az egyetlen értelmes változtatási lehetőséget és leültette Raúlt a kispadra. Tovább után részletek:
Több okból kifolyólag is a listavezetővel illene kezdenünk a hétvége eseményeinek felsorolását. A Barcelona egy újabb remek előadással kápráztatta el szurkolóit. Minden a katalán csapat sikerét vetítette elő. A csapat a legerősebb összeállításban, Eto’o a legjobb formában, az ellenfél a legmeglepőbb taktikával állt ki a nagyérdemű elé. Ha lehetne makacs csapatot mondani a spanyol mezőnyben, akkor az mindenképpen a Valladolid lenne. Az embernek olyan érzése van velük kapcsolatban, mintha valami tehetségtelen ír bokszolót látnánk, aki minden leütés után egyre lelkesebben áll fel a padlóról. Nincs olyan edző és szakember a világon, aki ne érezne rá ösztönösen, hogy a pálya és a területek leszűkítésével lehetne sikert elérni a Barcelona ellen. Miután a játéktér méretei adottak és a hazai játékosokat a széleken való játék hanyagolására még marokkói szűzlányokkal sem lehet rávenni, így szinte csak egy logikus döntés marad, a visszahúzódás. Ehhez képest a Valladolid szinte minden hasonló helyzetben a saját kapuja előtt szeretne egy kis teret nyerni. A védők fáradhatatlanul mennek előre még akkor is, ha tudják, hogy soha nem fognak tudni lesre állítani senkit a hazai támadók közül. Persze ez legyen az ő hibájuk, a hazai csapatnak meg hagyjuk meg a hat gól örömét és kérdezzünk rá, hogy hova tűnt még három. Simán belefért volna. Mint ahogyan a bajnoki címet is odaítélnénk már, ha nincs szerencsétlen sorsolása Xaviéknak. Elvégre szinte biztosan ugyanennyi pontjuk lenne, ha már jártak volna a Vicente Calderonban, Almeríában, Santenderben vagy éppen Valladolidban. Tavasszal meg, ki tudja, mire számíthatnak. De talán kellemesebb lenne majd Málagába, Gijonba vagy Bilbaóba menni. (Barcelona – Valladolid 6-0) Jövő héten például a Sevilla által feltüzelt Recreativo otthonába kell utazniuk Henryéknak és biztosan könnyebb dolguk lesz. Kanouté ugyanis egyedül is sok volt öt huelvai védőnek. A hazai csapatnak nem is kellett különösen megerőltetnie magát, sőt meglehetősen langyos teljesítmény is elégnek bizonyult a három pont megszerzéséhez. Négy vereség után nem is kell több. Sőt a kimaradt büntető is megbocsátható. Még nem tudjuk pontosan, hogy a vendégek melyik csapatrészükre tekintve érzik jogos elvárásnak a bennmaradást, de rájuk tekintve maximum a pamplonai szurkolók bizakodhatnak. (Sevilla – Recreativo 1-0) Meg természetesen Vadócz Krisztiánban, aki immáron harmadik mérkőzésén szerepelt a spanyol élvonalban. Csapata még mindig nyeretlen és látszólag az edzőváltás sem hozta meg az átütő sikert. Camacho a sérült Punalt helyettesítendő szavazott bizalmat honfitársunknak, aki látszólag élt a lehetőséggel, s közbeavatkozott azon ritka alkalmakkor, amikor ez volt a feladat. Támadófeladatokkal legkevésbé ellátott középpályásként, arról már kevésbé tehet, hogy csapata gólszerzési képessége a nullával egyenlő. Négy, vagy öt évvel ezelőtt biztosan sokan megmosolyogták volna, ha valaki azt jövendöli, hogy Portillo minden tízedik mérkőzésén talál be. Pedig most már kézzel-lábbal és kihagyott büntetővel ragaszkodik ehhez a nem túlságosan hízelgő statisztikai adathoz. (Osasuna – Atlético 0-0)
Ami Portillonak nem megy a tizenegyesből sem, az Rossinak összejön messzebbről is. Meg annyi nehezítéssel, hogy pár védő is áll a kapu és a labda között. Az olaszok reménysége sérüléséből visszatérve már tavaly őszi formáját idéző dolgokat mutat. A gólérzékenysége és a játékintelligenciája tiszteletet parancsoló, bár utóbbi terén több komolyabb tényező is akad nála saját csapatán belül. Különösen egy kivénhedt francia emlékeztet minket arra, hogy a fizikai mutatók igen könnyen a háttérbe szorulhatnak, ha valaki kellően intelligens, elegáns és előrelátó. A Villarreal továbbra is veretlen, s ez különösen azért nagy szó, mert csak az eredmények alapján nagyon kevés mérkőzésük tűnik egyértelműnek. Azonban az ő erejük nem is igazán abban van, mint a Barcelonáé, hogy van négy-öt kiemelkedő képességű játékosuk, sokkal inkább, hogy van négy és fél csatáruk, kilenc középpályásuk és hat védőjük, akik mind hasonló színvonalat képviselnek. Hosszú távon ez mindenképpen erőssé teszi őket. A kérdés mindössze az, hogy ha egyszer ki kell tenni mindent az ablakba, amikor majd nem számít, hogy a cserepadok mérkőzését szinte bárki ellen hoznák Pellegrini tartalékjai, akkor mire lesznek képesek ezek a srácok. (Villarreal – Almería 2-1) A Valencia esetében ugyanez a kérdés vetődhet fel. Mire lehetnek képesek Villáék egy komoly csapat ellen? Szerencsére már csak két fordulót kell aludni és Sevillába látogatnak Unai Emery játékosai. Persze, ha Marchena ott is piszkálja kicsit Luis Fabianot, akkor nagyjából olyasmi kerekedhet ki a dologból, mint a szerencsétlen Soldado kiállítása. Azt nem tudni pontosan mi történt, igazságot tenni csak egy feketeöves óvónéni tudna, de hogy ezek ketten elrontották mások szórakozását, az biztos. Joaquin bombája már csak szépségtapasz lehetett a szurkolóknak, hiszen az emberelőny tipikusan az a szituáció, amit a Valencia ki tud használni. (Getafe - Valencia 0-3) A Málaga viszont nem tud élni az ilyen lehetőséggel. Pontosabban tudna, ha nem éppen az élete mérkőzését játszó Higuaínnal találkoztak volna. A fiatal Gonzalo négy gólt lőtt és kihagyott egy büntetőt. Azt még nem tudjuk, hogy ez utóbbi utáni gólja erényként, vagy negatívumként említhető az új hős esetében. A kultusz már kialakulóban. Annak ellenére is, hogy az ifjú argentin továbbra sem ért jobban a focihoz, mint eddig. Játéka abból áll, hogy ami elé kerül, azt ellövi. Na meg úgy esik a tizenhatoson belül, mint Dombi Tibi a legszebb napjain. Az már más kérdés, hogy ezúttal tényleg sokat köszönhet neki a Real Madrid. A három ponton túl például azt, hogy ne röhögjön hangosan mindenki, csak halkan mosolyogjon, amikor Guti Bajnokok Ligája döntőbeli szereplésről álmodik. Pedig neki nem kéne messzire néznie, hogy ennek a legfőbb akadályát felismerje. Csak a tükörbe. (Real Madrid – Málaga 4-3)
A Deportivo győzött. Az anyagi csőd árnyékában a hatodik helyig kúsztak előre Lotina tanítványai. A tizenöt pont dicséretes lenne, akkor is, ha a góljaikat nem tetszetős akciókból érnék el és Valerón nem kapna szerepet majdnem minden mérkőzésükön. Ezzel együtt viszont, csak gratulálni lehet Guardadoék újabb diadalához, amelyben a gólszerző mellett Aranzubia játszott még fontos szerepet. (Deportivo – Espanyol 1-0) Több okból kifolyólag sem szeretjük a Mallorca együttesét, most azonban be kell ismernünk, hogy sajnáltuk őket, amiért végül csak döntetlent értek el az egyébként gólképtelen Athletic ellenében. A labda főleg a vendégekkel volt, de a játék és Arango a hazai csapat diadala mellett szólt, hogy aztán végül egy buta büntető és Llorente utolsó utáni pillanatban elért fejesgólja a baszkok hazaútját tegye boldogabbá. (Mallorca – Athletic 3-3) Náluk boldogabban utaztak haza a Betis játékosai is, akik meglepő és mulatságos győzelmet tudhatnak magukénak. Bár fölényesnek is mondhatnánk, de az ő szemszögükből nézve vicces, hogy az első félidő hajrájában megszerzett vezetés után a Numancia középkezdéséből azonnal betaláltak még egyszer. Aztán a bíró megkegyelmezett a nézőknek és nem hagyott időt egy negyedikre. Ennek köszönhetően nyílt maradt a mérkőzést, amelynek végére Mehmet Aurélio tett pontot. (Numancia – Betis 2-4) Tchité továbbra is tarthatatlan, s bár korántsem annyira, mint az új madridi hős, de azért a Racing számára legalább annyira fontosak góljai. Főleg, hogy az utóbbi időben rendszeresen rugdossa őket. A mostani áldozat szerepét a szép reményekkel induló, de a vereség által közvetlen riválissá avanzsált Sporting testesítette meg. Az újonc meglehetősen jól tartotta magát, de egyszerűen nem tudott semmit tenni a Santander szervezettsége ellen. (Racing – Sporting 1-0)
Utolsó kommentek