A Tuttosport már be is mondta: Ranieri monnyonle! Nem fog. Spalletti sem, pedig ők még a Juvénál is mélyebbre tudták ásni magukat, két hét múlva az Inter ellen középhátvéd nélkül kell felvenniük a versenyt, ráadásul legveszélyesebb gólvágójuk, Panucci sem játszhat. A Milan sem tudott győzni, a két nagy(obb) csapat közül így csak az Inter és a Fiorentina húzta be a hétvégi meccseit, tovább hasít viszont az Udinese és az Atalanta. Némileg meglepő a Napoli genovai veresége, de ha hozzátesszük, hogy ezzel a Genoa száz százalékos otthonában, akkor már nem is annyira égő. Volt kilenc kiállítás – néhány közülük egész egyszerűen röhejes – jó sok gól, néhány komoly meglepetés, és Ibrahimovic belőtte a szezon gólját. Nincs már veretlen és nullapontos, Serie A, 6. forduló hajtás után.

A Juventus irigykedve nézi, hogy a Milan (a forduló előtt, persze) milyen míves lendülettel tört elő a pokol mélységes bugyraiból, és úgy határoztak, ezt nekik is ki kell próbálniuk. Örömmel jelentjük, a küldetés első fele kipipálva, a torinóiak megérkeztek a gödör aljára, és pofára érkezve, taknyos puffanással kiterültek. Múlt héten azt írtuk, Ranieri csapata képtelen bármiféle váratlan húzásra, most pedig kiderült, hogy ebben is tévedtünk, nem csak a Juve szezon előtti megítélésével, azt ugyanis még az elmúlt meccsek elborzasztó teljesítménye után sem vártuk, hogy az idegenbe szinte kizárólag szopni járó Palermo leveri az Olimpicóban a torinóiakat. A csapat rántja magával azokat, akikben egyébként bízni lehetne, Buffon és Giovinco is jobban emlékeztetett csapattársaira, mint azt a juventinók szerették volna, és erre a teljesítményre még az sem magyarázat, hogy Sissokót kiállította ez a szerencsétlen Tagliavento. A szépségtapasznak szánt Del Piero-szabadrúgást belepkéző Amelia sem tudjuk, mire gondolt pontosan, még kevésbé, hogy mi a célja a Juventusnak a jövőre nézve, mert a védelméből mostanában bohócot csinálnak még a középszerű ellenfelek is. Már ott tartunk, hogy Chiellini hiánya is csak azért tűnik fel, mert most épp nem ő helyezkedett kacagtatóan rosszul. Nagyon mély szarban van a Juventus, és egyelőre jelét sem mutatja, hogy innen vezet út felfelé. Egy biztos, ez a szünet most rohadt jól jön. (Juventus-Palermo 1-2)

Az Inter, mely ezúttal 4-4-2 rendszerben állt fel, ismét győzött, de meggyőzőnek változatlanul nem tűnt. Ibrahimovic egészen elképesztő góljával gyorsan vezetést szereztek, pedig előtte a Bologna előtt is adódott helyzet. A némileg felforgatott Inter-védelem állta a sarat, és fölényben is játszott a hazai csapat, a második félidőben pedig gyorsan meg is duplázta előnyét, miután Adriano büntetőből gólt szerzett (Ciampi sporttárs a büntető megítélésével bebizonyította, hogy nem olvasta a legújabb FIFA-határozatokat a kezezést illetően). Az Inter számára komoly figyelmeztetést jelent, hogy ismét nem sikerült kapott gól nélkül letudni a mérkőzést, ezúttal az a Cordoba hibázott óriásit (hiába adta a gólpasszt Zanetti, a kolumbiai hibája volt), akinek még biztosan kell néhány forduló, mire újra formába lendül. Egyébként is szerencsétlen dolog, hogy a középhátvédeket cserélgetni kell (ez áll a két botladozó szerencsétlenre, a Juvéra és a Romára is), ezen a poszton ugyanis az összeszokottság és a meccsrutin a legfontosabb tényezők, csak úgy nehéz ezeket megszerezni, ha a fele állandóan sérült, a másik fele eltiltott, aki meg éppen játszhat, az nincs formában. A döccenések ellenére az Inter a favoritunk (és ha Ibra nem lő mellé az üres kapunak, még meggyőzőbb is lehetett volna a mostani siker), de az olasz futball európai vesszőfutásának egyelőre nem látjuk a végét. (Inter-Bologna 2-1)

Szegény, szerencsétlen Romát már csak a Lazio szurkolói nem sajnálják. Spallettiék hétvégi veresége új fejezetet nyit a mumusok-mappában, a tavalyi megalázó vereség után ezúttal csak 1-0-ra kaptak ki Sienában, de ami ennél is nagyobb baj, hogy a csapat két épkézláb (értsd: ép kéz, láb. bocs.) védője is a kiállítás sorsára jutott. Panuccié megadható, de Mexesé hatalmas kreténség, tipikus esete annak, amikor a bírónak mérlegelnie kellett volna, hogy ér-e második sárgát a francia hisztirohama (ami szintén jogosnak tűnt egyébként). A Roma harmadik idegenbeli meccsét is elveszítette, ráadásul egyiket sem a Milan, vagy a Juventus ellen, egyelőre csak a hazai pályán megszerzett két győzelem miatt nem áll még ennél is közelebb a kiesőkhöz, de ha valamit nem találnak ki sürgősen, ez is megy a levesbe, mert a következő körben jön az Inter, ellenük pedig nem lesz jó taktika, hogy többet lövünk, mint kapunk. Mindezt hátvédek, irányító, szélsők és szerencse nélkül. Szép feladat, tessék felnőni hozzá. (Siena-Roma 1-0)

Simán elbukhatta volna a Milan is a meccsét, szerencséjükre azonban a Cagliari támadói, Acquafresca és Larrivey pont úgy bántak a helyzetekkel, ahogy Pato és később Seva és Inzaghi. A Milan győzelme esetén feljöhetett volna az élmezőnyre, de annyira még úgy látszik, nem jók, hogy a futball istenei gólt ollóztassanak Seedorffal, aki a csapat egyetlen kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtó játékosa, és külön furcsa, hogy fordulóról fordulóra másról gondoljuk azt, hogy képes lehet odaérni az Inter közelébe (a most ott héderezők egy idő után úgyis leszakadnak). Egy valamire azért jó volt ez a meccs, valószínűleg így nem vágják ki az első pontjait pont a Milan ellen szerző Allegrit Szardíniáról. Megfigyelték már az urak, hogy a Milan ellen szerezte eddigi egyetlen pontjait két kieső, a Bologna és a Cagliari is? Csak azért kérdezzük, mert egy másik önveszélyes helyen tanyázó csapat érkezik a következő fordulóban. (Cagliari-Milan 0-0)

Nemcsak győzött, de jól is játszott a Fiorentina, mely igazából esélyt sem adott a Chievónak. Gilardinót kell ismét kiemelnünk, hiszen a mindent eldöntő gól mellett többször került helyzetbe. A lilák kapufát is lőttek, fölényük értékéből pedig csak keveset von le, hogy a Chievóból nagyon korán kiállították (a forduló kilenc kiállítása közül ez volt a legkevésbé vitatható, Scardina konkrétan lemészárolta azt a Semiolit, akit a beharangozónkban Palermóba igazoltattunk), hiszen végre idegenben is erejéhez méltón teljesített Prandelli csapata. Kicsit hullámvasútas ez a kezdés, de a Fiorentina kezd magára találni, és nem lesznek rosszak. (Chievo-Fiorentina 0-2)

Hihetetlen jó meccset játszott a Genoa a Napolival. A két magát általában közmegelégedésre csipkedő csapat egyébként is jó szezont fut, most pedig ötgólos, két kiállítást hozó rangadót kerekítettek, melyet ismét a hazatérő Milito gólja döntött el. A Napoli már az első percben vezetést szerzett, a Genoa azonban fordított, majd el is lépett, de a végére kilenc emberre fogyatkoztak, az utolsó negyedóra mégis kevésnek bizonyult a nápolyiaknak az egyenlítéshez, a szépítőgólt szerző Denis a 94. percben fantasztikus védést csalt elő Rubinhóból. Szeretjük az otthonában száz százalékost Genoát is, de még jobban az idegenben is tökös Napolit. (Genoa-Napoli 3-2)
Az Udinese leverte a Torinót, és már második, de a Quagliarella duplájával behúzott meccs nem volt ennyire egyértelmű. Először is a Toro szerzett vezetést, de Bergonzi a forduló többi hülyéjének nyomába eredve nem adta meg Bianchi gólját, és Handanovicnak is többször kellett előhűzni egy-egy bravúrt, mint szerette volna. Az udineiekkel idén is számolni kell, a Toróval pedig komolyan idén sem kell, de legalább nem fáj őket nézni, mint tavaly. (Udinese-Torino 2-0)
A genovai emberhullásban nem akart lemaradni a város másik csapata, a Sampdoria sem (ha már a táblázaton sikerült), ők is kilencen fejezték be az Atalanta elleni meccsüket, és az a meglepetésünk van, hogy nem Cassanót állították ki, pedig kis híján összeverekedett Donival a pályán. Kispolgári ízlésünk nagyon kívánta volna, hogy így legyen, de sajnos ez elmaradt, örüljünk helyette a hat gólt és két kiállítást hozó meccsnek. További érdekességek: Floccari adott gólpasszt Doninak, nem fordítva, az Atalanta ötödik, a Sampdoria 17., egy pontra a kiesőzónától. Itt a második porba hulló fej? (Atalanta-Sampdoria 4-2)

A tabellát változatlanul vezető Lazio hiába borította fel a pályát, nem sikerült megvernie a masszívan védekező Leccét, sőt, még a rómaiak örülhettek a pontnak, hiszen Simon Inzaghi a bátyó egymillió hasonló góljából lekopírozva egyet a 88. percben hozta vissza az elveszettnek hitt reményt. A Lazio klasszis csatárai nem fogtak ki jó napot, pedig tovább növelhették volna előnyüket a góllövőlistán, mert helyzetük, az akadt bőven. (Lazio-Lecce 1-1)
A Catania emberhátrányban is megvédte az egyik pontot Reggio Calabriában, és változatlanul részegítő magasságokban áll, igaz, most már a másik szicíliai csapat mögött. A Reggina még nem tudott nyerni, és második döntetlenjével jottányit sem lépett előre igen szomorú helyéről, ráadásul Firenzébe utaznak a pauza után. (Reggina-Catania 1-1)