Hogy feldobjuk egy kicsit az amatőr és félprofi labdarúgás híveinek, a kivételes különlegességeket kedvelő ínyencek, a perverzek és a komplett őrültek szürke hétvégéjét, megálmodtuk a skandináv futballkörút koncepcióját. Körbehordoztuk görbe tekintetünket azon, amit a Hansa-városoktól északra focinak neveznek, és alig jutottunk szóhoz. A lusta dánok nemrég kezdtek, a többiek már a hajrához közelítenek, a svédeknél otthon játszik Henrik Larsson, a feröeri liga pedig tele van magyarokkal. Részletek és további szarv nélküli sisakok a túloldalon, de csak ha egészen biztosak vagytok benne...

Skandináviában tombol a nyár, érik az eper (már ahol megterem), a fiatalok éjjel-nappal focizhatnak, ha kedvük tartja, és most fordulnak legizgalmasabb szakaszukba a nemzeti bajnokságok, kivéve persze a dánt, mert ott csak most kezdték a küzdelmeket, de hát ők egyrészt a kontinensen vannak, másrészt meg azok nem számítanak, akik Kárlszberggel mérgezik a világot - hol van az a jó kis 2,5%-os akureyri Vikingtől? A következőkben sorra vesszük a skandináv országok első osztályú küzdelmeinek állását, pár szót szólunk a ligák történetéről, és az ott légióskodó megyarokról.

Elsőnek a legmagasabban jegyzett skandináv bajnokság, a NORVÉG Tippeligaen kerül terítékre, melyet 1937-ben izzítottak be, és 1990 óta megy ezzel a névvel. 14 csapat (jövőre 16), mindenki mindenkivel kétszer, semmi csavar, viszont poén, hogy két társaság is a sarkkörön túl játsza hazai meccseit, vagyis a novemberi záró fordulóban vicces lehet a Tromsø, vagy a Bodø/Glimt vendégeként szerepelni, esetleg pont egy osztályozón, mert az utolsó előtti erre kényszerül (az utolsó kiesik). (Itt el lehet sütni egy norvég májerkedést, miszerint az ország legészakibb pontja messzebb van Oslótól, mint Róma.) Az első 18 fordulóban meccsenként 2,62 gólt láthattak a nézők és azt, hogy a tavalyi második Kékek, vagyis a felső tízezer főhadiszállását jelentő Bærumban játszó Stabæk az élre tör. Legismertebb játékosuk a nem annyira ismert Pontus Farnerud, ami aláhúzza a csapategység szükségessét - erre a ligára ez hatványozottan érvényes. A második és harmadik helyen haladó Tromsø (Északi szélesség 69°) és a kilencszeres bajnok Fredrikstad 4 ponttal állnak rosszabbul, mint az éllovas. Negyedik helyen jön a Henning Berg által irányított, hagyományosan a nyugat-oslói felső- és középosztályt képviselő Lyn - egy stadionban játszanak egyébként a kelet-oslói munkások büszkeségét jelentő ősi ellenséggel, a hat hellyel és öt ponttal hátrább tanyázó Vålerengával. Bergékkel megegyező a hómezők lovagjainak pontszáma: az ötödik helyen álló Bodø/Glimt csupán negatív gólkülönbsége miatt nem negyedik - a hülye név oka az, hogy Bodø a helység, Glimt meg a csapat régi neve. A kilencvenes éveket Rangerst és Dinamót is megszégyenítő módon uraló, valamint tavaly a BL-ben a Valenciát oktató húszszoros bajnok Rosenborg mindössze hatodik - Iversen 2006 óta 45 meccsen 32 gól -, míg az egyik kedvenc norvégunkat, André Bergdølmót is a védelmében tudó Strømsgodset (ejtsd: strőmszgudszée) a hetedik, de ugyanannyi pontjuk van, mint az előttük álló Trollfattyaknak, illetve a mögöttük lépdelő, egykor Kovács Péter fejére ívelgető stavangeri Vikingeknek - Stavanger az Európai Kultúra Fővárosa 2008-ban, nagyon szép hely. A címvédő Brann, melynek másik kedvencünk, Eirik Bakke a csapatkapitánya, csak kilencedik. A tizenkettedik helyen szerencsétlenkedő Lillestrømöt olyan korábbi és jelenlegi válogatottak gyengítik, mint az egykori Celtic- és Rosenborg-ígéret Vidar Riseth, John Arne tesója, Bjørn Helge Riise, vagy a kapitány Frode Kippe. A ronda (narancs-kék, vagy milyen) mezéről messziről felismerhető Aalesunds áll az osztályozót, míg Hamar Elvtársai, a HamKam a másodosztályba jutást érő pozícióban. A két sehonnai csapat (Tromsø, Bodø) mellett a Strømsgodset és az Aalesunds játszik műfüvön.

IZLAND igazi focibuzi ország. Labdarúgóbajnokságuk, az Úrvalsdeild 1912 óta üzemel, több csapattal, mint ahány városban normális piát lehet kapni. Az 1899-ben alapított Knattspyrnufélag Reykjavíkur (magyarul Reykjavík FC, röviden KR) nyerte a legtöbb bajnokságot (21), beleértve a legelsőt is, őket hússzal követi a jelenlegi címvédő, szintén rejkavíki Valur, a Guðjohnsen-család egykori csapata. Harmadik helyen 18-18 elsőséggel áll a Knattspyrnufélagið Fram (magyarul Előre FC, röviden Fram) Reykjavíkból, illetve az akranesi ÍA (Íþróttabandalag Akraness). Az idén először 12 résztvevővel indult bajnokság csapatainak felét a főváros adja, és ez nem is csoda, hiszen a 310 ezres sziget népességének durván 2/3-a él a Füstölgő Öböl környékén - a sziget egyébként kb. Magyarország méretű. A különösen zord időjárásra való tekintettel a csapatok csak kétszer feszülnek egymásnak, így mindössze 22 fordulós az izlandi bajnokság. A finisbe fordulva 18 forduló után a délnyugati csücsök büszkesége, a reykjanesi illetőségű Keflavík áll az élen, két ponttal megelőzve a tavalyi második Hafnarfjörður csapatát. A másik UEFA-kupás helyet a Valur foglalja el, míg a HK Kópavogs és a tavalyi harmadik ÍA már készülhet a másodosztály (1. deild) küzdelmeire. A góllövölistát 13 találattal vezeti holtversenyben az ötödik helyen poroszkáló KR csatára, Björgólfur Hideaki Takefusa - aki egyébként a West Ham tulajdonosának unokája - és az éllovas Keflavík támadója, Guðmundur Steinarsson.

A DÁNOK szintén 1912 óta rendeznek nemzeti labdarúgóbajnokságot, melynek legmagasabb osztálya 1991 óta már szuperligaként működik, '95 óta tizenkét csapattal (addig 10), jelenlegi hivatalos neve SAS Ligaen. A többször átszervezett dán bajnokságot legtöbbször a KB (Kjøbenhavns Boldklub) nyerte meg, utoljára 1990-ben. A lista második helyén a Brøndby nyomul tízzel, őket követi kilenccel a másodosztályú AB (Akademisk Boldklub), illetve a harmadosztályú B 93 (Boldklubben af 1893). Volt B 1903 (Boldklubben 1903) is, amely hétszer nyert, de 1992-ben egyesültek a KB-vel, és így jött létre az FC København (FC Copenhagen), amely első szezonjában meg is nyerte a dán szuperligát, és további öt alkalommal diadalmaskodott. A Brøndby és a København csatája a dán bajnokság szuperrangadója, a helyi New Firm. Az eddig említett klubok egyébként mind a fővárosban játszanak/játszottak, kivéve a Brøndbyt, amely Koppenhága agglomerációjában rezidál. A jelenlegi címvédő Aalborg BK harmadik bajnoki aranyát szerezte tavasszal. Akár meg is említhetjük, hogy a korábbi Sir Alex Ferguson-féle csodafegyver, Eric Djemba-Djemba jelenleg a szintén háromszoros győztes Odensét erősíti(?). Dánia szubtrópusi éghajlata lehetővé teszi, hogy a hagyományos ősz-tavasz rendszerben folyjon a bajnokság, tehát a harmincháromból még csak az ötödik fordulónál tartanak Kékfogú Harald gyermekei. A lebonyolítás érdekessége, hogy otthon és idegenben is játszik mindenki mindenkivel, plusz még egyszer otthon vagy idegenben (első 11 forduló), mely az előző évi bajnoki helyezések alapján dől el. Az első helyezett indulhat a BL-ben, a második és a harmadik az UEFA-kupában, míg az utolsó kettő kiszelektálódik. A negyedik helyezésnek is van értéke errefelé: a dán, svéd és norvég bajnokságok első 4 helyezettje alkotja a Királyi Liga mezőnyét. A sorozatot 2004-ben alapították, és ősszel, a norvég és svéd küzdelmek végét követően indul, döntőjét pedig tavasszal rendezik. Az első két kiírást a Koppenhága nyerte, míg a harmadik döntőjében a Brøndbynek sikerült felülkerekednie a címvédőn. A legutóbbi évad anyagi problémák miatt elmaradt, de idén minden bizonnyal megint elindul a skandináv bajnokok ligája.

A Dániához tartozó autonóm FERÖER-SZIGETEK valószínűleg közelsége (félúton Skócia és Izland között), színvonalas futballja, valamint kedvező klímája miatt vonzza hazánk fiait, nem pedig azért, mert októbertől márciusig itthon lehet piálni. A feröeri premier ligát 1942-ben alapították, és 2005 óta működik Formuladeildin néven. Tíz csapat, mindenki mindenkivel háromszor - egyszer otthon, egyszer idegenben, a harmadik meccset pedig vagy otthon, vagy idegenben, előzetes sorsolás alapján. 19 forduló után magabiztosan vezet a tavalyi ezüstérmes EB/Steymur Szekeres Zsolttal és Balog Marcellal a keretben. Kilenc pontos lemaradással jön a HB Tórshavn, majd egy egységgel mögöttük a címvédő NSÍ Runavík, ahol a házi gólkirály egy ismerősen csengő név tulajdonosa, Potemkin Károly. Az ötödik helyen álló, de az UEFA-kupát érő harmadik pozíciótól csak két pontnyi távolságban helyezkedő Vikingur Gøta csapatában Bükszegi Zoltán egyelőre hat gólig jutott, az egyes mezt pedig Turi Géza viseli. A frissen feljutott hetedik ÍF Fuglafjørður szintén két magyart vonultat fel: a kapus Gángó Andrást, illetve a középpályás Sinkó Balázst, aki arrafele Balu néven ismert - a feröeriek az izlandiakhoz hasonlóan a keresztnevüket használják, mivel nincs igazi családnevük. Balu és a negyedik helyen álló B36 Tórshavn színeiben pályára lépő Nagy Tamás egy-egy góllal rendelkeznek - nem is értem, hogy mért nem ezt adják itthon a Championship helyett, akkor meggyőződhetnénk, hogy mennyi tehetséget nevelt ki a hazai labdarúgás az utóbbi években, és nem csak kamuigazolással játszó ugandai spílerek rejtőznek e nevek mögött.

SVÉDORSZÁGBAN 1910 óta bohóckodnak első osztályú focibajnokság néven, 1924 óta pedig a jelenleg is működő Allsvenskan keretein belül. Idén először 16 csapatos (az eddigi 14 helyett) oda-vissza játszós, tehát enbéegyes lebonyolítással. Svédben van sok szőrös muff kupa is, tehát a harmadik helyezett nem automatikus UEFA-résztvevő. 19 és fél fordulót követően a tavalyi második Kalmar FF áll az élen, akiknek egy nagy bugyi van a címerükben, és három Elm-testvért is alkalmaznak (David, Viktor és Rasmus). Öt pontos hátránnyal és eggyel kevesebb mérkőzéssel állnak a második helyen a Sárgák, az Elfsborg együttese (ötszörös bajnok, tavaly negyedikek voltak), Anders Svensson és Teddy Lučić csapata. A harmadik helyen érkezik a svéd-egyiptomi-bolgár hármasállampolgár Rami Shaabannal a gólvonalon és a svéd válogatott Suleyman Sleymannal a védelemben a zöld-fehér Hammarby, holtversenyben Henrik Larsson vörös haverjaival, a Helsingborgs IF-el, mely az utolsó svéd csapat, amely bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe 2000-ben - Robbie Keane és az Inter szurkolói tudnának erről mesélni... Mögöttük csak egy ponttal van lemaradva a címvédő és 13-szoros bajnok IFK Göteborg, míg a bajnoki rekorder Malmö csak a középmezőnyben vegetál. A tavaly feljutott tizenkétszeres győztes Norköpping biztos kieső.

 Az északi kocsmákból legközelebb november táján jelentkezünk a bajnokságok végeredményével, illetve esetleg egy kiejtési útmutatóval, ha van rá igény.